Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

Í98. országos ülés 191k január 21-én, szerdán. 363 válása. Helyes. Bizonyos konzervatív szempontokat én is akczeptálok. Azonban azt hiszi a t. többség, hogy a mai állapotok mindenképen konzerválandók, hogy azoknál jobb viszonyok el nem képzelhetők? Agitálni, kapaczitálni ezentúl nem lesz szabad? Feltétlenül nem lesz szabad, mert ha ez a javaslat valaha törvénynyé válik, akkor az agitácziónak, a tisztességes kapaczitácziónak minden lehetősége ki lesz zárva. A t. túloldal állandóan hangoztatja a maga liberalizmusát. Erről eszembe jut egy régi jó adoma a káptalanról, amelynek az adoma szerint minden egyes tagja kellemes, megbízható ember, de ha a káptalan együtt van, akkor az egész testület megbízhatatlan. Hogy még közelebbi hasonlatot mondjak, abban a városban, amelyben állandóan laktam, megüresedett egyszer egy takarékpénztári igazgatóság elnökségi állása ós erre az öreg Holländer bácsi — igy hívták az illetőt — pályázott ; bejárta a többi igazgatósági tagokat, megkérte őket, hogy adják rá a szavazatukat; a többi tizenegy ur szives örömmel nyilatkozott és megígérte a támogatást, a szavazatok megszámlálásánál azonban kitűnt, hogy Holländer bácsi csak egyetlen szavazatot kapott. Erre azután elment minden igazgatósági taghoz külön-külön, megköszönte a jóindulatukat, mire mindegyik kijelentette, hogy örömmel' szavazott reá. Később azután Holländer bácsi igy nyilatkozott : Hogy lássátok, milyen gazemberek vagytok, megmondom: én magam szavaztam magamra. (Derültség balfelöl.) Ne méltóztassék ezt a szót a t. többségnek magára vonatkoztatni, nem. akarok sértően nyilatkozni, de önökkel is ugy áll a helyzet, hogy amikor egyenként beszél önökkel az ember, akkor mindegyikük kifogástalan liberális férfiú, szinte csepegnek liberalizmustól, mikor azonban együtt van a társaság, együtt van az egész munkapárt mint törvényhozó: a liberalizmusnak még csak halvány árnyékát sem lehet felfedezni. Én ajánlok a t. igazságügyminister urnak egy módus vivendit: hozza be ezen sajtótörvényjavaslat helyett az előzetes czenzurát. Akkor legalább az illető felelős szerkesztő, vagy a szerkesztőségnek bármely tagja, a lapkiadó, a nyomdász, a tördelő, a gépmester s általában mindenki, aki annak a lapnak az előállításában közreműködik, biztosítva van mindenféle kártérítési igénynyel, mindenféle hatalmi atroczitással szemben, mert tudja, hogy ami előzetes czenzura által engedélyezve van, az többé eljárás tárgyává nem tehető. Tessék elhinni, sokkal helyesebb és — nem akarok nagyon erős lenni e kifejezéssel — sokkal becsületesebb dolog lett volna, ha e törvényjavaslatnak csak az az egyetlenegy szakasza lett volna, hogy az előzetes czenzura behozatik. Önök, t. többség, elmondják a sajtójavaslatról Antonius beszédét Caesar felett. Brutus derék, becsületes ember volt. A sajtó is derék, becsületes. Azt önök szeretik, keblükre fogadják. És mi következik be ? Az, hogy akkorára, mikor ez a javaslat törvénynyé válik, akkorára Brutus házát a felizgatott néptömeg lerombolja, akkorára a sajtószabadságnak és a sajtó munkásainak a nyakát sikerül tökéletesen kitekerni. Ha nézem a sajtójavaslat egyes szakaszait, lehetetlen, hogy az a gondolat ne jusson eszembe, hogy a sajtómunkások felett a tolvajoknak, rablóknak, zsiványoknak, sikkasztóknak és csalóknak valóságos privilégiuma van. Hiszen csak méltóztassék a javaslatnak az eljárásra vonatkozó intézkedéseit megnézni. Ott például az egész bizonyítási eljárásnál oly szűk keretre van szorítva épp a sajtó munkásainak a bizonyítási lehetősége és jogosultsága, hogy teljesen ki van zárva akár a valódiság bizonyítása, akár pedig a közérdeknek bizonyítása, míg közönséges bűncselekménynél ez per longuin et latum megadatik a legközönségesebb bűntettesnek is. Csak ezzel akartam illusztrálni azt, t. ház, hogy mennyire nem áll az önök liberalizmusa a sajtómunkásokkal és a sajtóval szemben. De. t. ház, anélkül, hogy most részletesebben belebocsátkoznék pl. a kártérítés kérdésébe, ki kell jelentenem, hogy ez az egész javaslat törvényesíteni fogja a sjúczli-rendszert. Hiszen ha csak a magánjogi kártérítési kérdést nézzük meg, ott látni fogjuk, hogy bő alkalma nyílik embereknek arra, hogy egy-egy lapot tönkretehessenek. Elég lesz az, ha a kormány az ellenzéki lapokba becsempész egy ellenséges érzelmű szerkesztőt, esetleg maga is fizetéssel látja el; az a szerkesztő, legyen az felelős, vagy nem felelős szerkesztő, képes egy megjelent czikkével tönkre tenni azt az egész lap vállalatot. Hiszen sokat hangoztatjuk pl. gazdasági önállóságunkat is. Nagyon közel áll ennek a kérdésnek a felvetése éppen a sajtójogi, magánjogi kártérítés szempontjából. Emlékszem egy esetre, hogy pl. egy felvidéki posztógyár rendkívüli előnyöket tudott felmutatni a konkurrens osztrák gyárakkal szemben, és nagy piaezot tudott magának hódítani. És mi történt ? Megtörtént az, hogy a konkurrens osztrák gyár a maga igazgatóját becsempészte a magyar gyárnak az igazgatóságába és ezzel az igazgatóval képes volt tönkre tenni a prosperáló magyar gyárat. Ilyen becsempészéseknek egész sorozata nyilatkozhatik meg ezen javaslat kapcsán az ellenzéki sajtóval szemben. Azt mondja az igen t. igazságügyminister ur, hogy őt ezen javaslat megszerkesztésénél a magánbecsületnek a védelme vezette különösen. Ha megnézzük ezt a magánbecsületet, akkor ugy látjuk, hogy ennek, igenis, adtak szárnyat, de ugy jártak, mint Arany Jánosnak a rab gólyája, nem tud menekülni, repülni. Annyi ballasztja van a magánbeesület védelmének és annyi hiánya van ebben a javaslatban, hogy 46*