Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

500. országos ülés 1914 január 23-án, pénteken. 473 25. §. utolsóelőtti bekezdésében meghatározott bűntett«. Miután ez a módositvány kiegészítő és nem áll szemben az eredeti szakaszszal, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 31. §-t a Kenedi Géza képviselő ur által írásban benyújtott kiegészítő módositványnyal elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) A ház a 31. §-t Kenédi Géza képviselő ur módositványával fogadja el. Következik a 32. §. Pál Alfréd jegyző (olvassa a 32. §-t.) Elnök: Kivan valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 32. §-hoz Kozma Andor képviselő ur előbbi felszólalása során már egy kiegészítő módositványt jelentett be, illetőleg egy harmadik uj bekezdésnek a szakaszba való felvételét javasolta. Miután a szakasz szövege megtámadva nincs, azt elfogadottnak jelentem ki és kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 32. §-hoz Kozma Andor képviselő ur által ajánlott harmadik bekezdés felvételét elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a 32. §-hoz a Kozma Andor képviselő ur által javasolt harmadik bekezdés felvételét elfogadja. Pál Alfréd jegyző (olvassa a 33—38. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik a 39. §. Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! A javaslatnak a magánjogi kártérítésre vonatkozó 39. és 40. §-ai, amint az általános vita folyamán meggyőződtünk, a t. túloldal számos szónokánál, de azonfelül a házon kívül álló érdekköröknél is, főleg a nyomdatulajdonosoknál, nagyobb aggodalmakat keltettek fel. Legjobb meggyőződésem szerint ezek az aggodalmak túlzottak, illetőleg részben teljesen alaptalanok is és pedig annál fogva, mert mai tételes magánjogunk értelmében, amely, amint ismeretes a t. ház előtt, nincs kodifikálva, hanem erre nézve főleg a bírósági gyakorlatban nyilvánul — egy kivétellel, amelyre mindjárt rátérek — ugyanezen szabályok érvényesek, amelyeket a javaslat 39. és 40. §-ai tartalmaznak. Az az 'egyetlen kivétel, amely mint nóvum került a magyar tételes jogba, az erkölcsi, vagy ha ugy tetszik, nem vagyoni kár, illetőleg, amint Sághy Gyula t. képviselőtársam az általános vita alkalmával javasolta, »nem vagyoni hátrány* eseteiben a kártérítés megállapítása. Meglepetésemre az általános vita folyamán a t. ellenzéknek számos szónoka, így Preszly Elemér és Pető Sándor képviselő urak, sőt a magyar magánjognak oly kiváló művelője is, — pláne kötelmi jogi speczialista — mint aminő Sághy Gyula képviselő ur, megütköztek azon, hogy a javaslatba az erkölcsi kár esetében adandó kártérítés beillesztetett. Felfogásom szerint, ez az ujitás teljesen megfelel magyar jogunk gondolatmenetének ; — mindjárt rámutatok, hogy mily tételben van az máris érvényre juttatva — teljesen megfelel az az ujabb jogfejlődés irányának és megfelel a gyakorlati szükségletnek is, SBPYHi NAPIÁ 1910—1915, XXL KÖTET, Magyar jogunk eddigi tételeinek megfelel azért, mert a bűnvádi perrendtartás, az 1896. évi XXXIII. t.-czikk midőn a sértett fogalmát meghatározza, 13. §-ában egyenesen kimondja, hogy sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkisérlett bűncselekmény. Ez egy tökéletesen jogosult álláspont, mert ugyan micsoda visszásság, micsoda tarthatatlan, képtelen felfogás és törvényhozási intézkedés volna az, amely nekem jogot ad arra, hogy tiz korona miatt indítsak port, vagy ha tiz koronámat ellopták tőlem, mehessek büntetőbírósághoz, ha pedig a becsületemben gázoltak, akkor ne kereshessek a bíróságnál elégtételt. (Élénk helyeslés.) Világos, hogy a nem vagyoni hátránynak vagy kárnak, tehát az erkölcsi kárnak, megtérítését minden modern törvényhozásnak törvénybe kell iktatni ; (Élénk helyeslés.) és meg vagyok győződve róla, hogy a t. ellenzék túlnyomó nagy többsége ezt, — amint épen a sajtóankéten Sümegi Vilmos t. képviselő ur ezt egyenesen kívánta, — szintén egészen jogosultnak tartja. Ezt a nóvumot tehát, ha az ellenzésre talált is az érdekelt köröknél, vagy ha azt mondták hogy minek azt bevenni itt egy melléktörvénybe, okvetlenül fentaTtandónak tartom és nagyon ajánlom a t. háznak szives figyelmébe. (Élénk helyeslés.) Hogy miért nem várunk a polgári törvénykönyv megalkotásáig ennek a tételnek a törvénybe iktatásával ? Egyszerűen azért, mert egy 1980 szakaszból álló nagy törvényjavaslatnál, mint aminő a polgári törvénykönyv javaslata, nemcsak a jelenlegi parlamenti viszonyok között, de bármely országgyűlés tartama alatt is, lehetetlen megjósolni hogy mikor fog a ház foglalkozni azon javaslat érdemleges tárgyalásával; (Ugy van! Ugy van!) továbbá, hogy egy későbbi kormány milyen álláspontot fog azon törvényjavaslattal szemben, amely ma a t. ház előtt fekszik, elfoglalni és ennek következtében Magyarországon is, végre mikor lesz már polgári törvénykönyv. Feltétlenül kell itt rendelkeznünk e tekintetben és ha bármily theoretikus aggály érthetetlennek tartja is, hogy miért épen a sajtó kérdésével kapcsolatban szabályozzuk ezt a kártérítést, feltétlenül rendelkeznünk kell. Kell annyival is inkább, mert ha Vázsonyi Vilmos képviselő ur utalt is arra az általános vita folyamán, hogy hja, hát akkor miért nem intézkedik a minister a szóval elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetén is kártérítés megállapításáról ? Erre nagyon könnyen felelhetek néhány érvvel. Az egyik érvem az, hogy szóbeli injuria szabályozása nem tartozik a sajtótörvény-vita keretébe, ez csak rendszeri kérdés volna s ennélfogva azt most mellőzöm. A másik érdemleges érvem pedig az, hogy semmiféle más téren, különösen a szóbeli becsületsértések terén nem olyan sürgős és jelentős ennek az elvnek a törvénybe iktatása, mint épen a sajtó terén. (Igaz ! Ugy van!) Mert azt a fokozott védelmet, amelyet ez a javaslat megad a sajtó utján 60