Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

499. országos ülés 1914 január 22-én, csütörtökön. 433 és az önkény olyan, amely politikai felfogás szerint igen hatalmasan és erősen lesz kihasz­nálható a kormányzó párt által az ellenzék rovására. Már a vita elején Yázsonyi Vilmos t. képviselőtársam azt mondta, hogy ezután csak hatósági engeclélylyel lehet plakátot kiragasztani. Szerinte akkor engedik meg az uralmon lévő csoportok a kifüggesztést, amikor akarják, ez tehát a czenzura, az előzetes czenzura be­hozatala. Gróf Apponyi Albert, Pető Sándor, Springer Ferencz, Bródy Ernő képviselő urak ezt szintén igy állapították meg. Bródy Ernő képviselő ur a törvény szövegének egyébként nem megfelelő idézésével azt mondta, hogy a 15. §. szerint az a falragasz, amely a 11. §. illető bekezdése értelmében »nem engedélyeztetik«, mig a javas­latban az van: »nem engedélyezhető* . . . Bródy Ernő: Sajtóhiba a beszédemben. Vadász Lipót államtitkár: Pardon, ha sajtó­hiba, akkor még súlyosabb az eset, (Derültség a jobboldalon. Mozgás. Elnök csenget.) és még furcsább a kritika, melyet gyakorol, mikor azt mondja: »ezzel Magyarország beszennyezi nevét és múltját«. (Mozgás.) Bródy Ernő: Kérem, azt fentartom. Elnök: Kérem Bródy képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Vadász Lipót államtitkár: Pető Sándor képviselő ur ugy állította be a szakaszt, mint amely kongruens a horvát sajtótörvény 20. §-ának rendelkezésével, amely szerint nyomtat­ványnak az utczán, vagy más nyilvános helyen való kihirdetése, felfüggesztése, a rendőrség külön engedélye nélkül tilos. Jelentkezik tehát itt is az a felfogás, mely szerint falragaszt ezután hatósági engedély nél­kül felfüggeszteni nem szabad. Bizonyos vigasztalásomra szolgál, hogy a vita derekán akadt két szónok is, akinek eltérő véleménye volt. Az egyik Székely Aladár t. képviselő ur, aki bármilyen kevés szeretetre­méltósággal foglalkozott is a javaslattal, mégis kénytelen volt azt mondani, hogy a plakátki­ragasztáshoz tulajdonképen engedély nem kell. A javaslat, úgymond ő, nem kivánja kifejezetten, és ez a felfogása támpontot nyer a 15. §. fogal­mazásában, amelyben ő nem találja, hogy oly falragaszt, amely nem engedélyeztetett, kifüg­geszteni nem ,szabad. Bizony Ákos képviselő ur is igazán objek­tivitásra törekvő beszédében ugyanezt az állás­pontot fejezte ki. Az e felszólalásokat követő vita során azonban reczidivákat kellett tapasztalnom, mert a t. képviselő urak ismét visszatértek arra az álláspontra, hogy nem lehet plakátot másképen kifüggeszteni, csak ha a főszolgabíró stb., stb. megengedi. Barabás Béla: Ugy is van! Vadász Lipót államtitkár: Nem ugy van, majd megmagyarázom. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. Barabás Béla: A 11. §. utolsó bekezdése! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vadász Lipót államtitkár: Rögtön megma­gyarázom. Abból indulnak ki, hogy plakátot felragasztani nem szabad, csak a helyhatóság, a közigazgatási hatóság engedélyével. Méltóztas­sék megengedni, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy a t. túloldallal — hiszen majd­nem kivétel nélkül jogászok ülnek ott — gyor­san megérthetjük egymást, ha a most fennálló szabályokat és a javaslat rendelkezéseit egymás­sal összevetve nézzük. Azt mondtam, hogy összekombináltait az ellenzéki képviselő urak a következő szakaszo­kat: az 5. §-t, a 8. §-t, a 11. és 15. §-t. Az 5. §-szal rögtön végezek. Az 5. §-nak az egész plakát-kérdéshez abszolúte semmi ko­moly köze nincs, mert ez azt mondja, amint az 1848-iki törvény 41. §-ában meg van már álla­pítva, hogy az u. n. »imprimatur« kell, vagyis kell, hogy minden sajtóterméken rajta legyen azon nyomdának a neve, ahol készült. Ezzel szemben a törvényjavaslat megálla­pítja, hogy e rendelkezés nem terjed ki a tár­sadalmi és üzleti élet czéljait szolgáló egyszerű jelentésekre, értesítésekre stb., azután a válasz­tásnál használt sajtótermékekre, ha tartalmuk csupán a választáshoz szükséges adatokra szo­rítkozik. Tehát az 5. §. sem kifüggesztésről, sem engedélyezésről nem beszél, ami kapcsolatba volna hozható a plakátokkal, egyedül azt álla­pítja meg, hogy az imprimatur mire nem kell. Az 5. §-szal tehát nincs több dolgunk. Most jön a 8. §., melynek félremagyarázása talán legerősebben nyilatkozott meg gróf Ester­házy Móricz t. képviselőtársunk beszédében, aki erre alapítja kifogását. Mit mond e szakasz ? Megállapítja a terjesztés fogalmát, még pedig hangsúlyozom, hogy a terjesztés és nem az ut­czai terjesztés fogalmát, t. i. azt mondja, hogy terjesztés a törvény értelmében az árusítás, az ingyenes szétosztás, a közszemlére kitétel, a nyil­vános helyen való elhelyezés, lígyszintén a szét­küldés. Tehát itt a terjesztésnek minden elkép­zelhető módja benne van, benne van az utczai terjesztés is, de benne van a terjesztésnek más módja is. A 8. §-ra tehát akkor, mikor köz­szemlére való kitételről vagy jdakátirozásról be­szélünk, szintén nem kell hivatkoznunk, mert a 8. §-nak ahhoz semmiféle más organikus köze nincs, mint hogy azon a módon való terjesztés beleesik a terjesztés általános fogalmába. Már most mit mond a nagyon sokat emle­getett 15. §., mely a plakátokkal foglalkozik? A 15. §. egy elvi megállapítást tartalmaz, amennyiben azt mondja, hogy a falragaszok a fennálló jogszabályok korlátai közt bárhol sza­badon kifüggeszthetők. Az elv tehát, mely meg van állapítva ebben a rendelkezésben, — bocsá­natot kérek, hogy ilyen részletességgel foglal­kozom vele, (Halljuk! Halljuk! jo. de

Next

/
Thumbnails
Contents