Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

350 4DH. országos ülés í9Ui január 2í-én, szerdán. sem az, hogy ezek a paktálások épen arra valók, hogy annál inkább sikerüljön leigázni bennünket. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Amidőn a ministerelnök ur tájékoztatta a házat a románokkal való tárgyalásokról, szívesen hallottuk volna, ha egyes adatokat közöl arról, hogy gondolt-e arra, hogy Romániában laknak nekünk is vérrokonaink, laknak magyar emberek, a csángók és vájjon nem vette-e fel a tárgyalások folyamán felhozott pontozatok közé azt, hogy a méltányosság elvénél fogva ugyanazokat a szabadságokat, amelyeket mi itt a románoknak megadni vagyunk hajlandók, amelyek eddig is megvannak és amelyeket a ministerelnök ur gyarapitani hajlandó, terjeszszék ki a román hivatalos körök a Romániában lakó csángókra is. Erről, sajnos, nem tudunk ; csak arról tudunk, hogy egyes román lapoknak postai terjesztése eddig meg volt tiltva, s ezt a tilalmat megszüntették. Hiszen utóvégre felhozhatná azt az argumentumot is a ministerelnök ur, hogy ő nem rendelkezik a román állammal, neki abba semmi beleszólása nincs ; de nagyon jól tudjuk, hogy ezek a románokkal folytatott tárgyalások a román hivatalos körök tudtával, tanácsolásával és beleegyezésével történtek. Épen azért szükséges és magyar szempontból okvetlenül követelendő volna, hogy a Romániában lakó magyarok hasonló elbánásban részesüljenek. (Zaj.) (Az elnöki széket gr. Lázár István foglalja el.) Azonban, sajnos, ezekkel a dolgokkal nem törődik a munkapárt, hanem igyekszik mindent a saját hatalmának fen tartására és hatalmának gyarapítására fordítani. Szinte örökösnek és megdönthetetlennek érzi és képzeli a maga hatalmát ; pedig ha egy kicsit mélyrehatóbban nézzük a munkapárt keletkezését és a nemzetben rejlő alapját, érdekes konklúzióra jutunk. Először is magának a munkapártnak többsége mesterséges, mert hiszen a kormány által hivatalosan kiadott statisztikai adatok szerint körülbelül 47.000-rel több szavazatot kaptunk mi, akik ezen az oldalon vagyunk szerencsések képviselni a nemzet közvéleményét. Gueth Gyula : Az egyhangúlag megválasztottak szavazói is be vannak-e ebbe számítva? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gedeon Aladár : Tessék megnézni a hivatalos kiadványt, amelyből kitűnik, hogy az egyhangú választásoknál is a szavazóknak egy bizonyos perczentjét hozzácsatolják a statisztikai adatokhoz. (Zaj.) Ezeket, azt hiszem, miután hiteles kiadvány, nem gondolja a képviselő ur, hogy talán pártszempontból akarom felhasználni ; de különben is mindkét részről voltak egyhangú választások és véletlenül én is azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyhangú választáson választattam meg. De ha még tovább vizsgáljuk azokat a választókat, akik a munkapártot támogatják, — nem szeretek erős kifejezéseket használni . . . Elnök (csenget) : Kérném a képviselő urat, hogy mivel a házszabályok 214. §-a értelmében a szónoknak a napirendre kitűzött tárgytól eltérnie nem szabad, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon; felkiáltások : Ahhoz beszél!) Gedeon Aladár : Bocsánatot kérek, nem szándékozom az elnök úrral vitatkozásba vegyülni, de beszédem elején voltam bátor reámutatni, hogy azzal akarom felszólalásomat megindokolni, vájjon kellő és helyes időpontot, alkalmat és viszonyokat választott-e a munkapárt a sajtójavaslatnak épen mostani tárgyalására s szerintem ez a tárgyhoz tartozik. (Ugy van! Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kállay Tamás: Ezen már tul vagyunk, már meg van választva. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gedeon Aladár: Csak röviden kivánok arra kitérni, hogy ha számoljuk azt, amit különben tudunk, de amit mindannyian letagadnak, hogy mibe kerültek a szavazatai a többségi pártnak, amit mindenesetre a in unkapárt intézőbizottságának számszerűleg ki kellene mutatnia, mindenesetre észreveszik majd, mily közgazdasági értéket képez egyegy szavazat, de hogy megbízhatóság szempontjából mennyit ér, az igazán nagyon problematikus. Hiszen ha mérlegeljük a koaliczió alatt és a koaliczió után tett tapasztalatokat, azt hiszem, ezek oly dolgok, amelyeket a munkapártnak is figyelembe kellene vennie. A koaliczió keletkezése alatt sok emberről tudom magam, de tudják mások is, hogy hányan jöttek azzal, hogy »én mindig ellenzéki érzelmű voltam, de nem lehetett kimutatni, mert féltem az üldözéstők. Mi is láttuk, mennyire megbízható elemek ezek, mert a koaliczió bukása után az elsők közt voltak, akik ugyanolyan érzelmekről tettek bizonyságot a munkapártnak, »a mi üldözéseink miatt kénytelenek voltak velünk tartani és most munkapártiak«. Hogy megbízhatóság szempontjából mennyit érnek, ez, azt hiszem, eléggé világos. Igen érdekes oldalról szeretném csak röviden megvilágítani a munkapárt alapjait és pedig nemzeti alapról nézve a dolgot. Hiszen a nemzeti szó benne van a munkapárt nevében, de ha figyelemmel kisérjük az ország térképét, nem is találjuk másutt, mint a munkapárt nevében a nemzeti jelzést. Nézzük körül a választókerületek fekvését. Hiszen — természetesen mindenütt vannak kivételek — de a kerületek legnagyobb zömét a munkapárt épen a nemzetiségi vidékekne'c köszönheti, pl. a felvidéken, ahol a tótok vannak nagy többségben, az erdélyi kerületek, vagy egyáltalán a nemzetiségi kerületek legnagyobbrészt munkapártiakat választottak. Ha pedig nézzük a mi kerületeinket, látjuk, hogy igen nagy részben épen tiszta magyaroknak köszönhetjük a mandátumainkat, vagy legalább is oly kerületeknek, a hol nagy többségben vannak. A munkapárt szeret arra is hivatkozni. ..