Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
Í98. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. 389 mely törvénynek nem kevesebb, mint nyolcz szakasza a mi sajtótörvényünknek előképül szolgált, ugy, hogy Szemere Bertalan, aki a sajtótörvényt csinálta, szószerint átvette ezeket az 1819-iki franczia törvényből. Ettől kezdve egész sorozata a különféle sajtótörvényeknek foglalkozik a kauczió kérdésének szabályozásával. Ez nem iparjogi kodifikáczió, hanem a sajtórendészet, illetőleg a sajtójog, a kártérítési felelősség keretébe tartozó kérdés szabályozása. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A sajtótörvény megalkotása — e felől semmi kétség sincs — Horvát-Szlavonországok területén az autonóm törvényhozás, nálunk pedig a mi országgyűlésünk hatáskörébe tartozik. (Helyeslés jobbfelól.) Hogy valamely törvénybe különböző matériák vannak beillesztve és hogy a kisebb terjedelmű matériának részleges felvétele nem változtathatja meg annak a törvénynek eredeti jellegét, az abszolúte nem ritka a törvényhozások történetében. Lehetne róla órákig beszélni. Csak két példát. Ha büntetőtörvénykönyvünk, az 1878. évi V. t.-cz. 292. és 311. §-aiban megállapítja, — mint ezt a t. képviselő ur is bölcsen tudni méltóztatik — hogy emberölés vagy testi sértés esetében kártérítési felelősséggel kik tartoznak, egy magánjogi szabályt vesz be, de senkinek sem fog eszébe jutni, hogy ezért a büntetőtörvényköuyv a polgári törvénykönyv jogkörébe avatkozik. Ha a kereskedelmi törvényben varrnak büntetendő cselekmények megállapításai, senki sem fogja mondani, hogy a kereskedelmi törvényhozás a büntetőjogi törvényhozás hatáskörébe avatkozik. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Az illető törvény predomináló, túlnyomó rendelkezéseinek összege az, amely megszabja felfogásom szerint az illető törvény jellegét. Ennek folytán mindazok a közjogi aggályok, amelyekre a t. képviselő ur utalt, felfogásom szerint nem indíthatnak arra, hogy a javaslatból kihagyjuk a kérdéses szakaszokat. De nem zárkózom el az elől, hogy ezt a közjogi kérdést az általános vita folyamán ismételten megtárgyaljuk. Nem tartanám azonban lojálisnak, hogy amikor gondolom hat interpellá czió van bejelentve, a mai nap folyamán erről a kérdésről nem tudom hány órán keresztül a magam igénytelen véleményét kifejtsem. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Ismételten tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak pár szót. A minister ur valószínűleg nem egészen figyelt arra, amit elmondottam. A kauczió kérdése maga, kapcsolatban a kiadó-üzlettel és kapcsolatban azzal, hogy a kiadó-üzletre vonatkozó munkabérviszonyok is szabályoztatnak ebben a törvényben, amelyeket már a kereskedelmi törvény is szabályoz bizonyos mértékig a szerzőre vonatkozólag, ez maga provokálja, hogy ez a törvény a kereskedelmi jogba vágó közös törvény. De nem folytatom tovább. Azt jegyzem csak meg, hogy a minister ur nem vette figyelembe azt, hogy itt nemcsak a kereskedelmi jog és a kauczió kérdéséről van szó, hanem itt az ipartörvónybe tartozó rendelkezéseknek egész légiója van. Arról van szó, hogy a magyarországi kereskedelmet és ipart nemcsak törvénytelen, de nem is helyes difierencziáló helyzetbe hozni a horvát ipar és kereskedelem javára, még gazdaságilag, politikailag sem helyes. Itt pedig minden bizonynyal ez történik. És ha a t. minister ur a részletes vitára akarja ezt fentartani, az elől sem térek ki. Meg fog győződni a t. minister ur arró , hogy nekem van igazságom ; csakhogy akkor már — fáj dalom — nem segithetünk a dolgon, mert akkor már az általános szavazáson túl vagyunk, ezt a vitát tehát még egyszer felvenni nem lehet. Es ha a t. minister ur ugy alkotta meg a törvényt, hogy a horvátok az általános szavazásnál részt nem vehetnek, ezt már többé reparálni nem lehetne. Az lesz tehát a legrosszabb konzekvenczia, ha majd a részletes vita során meggyőződik a minister ur, hogy ez az álláspontja téves volt és akkor többé rajta változtatni nem lehet. Igaz, hogy akkor van még egy remédium: ha be fog következni az, ami most bekövetkeznék, ha visszavonja a javaslatnak ide vonatkozó rendelkezéseit. (Zaj jobbfelól.) Nem veszem tudomásul a választ. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A minister ur kivan nyilatkozni? Balogh Jenő igazságiigyminister: Nem! Elnök: Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház az igazságiigyminister urnak Polónyi Géza képviselő urnak interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az interpellácziót tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Többség!) A ház az interpellácziót tudomásul veszi. Rudnyánszky György jegyző : Beszkkl Antal! Beszkid Antal: T. képviselőház! Három éve annak, hogy itt a képviselőházban az akkori rninisterelnök úrhoz egy interpellácziót intéztem, amelyben arra kértem, hogy az Amerikába kivándorlóit görög-katholikus hitsorsosaink Magyarországból származó püspököt kapjanak. Indokolásomban rámutattam azokra a nagy veszélyekre, amelyek bennünket azért fenyegetnek, mert nincs odaát, Amerikában, olyan exponensünk, aki legalább lelki ügyekben kellő felügyeletet gyakorolna. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az én jóslásom igen hamar beteljesült. Látjuk, hogyha nem is oly nagy méretekben, de mégis megtörtént az, amire én akkor e helyen rámutattam. Egy szenzácziós bünper keletkezett máris abból; de én daczára ezen interpelláczióm fontosságának, sem a volt rninisterelnök úrtól, sem az utána következőtől nem kaptam választ, sőt interpelláczióm hosszú idő
