Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

500. országos ülés 19H ban valótlanságot mondott ? (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelől.) Elnök : A képviselő ur felszólalása túlmegy azokon a kereteken, amelyeket a házszabályok a házszabályhoz való felszólalás czimén neki biz­tosítanak. Méltóztassék azok között a keretek között megmaradni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Kérem a feleletet az elnök úrtól! (Élénk felkiáltások jobbfelől: Ohó ! Rendre !) Azt állitom, hogy a ministerelnök ur tudta, hogy Lukács László valótlanságot mondott. (Nagy zaj. Helyeslés a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Nem mer mukkanni! Huszár Károly (sárvári) : Vádlott, felállni! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Huszár Ká­roly képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky István : Az elnök olyan magas helyen áll. . . Ráth Endre : Csak a hely magas ! Rakovszky István : . . . hogy a házelnök leg­nagyobb büszkeségének annak kellene lennie, hogy ő az osztó igazság szerint kezeli a házszabá­lyokat és nem kápráztatja el őt a méltósága any­nyira, hogy megkülönböztetést tegyen a között a két eset között, ha a ministerelnök, vagy pedig, ha egy egyszerű ellenzéki képviselő követ el durva sértést. A házelnöki méltóság követeli azt, a ház méltósága követeli azt . . . (ügy van ! ügy van ! Taps a baloldalon.) hogy amikor a ministerelnök . . . (Taps és felkiáltások a baloldalon : Hol a be­csület ?) Hédervárt Lehel: Hol az uri becsület ? (Nagy zaj.) Rakovszky István :. . . azért, mert valaki ellenzéki, nem keU még, hogy egy ministerelnöki hóbortnak a prédája legyen. (Taps a baloldalon. Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre !) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urat, sziveskedjék magát a parlamenti illemhez tartani. (Nagy zaj.) Rakovszky István: Kegyeskedjék megismé­telni, nem hallottam, mint mondott az elnök ur. Elnök : Méltóztassanak csendben lenni, akkor hallani fogja a figyelmeztetést. Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék kifejezéseiben a parla­menti illemhez tartani magát. (Nagy zaj és fel­kiáltások a baloldalon : Tiszának mondja !) Rakovszky István : T. házelnök ur ! En nem mondtam egy becsületes emberről azt, hogy, ha én az ő helyében lennék, akkor elbújnék. Ennél súlyosabb sértést elkövetni nem lehet! Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnök intézkedését sem vita, sem visszautasítás tárgyává tenni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Polónyi Géza : De csak akkor, ha a házszabá­lyokhoz alkalmazkodik ! Gr. Tisza István ministerelnök: Rendre! (Felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rétidre !) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat kérem, sziveskedjék csendben maradni. január 23-án, pénteken. 461 Rakovszky István: A t. házelnök ur nem hivatott a ministerelnök ur intenczióit helyesen interpretálni, (Zaj.) én és valamennyien őszintén mondva azt hittük, hogy, midőn a ház elnöke azt mondotta, hogy ez a ministerelnök ur szubjektív meggyőződése, hogy ennek a következménye az lesz, hogy a ministerelnök ur felkel és ünnepélyesen bocsánatot kér (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj és derültség jobbfelől.) attól az embertől, aki Magyar­ország közéletének megtisztításáért ha többet nem, de azt tudta megtenni, hogy elkergette abból a ministeri székből Lukács Lászlót. (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legszebb szerepe a házelnöknek az ilyen sú­lyos időkben az, hogy megvédje az ellenzék férfiait a méltánytalan, igaztalan, durva és helyén nem való támadások ellen. (Igaz! ügy van! a bal­oldalon.) Ha a házelnök ur kétféle mértékkel mér, akkor ez többé nem parlament, akkor ez lesülyed oly alacsony nivóra, amelyre jellemző kifejezést valamennyiünk iránti tiszteletből nem akarok az aj­kamn venni. A ház méltóságát meg kell védeni, bárhonnan jöjjön is a támadás ; (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) meg kell védeni minél magasabb helyről jön, annál szigorúbb megtor­lással, mert itt kettős kötelességről van szó. Itt van az a kötelesség, amelylyel minden képviselő a ház méltóságának tartozik és itt van egy különös köte­lesség is. A ministerelnök ur és talán a házelnök ur sem fogta fel helyesen a ministeri rendreutasí­tásnak egész különleges jellegét, amely abban áll, hogy a ministerelnök urat ebből a házból kitiltani nem lehet, mert ha ő rendre is utasittatik és rendre­utasításnak ellentáll, ellene nem lehet a czenzurá­ban a végletekig menni, mert ő csaknem jogosítva van a házban résztvenni, hanem ránézve az 1848 : III. t.-czikk, mely a ministeri felelősségről szól, ezt egyenesen kötelességévé teszi és biztosítja neki azt a jogot, hogy ide akármikor eljöhessen, itt k pviselheti az ő nézetét, különös privilégiuma van a szólásra, bármikor beszélhet, mig mi e külö­nös házszabályokhoz vagyunk kötve. Ha ilyen nagy előnyben részesül valaki, akkor ennek az ellensúlya abban van, hogy a ház elnöke annál szorgosabban, annál éberebben, annál szi­gorúbban ügyel, (Zajos helyeslés a bal- és szélső­haloldalon.) hogy erről az oldalról merényletek a parlamenti szabadság és a parlamenti illem ellen ne történjenek. Könnyű a többség árnyékában, a Frommer-pisztolyok védelme alatt legénykedni! Egy hang (jobbfelől) : Nem bujt mögéjük ! Rakovszky István : . . . Próbálják meg egy­szer kötelességüket itten teljesíteni ; a minister­elnök úrról csak egyet láttam, hogy mikor a köte­lesség ráhárult, nézeteit innen megvédeni, meg­futamodott. (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula (szólásra jelentkezik.) Elnök : Elnöki enuncziácziót kívánok tenni ; kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ezt meg­várni.

Next

/
Thumbnails
Contents