Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

358 498. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. egy isteni rendeltetésnél fogva magának vindikálja és abból a szempontból, hogy a kormányhatalmat magának megszerezze vagy megtartsa, képes feláldozni mindent az ország, a nemzet vagyonából, képes harmadik személyek vagyonából is áldozni, csak azért, hogy a kormányhatalmat megtartsa. Feláldozzák a haladás útját, akadályozzák a vállalkozásnak szabadságát, a munkaalkalmak megvonásával családokat nyomorba döntenek, elharáesolják az ország jövedelmeit, feláldozzák a kultúrát és ebből a szempontból tartják szükségesnek a kauczió intézményét fentartani. Pedig ennek igazán nincs semmi tartható alapja. Ha kedve lenne az embernek, kipellengérezhetné ezt a javaslatot; de hiába itt minden komoly érv és hiába volna a kipellengérezés is, sem az egyik, sem a másik, sem a kettő együtt nem alkalmasak, ugy látszik, arra, hogy a kormányt czéljaitól eltérítsék. Mert itt a czél szentesiti az eszközt. A kormány nem a kultúrára, nem a haladásra, nem az alkotmánybiztosítékokra gondolt, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, hanem a hatalom megtartására. Erre a czélra akarja felhasználni ezt a javaslatot is. Azt mondja a javaslat 18. §-a, hogy a biztosíték összege, ha a lap legalább hetenkint ötször jelenik meg, Budapesten 50.030 korona, a vidéken 20.000 korona, ha ötnél kevesebbszer jelenik meg, Budapesten 20.000 korona, a vidéken 10.000 korona Micsoda tartható alapja lenne ennek a megkülönböztetésnek 1 Nem találjuk sehol a törvényjavaslat indokolásában, de nem is tudjuk elképzelni. Rosszabb czélzat vezeti azt az embert, aki egy héten ötször ad ki lapot, mint azt, aki négyszer ad ki lapot ? A kártérítés kérdése sem lehetett irányadó, mert a négyszer megjelenő lap épen olyan károkat okozhat, mint az ötször megjelenő. Ez a megkülönböztetés tehát teljesen önkényes. A kauczió különben már azért is jogosulatlan, mert a személyes és fokozatos vagyoni felelősség a törvényjavaslatba ugy is be van állítva. Ez a kettős felelősség más téren egyáltalában nincsen meg és nincs indokolva, hogy épen ennél a törvényjavaslatnál behozzuk. Vagy ezzel akarja igazolni a kormány azt a külön jogi helyzetet, amely a sajtót megilleti ? A minister urnak nagyon fáj a feje a takarékpénztárak miatt; főleg azok szempontjából tartja kívánatosnak, hogy kaucziója legyen a politikai lapoknak. Felhozta a nagybányai takarékpénztár esetét, amelyről valamelyik lap azt híresztelte, hogy a takarékpénztár felszámol és ennek következtében a betevők nagyobb összeget mondtak fel a takarékpénztárnak. Azt kérdem először is, hogy ilyen híreket csak politikai lapokban lehet-e közzé tenni ? Hiszen közzé lehet tenni valamely társadalmi és szaklapban is és ugyanaz lesz a hatása, vagy talán még nagyobb hatása lesz ! Hát miért nem intézkedik akkor a kormány a törvényjavaslatban olyanképen, hogy a többi lapok is csak kauczió mellett jelenhessenek meg ? Nyilvánvaló tehát, hogy nem a takarékpénztárak miatt tétetik ez a törvényes intézkedés, hanem a politikai lapok mégrendszabályozása végett. Aki gonoszságot akar elkövetni, az elköveti azt, akármily összegű kaucziót kötnek is ki a politikai lapokra, az kieszeli a módját annak, hogy miként kövesse el a törvényellenes vagy tilos cselekedetet. Különben is a takarékpénztárak maguk az okai annak, hogy ilyen manővereknek teszik ki magukat, mert hiszen a takarékpénztárak nagyon gyakran fizetnek reklamirozás kedvéért az egyes újságíróknak s ha aztán valamelyiknek fáj a foga arra, hogy a takarékpénztártól valamit kereshessen, megreszkirozza, hogy ilyesféle híreket tegyen közzé csak azért, mert vele szemben talán megtagadják a díjazást. Egyáltalában nem indok ez arra, hogy miatta a kauczió intézményét lentartsuk, vagy a kauczió összegét még felemeljük. Azt mondja a minister ur (Olvassa) : »Amig Magyarországon nem lesznek olyan gazdasági viszonyok és olyan fejlett állapotok, amelyek a kártérítésnek más alapot is tudnak adni, mint a kaucziót, addig a kauczió intézményét felelősség tudatával biró kormány nem fogja megszüntetni.« En tudom becsülni a felelősség tudatával biró embert, mert magam is munkás ember vagyok, de azt hiszem, hogy a minister ur itt nem helyesen alkalmazta ezt az önérzetes kijelentést. Más országoknak is akadnak-ministerei, sőt talán akad ministeri kara is, amely felelőssége tudatával bír és mégis azt látjuk, hogy ezek az emberek, akik talán nagyobb kaliberű ministerek, mint a mi ministereink és talán több dicsőséget és hasznot szereztek már hazájuknak, mint a mieink, szintén ugy gondolkoztak, hogy nincs szükség a kauczióra és ennek folytán a kauczió intézményét eltörölték. Nem tudok egyetlen egyet sem közülük, aki ezt megbánta volna és a kauczió visszaállítását kívánná, vag}^ az iránt bizonyos lépéseket tett volna. Nem ez a baj tehát, hanem egészen más. Az t. i., hogy ott az emberek szabadon követhetik politikai érzésüket, meggyőződésüket, ott versenyezhetnek a politikusok abban, hogy az ország javát, jövőjét, szabad fejlődését, kívánságait, törekvéseit minél jobban érvényesíthessék. Ott a verseny alapja az, hogy ki tud jobbat produkálni és akár az egyik párt, akár a másik párt kerül hatalomra, sohasem félhet a nemzet attól, hogy az a kormány ártalmára lesz. Fájdalom, nálunk ez nem igy van. A mi különleges közjogi helyzetünk egészen más politikát inaugurált nálunk. Nálunk a politikus alig követheti meggyőződését, arra pedig még csak nem is gondolhat, ha vezető ember akar lenni, hogy a nemzet aspiráczióit meg is valósithassa, vagy arra vonatkozó intézkedéseket tegyen és esetleg a hatalommal is szembeszálljon. Nálunk a meggyőződésünkön kell erőt venni; nálunk gúzsba kell kötni hazafias érzésünket; itt szolgai politikát kell követnie annak, aki vezető ember akar lenni. Részben ezért szükséges itt a kauczió intézménye. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt az irányt szolgálja az igazságügy minister ur is, mikor azt meri hangoztatni, hogy