Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

396 498. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. summálom, mert elvégre a mentelmi bizottság szuverén annak meghatározásában, hogy véleményének kialakulására mit tart szükségesnek. Azt azonban a leghatározottabban nehezményezem, hogy a mentelmi bizottság közel egy fél esztendeje hozzá sem nyúlt egy oly mentelmi sérelem ügyéhez, mely ennek a jognak a velejéig hat, mely messze felülhaladja egy elszigetelt mentelmi sérelem jelentőségét, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert elválaszthatatlan a képviselőházi őrség katonai szervezetétől és igy elbirálásra egyúttal a képviselő jogállását ezen szervezet tagjaival és ezen tagszervezet tagjainak jogállását a képviselői immunitással szemben is eldönti. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gerő százados kardja nemcsak Hédervári Lehel mentelmi joga után irt kérdőjelet, hanem kérdésessé tette valamennyiünk mentelmi jogának biztonságát is. (Igaz! ügy van! balfelől.) Mi valamennyien bizonytalanokká lettünk ennek a jognak értékét és terjedelmét illetőleg, amely jog nem is a miénk, amely jog a nemzeté, (Igaz ! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mi alkotmányunké, mert az általunk képviselt nemzeti akarat érvényesülését • védi, mely tehát a nemzetnek közkincse, melyről mi számolni tartozunk, amelyet megvédeni tartozunk, mert nélküle a nemzeti akarat érvényesülésének joga holt betű marad, mely abból életre kelni nem tud. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben az esetben a mentelmi jog megsértésének két különálló deliktumát kell, hogy megkülönböztessük . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, én amint méltóztatik látni, — nem is tehettem volna — de nem is kivántam ezen interpelláczió elé korlátokat emelni, de arra kérnem kell a képviselő urat, mivel a mentelmi bizottság, tehát mintegy jurisdictióval biró bizottság előtt fekszik az ügy, méltóztassék az interpelláczió indokolásánál ezt a körülményt lehetőleg tekintetbe venni és kerülni mindent, ami bármi tekintetben is a mentelmi bizottságot befolyásolhatná. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: De a véleményét csak elmondhatja az interpelláló képviselő ! Elnök : Ne méltóztassék az elnöki enuncziáezióra megjegyzést tenni! (Zaj balfelől.) Tessék folytatni. Bottlík István : Nem akarok prejudikámi a mentelmi bizottságnak semmiféle irányban, csak szerény nézetemnek akarok röviden kifejezést adni. (Halljuk ! Halljuk !) Mint mondottam, felfogásom szerint a mentelmi jog megsértésének két különálló deliktumát kell, hogy megállapítsuk. Az egyik a képviselőnek a házban karddal való megsebesitése, a másik letartóztatása. Ennek a két deliktumnak csak egyetlen mentsége volna lehetséges, ha ugyanis oly körülmények forognának fenn, melyek között törvény és jogszokás szerint a mentelmi jog védelme a képviselőre ki nem terjed. Az első esetben ez akkor következett volna be, ha a képviselő magatartása az eljáró karhatalmi közeg testi épségét vagy életét veszélyeztette volna s igy reá nézve az önvédelem kényszere forgott volna fenn. De vájjon a pfuj szót olyan csatakiáltásnak tekinthetni-e, mely a fizikai támadás közelségére enged következtetni. Elnök: Ez már igazán a tényállás megállapítása. Ez a mentelmi bizottság hatáskörébe tartozik. (Nagy zaj balfelől.) Gr. Zichy Aladár: Ez aztán országgyűlés! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Bottlík István: En csak azt akarom megjegyezni, hogy ez egyéni nézetem szerint oly példátlan megsértése a mentelmi jognak, (TJgy van! balfelől.) mely nemcsak az általános jogfelfogással, de még azzal a partikuláris joggal sem egyeztethető össze, amelyet a t. többség a képviselőházi őrség szervezeti szabályai czímén kodifikált és amelynek 13. §-ában, provideticziális előrelátásból, a fegyverhasználat jogának eseteit tételesen sorolja fel. De nem kisebb megsértése a mentelmi jognak képviselőtársunk letartóztatása sem, mert hiányozván a cselekmény, a tettenérés esetével védekezni nem lehet. A tettenért képviselővel szemben a hatóságnak nem lehet több joga, mint bármely más polgárral szemben. Le tehát csak akkor tartóztathatja, ha letartóztatásnak a bűnvádi perrendtartás értelmében az elkövetett cselekmény súlyossága következtében van helye. Hallottuk, jobban, mondva olvastuk ezt a kérdést abban a nézetem szerint nem egészen szerencsés beállításban, melynek végkövetkeztetése az, hogy mentelmi joga tulaj donképen csak magának a háznak van. Mintha a képviselő mentelmi joga nem a ház mentelmi jogának volna származéka, mintha a ház mentelmi joga nem épen tagjainak mentelmi védelme által válnék gyakorlati erejűvé ! Olvassuk, hogy ezek szerint fiéderváry Lehel mentelmi joga megsértve nem lett, hogy a képviselők mentelmi védelmének határa sem tétetett kérdéssessé, mert hisz tudjuk, hol van ez a határ. Hát t. ház, a történtek után most már tudhatjuk, hogy hol van ez a határ. Ott van, ahol a képviselőház egy ilyen katonai alkalmazottjával találkozunk. Ezen tul megszűnik a mentelmi jognak védelme és az események felett az uralmat a tiszt ur szubjektív érzékenységéé és a katonai büntetőtörvény veszi át. Hogy pedig ez az érzékenység mekkora lesz és hogy a katonai büntetőtörvény mennyire elnéző és liberális ezzel az érzékenységgel szemben, azt is megtudjuk Hédervári esetéből, midőn az indulatnak egyszerű szóbeli kitörése okot és jogot szolgáltat a tisztnek arra, hogy a képviselőt lekaszabolja és letartóztassa a nemzet képviselőházában a mentelmi jog megsértésével. (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Katonai részről tehát ez a kérdés tisztázva áll. Az őrség tisztjének avagy legényeinek is — erre preczedens nem volt, ezt nem tudom —