Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

Í92. országos ülés 191k január 13-án, kedden. 55 tisztelt képviselőtársam részéről itt interpelláczió alakjában megfordult a ház előtt is ; s akkor a volt kormányelnök ur, Khuen-Héderváry Károly gróf azt a feleletet adta az interpelláczióra, hogy igen, megfojtottuk ezt a társaságot, mert politizált. Nos, ez a társaság nem politizált, hanem szállitott; de alakitottak uj részvénytársaságot, amely nem szállít, mert tudjuk, hogy több lapnak szállítása be lett tiltva, de nyíltan politizál. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A valóság tehát a kormánynyilatkozattal szemben ez. De még ez hagyján. Ennek nyomán egyéb pusztulás is keletkezett. Nevezetesen az uj rendszer kormányralépte idején ez a társaság teljesen aktiv volt, számszerűleg ki lehet mutatni, hogy abban az esztendőben, 1910-ben 700.000 K évi nyeresége volt. Miből érte ezt el ? Abból, hogy tekintet nélkül a politikai pártállásra, a lapoknak adott előlegeket. Tegyük fel, hogy egy lapnak évenként volt 200.000 K pénzes postája, ezt odairányitotta ezen vállalathoz, az szedte be, a lapnak pedig adott annyit, amennyi szükséges volt a lapvállalat fentartására. Pedig mindenki tudja azt a közgazdasági tételt, hogy a hitel egy második vagyon s hogy az újságok nem kapnak hitelt ; ellenben itt egészen szolid módon kezelve állandó hitelhez jutottak ; s a vállalatnak a tőkét nem kellett beszednie egyszerre, hanem csak amortizálta magát ezekből az előfizetési pénzekből. Már most annak folytán, hogy a kormány törvényellenesen a szerződést megsemmisítette, a csomagkiviteli vállalat csődbe került s ezáltal sok újságnak exisztencziáját alapjában támadta meg. Ez még mind semmi. Ennek a csomagkiviteli részvénytársaságnak üzleti nexusai voltak előkelő pénzintézetekkel, bankokkal, amelyek mind pénzüket vesztették annak folytán, hogy a vállalat tovább nem működhetett. Milliókra menő kárt okoztak itt azért, mert tényleg!pártpolitikára akarták berendezni a sajtót. Ez a sajtó megfojtása kísérletének egyik része. Másik része az, hogy tudjuk a »Pesti Hirlap«, a »Pesti Napló», a »Magyarország» ma is ki vannak tiltva a pályaudvarokról. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért ? Tudjuk, később kiderült, hogy azért, hogy azokat a dolgokat, amelyeknek szellőztetése nem volt kényelmes a kormányra nézve, ne szellőztessék. Nem értek czélt vele. íme, a legnagyobb óvatosság mellett, amellyel a kormány eljárt a sajtót megrendszabályozó kísérlet körül, czélt nem ért. mert a dolgok a legnagyobb publiczitással tárgyaltattak. Ezeket rendszabályozással elnyomni nem lehet. Harmadik bevallott czélja a törvényjavaslatnak, hogy a közgazdasági vállalkozásokat megvédje. Erről a kérdésről tulaj donkép nem is beszéltem volna, de beszélni kell azért, mert az igazságügyminister ur nyíltan a ház színe előtt azzal állott elő, hogy neki pénzintézetek panaszkodtak a sajtó visszaélései, túlkapásai ellen. Elhiszem a t. minister urnak, hogy ily panasz hozzá érkezett, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt tisztességes pénzintézet nem tehette, nem pedig azért, mert azok a szolgáltatások, amelyeket épen a pénzintézeteknek a satjó teljesít, olyanok, hogy igazán koldusfillér az az ellenszolgáltatás, amelyet ezek a gazdasági vállalkozások a sajtónak nyújtanak. Azok nem jelentenek többet, mint amikor én egy háromkrajezáros újságot az utczán megveszek, mert azok a szolgálatok, amelyeket egész éven át bizonyos összegért egy lap teljesít, annak a gazdasági vállalkozásnak, olyanok, hogy ha soronként számítanák ki, tízszerte többe kerülnének. De a panasz háta mögött egyéb is rejlik. Azt a keveset is sajnálják a sajtótól és csapdákat állítanak fel a jövendő sajtó munkásai részére. Tisztelet a kivételnek, de az a gazdasági vállalkozás, az a pénzintézet, amely a t. minister úrhoz panaszra ment e kérdésben, ki fogja használni a sajtótörvény rendelkezését, hogy ha valaki >>tolakodó magatartást tanusit« stb. Mi az a tolakodó magatartás ? Ennek a terminológiáját a törvényhozó, a t. igazságügyminister ur, elfelejtette meghatározni. Mert tegyük fel az esetet, hogy téves czikk jelenik meg egy újságban, ami a legkonszolidáltabb sajtóviszonyok mellett is gyakran előfordulhat és rectifikálni a saját reputácziója érdekében is akarja a sajtó embere. Már most adatokat kér a panaszkodó pénzintézettől és az illető maga a személyzet előtt meg fogja gyártani a bizonyítékot, hogy igenis az újságíró »tolakodó magatartást« tanusit. Majd a részletek során, t. igazságügyminister ur, talán abba a helyzetbe juthatok, hogy pótlást fogok itt kérni, de már most hangoztatom, hogy ily esetben, valamint az arányban nem álló díjazásoknál, ha büntetőjogi felelősség alá vonják a sajtó munkását, vonják büntető felelősség alá azt az embert is, aki arányban nem álló díjazást kinál vagy ad, hogy együtt szenvedjenek, mint a megvesztegetés bűntetténél a büntetőtörvénykönyvben benne van. Nemcsak az egyik rész lakoljon, de a másik is, akinek érdeke, hogy ily arányban nem álló díjazást fizessen. De, t. ház, akkor, amikor azt látjuk, hogy az egész világon szabad az ut a gondolat közlésére és terjesztésére, akkor, ha itt ily éles rendszabályokkal találkozunk, ennek kivételes okai lehetnek, mert még a ezopfosnak nevezett német sajtótörvény is apodikticze kimondja, hogy a gondolat közlését és terjesztését Németországban még a bíróság sem akadályozhatja meg. Milyen intézkedést látunk ezzel szemben ebben a törvényjavaslatban ? Itt a sajtótermékek utczai terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyre van szüksége. Azt mondja a javaslat (olvassa): »01y sajtótermék utcai terjesztése, mely a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, valamint amely valamely nemzetiség, osztály, hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas«. Ami a tendencziát illeti, egészen osztom a törvényjavaslatban lefektetett elveket, hogy a közerkölcsiséget nem szabad sérteni, sőt elfogadom azt is, hogy tovább megy és kiterjed arra a sajtótermékre is, mely »a családi élet belső ügyeit tárgyalja, hitfelekezet,