Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-501

bUl. országos ülés íUlb január 2í-én, szombaton. 485 tagjai részéről felhozattak és amire nézve megkapták illetékes kelyről a biztositást; de ha soha ezt meg nem kapták volna, az igazságügyminister ur személyében megtalálták volna a biztosítékot arra nézve, hogy minden objektív, érvekkel támogatott konkrét javaslat teljesen lojális és tárgyilagos megfontolásban részesül. (Ügy van! Ügy van!) Módjában állott volna tehát a t. ellenzéknek objektiv, az idővesztegetéstől tartózkodó, de tárgyi érvekkel támogatható konkrét módositványokban nyilvánuló részletes vitát inditani és ez a részletes vita bizonyára nem járt volna eredmény nélkül. Ehelyett azonban mi történt ? Az általános vita utolsó szónoka, az ellenzék egyik kiváló vezérférfia, felszólalásának túlnyomó nagy részében nem a javaslatról beszélt, hanem felkavarta az utolsó évek politikai életében rejlő mindazt a gyuanyagot, amelylyel egyáltalában izgalmat előidézni s politikai ellenfeleit sok tekintetben személyiségüket is érintő igazságtalan, kemény vádakkal illetni lehetett, (ügy van! a jobboldalon.) Az ő beszéde a parlamenti megengedhetőség határaihoz nagyon közel járó személyeskedő, gyűlölködő kemény vádbeszéd volt az egész kormánypárt és annak számos tagja ellen. (ügy van ! a jobboldalon.) Természetes, hogy ez a kemény támadás nem maradhatott védekezés, nem maradhatott megtorlás nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetes, hogy e kemény vádaskodó beszéddel szemben a védelem is erős hangot használt. Nem lehet hivatásom azt megítélni, hogy ugy a támadás, mint a védelem erős hangjával szemben az igen tisztelt elnökség telj esitette-e hivatását ; nem lehet két okból : az első és kisebb ok az, hogy érdekelt fél vagyok a kérdésben, a második és fontosabb ok az, hogy a képviselőház elnökségének ebben az irányban való eljárásával szemben illetlennek és helytelennek tartom a kritikát.; (Igaz ! Ugy van !) kétségtelen azonban az, hogy ennek az egész vitának a lefolyása tanúsította, miszerint ezúttal a ház mélyen tisztelt elnöksége igen nagy tért engedett a szólásszabadságnak, mert igen kemény, bántó kifejezések és vádak hangzottak el az ellenzéki oldalról elnöki figyelmeztetés vagy rendreutasitás nélkül olyankor, mikor az elnökség meggyőződése az volt, hogy ezen vádak a parlamenti illem határain belül maradnak. (Igaz ! Ugy van !) Viszont a ház ezen oldalának tagjai s elsősorban az én csekély személyem is ismételten részesült elnöki rendreutasitás ban akkor, mikor az elnökség meggyőződése és felfogása az volt, hogy az, amit mondottam, a parlamenti illem határait átlépi. Nincs tehát ebben a tekintetben igazságtalanabb vád, mint az, hogy az elnökség pártkülönbség nélkül, mindenkivel szemben nem a saját legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint egyformán kezelte volna a házszabályokat. A képviselő urak mégis azt a tényt, hogy gróf Andrássy Gyulának adott válaszomban egy oly kifejezést használtam, melyet a t. ellenzék nem tartott a parlamenti illemmel összeférhetőnek, melyet a mélyen tisztelt elnök ur rendreutasitás tárgyává nem tett, alkalmul — talán meg méltóztatnak engedni, ha azt mondom : ürügyül (Felkiáltások : Ürügyül ! Ürügyül !) használta fel arra, hogy a tegnapi napon tudatosan, megfontoltan, következetesen olyan eljárást tanúsítsanak, amely nem végződhetett másképen, mint az ellenzék minden parlamenti illemről és rendről megfeledkezett tagjainak kiutasításával. (Igaz ! ügy van !) Én azt hiszem, ezt megállapíthatja bárki is, aki nyugodtan, elfogulatlanul végignéz a ház naplóján, vagy bárki, aki jelen volt a tegnapi gyűlésen, mert már múltkor egyszer volt szerencsém rámutatni, hogy, mikor a háznak 50—60 tagja zajos szidalmakat kiabál ezen oldal felé, teljes fizikai lehetetlenség, hogy ez a naplóban máskép, mint ezzel a semmitmondó három szóval jelenjék meg : »Nagy zaj a baloldalon.<< Hogy ez a három szó mit jelent, azt mi, akik megkaptuk ezeket a szeretetreméltó nyilatkozatokat vagy legalább azoknak egy bizonyos kvótaszerü arányát, nagyon jól tudjuk mérlegelni. (Igaz! Ugy van!) Aki ezt végignézte, az nem mondhatja azt, hogy az elnökség a legnagyobb türelmet ne tanúsította volna, még ezekkel a jelenségekkel szemben is. (Élénk felkiáltások : Igaz ! Ugy van !) És igazságtalan a vád a többséggel szemben is, hogy nem tanúsított volna türelmet, sőt előzékenységet az ellenzékkel szemben. (Igaz ! Ugy van !) Semmi szükség nem volt rá, hogy megadja a ház az engedélyt gróf Apponyi Albertnek arra. hogy ezeket a kérdéseket egy igen kemény és igen igazságtalan hangú támadás tárgyává tegye. (Igaz ! Ügy van !) Mi mégis megadtuk erre is az engedélyt. Kevés vártatva az első szakasz tárgyalása közben ugyanis ugyanezen czélból engedélyt kért a háztól az ellenzéknek egy másik tagja, Rakovszky István képviselő ur, még ő is megkapta az engedélyt és csak akkor, mikor a háznak egy harmadik tagja ugyanazt, a napirenddel semmi kapcsolatban nem álló kérdést végnélküli eszmefuttatás, vádaskodás és támadás tárgyává akarta tenni ; csak akkor tagadta meg az engedélyt a felszólalásra a ház, nézetem szerint valóban nagyon helyesen, mert hiába hoztunk volna házszabályokat a technikai obstrukczió megakadályozására, ha a ház engedékenysége lehetővé tenné a végtelen elmefuttatásokat, a végtelen diskussziót a napirenddel semmi összefüggésben nem álló tárgyak felett. (Élénk helyeslés.) Akkor azután gróf Andrássy Gyula, az a szónok tudniillik, kinek a házszabályokhoz való szólás joga meg nem adatott, a házszabályok világos értelme ellenére és a világ minden parlamentjében lévő rend, fegyelem és kötelesség alapelveinek negálásával és sérelmével huzamosabb időn keresztül helyezte magát az elnökkel ellentétbe, azzal a világosan • látszó czélzattal, hogy provokálni kivánja a kivezetést. (Ugy van! Ugy van !) Ez a kivezettetés csak hosszabb ideig tartó