Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
¥39. országos ülés 191h január 22-én, csütörtökön. 407 czélt szolgálok, megengedem, hogy házamra, birtokomra bekebelezzétek a kaucziót. De most azzal kell számolniok első sorban a szegény embereknek, hogy 50.000 koronát kell letenni. Mi ez? A legvastagabb kapitalista felfogás, amelyet a minister ur képvisel. Eddig is voltak szegény emberek, akiknek 10.500 koronájuk sem volt, de volt Budapesten u. n. általános óvadékbank részvénytársaság és ez minden különösebb aggodalom nélkül letette a szegényebb emberek részére a kaucziót. De mihelyt e törvényjavaslat napvilágot látott, őszintén kijelentette, — itt van nálam a levél, amelynek sok mását olvastam, — hogy, ha e reakezionárius javaslat életbelép, lehetetlen, hogy ezt az üzletet folytassa és igy lehetetlenség lesz a szegény embereknek továbbra lapot kiadni. De másik oldala is van a dolognak. Jól emlékszem, a legelső munkapárti felszólaló képviselő ur, aM e törvényjavaslathoz szól—hisz alig volt egykettőhöz szerencsénk azóta — Hantos Elemér, beszélt arról, hogy kell ez a sajtóreform azért, mert Magyarország gazdasági romlásának egyik legfőbb okozója a sajtó volt. Sajnálom, hogy nincs itt, mert jó számoló ember és tudhatná, hogy ha van valami, ami gazdaságilag is óriási mértékben meg fogja rontani Magyarország gazdasági-pénzügyi helyzetét, épen a törvényjavaslatnak ez az intézkedése ez. Mert azt mondja, hogy politikai napilapnak kell 50.000 korona biztositéka Budapesten, a vidéken pedig 20.000 korona. Méltóztassék elhinni, a kártérítési szakasz következtében, meg vagyok róla győződve, nincs egyetlen egy hetilaj3 sem, amely nem lesz köteles a kaucziót letenni. Mert mi a politika és mi nem politika ? Ma már minden politika és nagyon jól elmondták már itt többen jogászképviselőtársaim közül, hogy magának a Curiának felfogása is mennyire eltérő. Honnan tudja tehát valamelyik, mondjuk gazdasági szaklapnak a kiadója előre meghatározni, vájjon az ő lapjában nem fog-e olyasmi előfordulni, mint amiről itt Krolopp Hugó képviselőtársam beszélt, mint a szakírók egyesületének tagja, hogy, mondjuk, a műtrágyáról fog valaki czikkezni, lesz egy műtrágya-kartell és akad, ki más anyagból késziti — hiszen most már ez könnyen lehetséges, mivel földgázt kaptunk Erdélyben és igy ott létesülhetnek ilyen gyárak — ha ezek összevesznek és azt mondja az egyik, hogy őt a másik megkárosította ? Akkor pedig az ilyen szakirodalmat kultiváló lap is kénytelen-kelletlen kaucziót kell, hogy letegyen. Mi következik ebből ? A fővárosban van 34 napilap, a vidéken több mint 100. Ezeknek Budapesten 50.000 K kaucziót kell letenni, az maga kitesz 1,700.000 K-át. A vidéki 100 lapnak csak 20.000 K-át kell egyenkint letenni, ez kitesz 2,000.000 K-át. A fővárosban van 640 hetilap, ezeknek kaucziója 20.000 K-val 12,800.000 K, a vidéken pedig van 800 hetilap, melyeknek 10.000 K-át kell letenni, ez 8 mil'ió. Ha ezeket összeadom, akkor kauczióban 24,500.000 K fog letétetni Magyarországon. (Zaj balfelől.) T. uraim ! Mondjuk meg őszintén, hogy, mikor az ország szinte gazdasági csőd előtt áll, mikor *a földmivelő kénytelen kivándorolni az országból, mert éhezik, mikor minden iparos sok okból ugyan, de a gazdasági nyomorúság révén a tönkremenés szélén áll, mikor a nyitva maradt üzletek tulajdonosainak 90%-a fizetésképtelen, mikor azt, hogy az egész ország gazdasági csőd előtt áll, önök épen olyan jól erezik, mint mi, akkor 24,500.000 K holt tőke lesz az állampénztárban kauczió czimén ! Ha van valami, t. uraim, ami a gazdasági nyomorúságot előidézi, ugy ez eme reakcziós kaucziórendszer, nem pedig az, amit mi akarunk. Van még egy oldala a dolognak. Mi újságkiadók természetesen a kauczió eltörlése mellett vagyunk, mert oktalannak és jogtalannak tartjuk, példátlan kerek e földön, és sehol sem létezik, még Horvátországban sem. De még hátrányosabb lesz az intézkedés azáltal, hogy visszaható ereje van. Magyarországon minden lehetséges, tehát még az a valódi abszurdum is, hogy visszaható eieje lesz ennek a törvénynek, mint a hogy már láttunk ilyen törvényeket. Hogy kerülök én ehhez, ki mint újságkiadó alapitottam 20—30 évvel ezelőtt egy lapot, nem üzletből, nem iparvállalat gyanánt, hanem hogy eszméket terjeszszek és nagy nehezen megszereztem egy barátomat vagy rokonomat, ki betábláztatta a házára vagy birtokára a 10.500 forintot ? Mert higyjék el, igen sok lap van még Magyarországon, mely nem üzleti alapon áll. Üzleti alapon azok állnak, kik önökből élnek. (Zaj jobb felől.) Mert az a pausálé, amit egy gazdasági vállalkozás fizet a lapnak szerződés révén, hogy közleményeit leadja, az tisztességes szerződés, melyet nem lehet kifogásolni ; azt azonban, amelyet egy kormányzat, egy államhatalom az állam pénzéből, a nép filléreiből ad egy sajtóorgánumnak, piszkos dolognak, üzletnek tartom, de nem az ilyent. (Ugy van I balfelől.) Tudok én még kormánypárti lapot is olyat, amely nem üzlet. Amint a Népszava nem üzlet, mert egy párt orgánuma, amint az Alkotmány nem üzlet, mert pártot képvisel, amint a Magyarország sem üzlet, mert egy pártnak a lapja, époly kevéssé üzlet a Pester Lloyd, amely a kereskedelmi érdekeket képviseli és a kormányzatot támogatta mindenkor. De kérdem én, hogy jön ahhoz az a lap, amely talált egy barátot vagy rokont, aki letette azt a 10.500 forintot, fennállt 20—30 esztendeig, — nem üzletből — mondom, hogy jön ahhoz, hogy azért, mert Balogh Jenő igazságügyminister lett és mert eszébe jutott neki a kaucziót 50.000 koronára felemelni, hogy ő most életérdekeiben legy T en sértve és tönkremenjen ? Ilyen visszaható erejű rendelkezés jogi abszurdum és balkáni brutalitás. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A javaslat 20. §-a helyreigazításról szól. Előre is kijelentem, hogy a helyreigazitási jogot magam is helyeslem. A t. igazságügyminister ur egyik felszólalásában énreám és, ha jól emlékszem, Baracs Marczell t. barátomra hivatkozott, mint
