Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
4y#. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. 347 esetben az intézkedés nem a politikai hatóság kezében volna, hanem a független bíróságra volna átruházva. (Helyeslés balfelől.) A 18. §• az óvadékról szól, amelynek összegét Budapesten 50.000 koronában, vidéken 20.000 koronában állapítja meg hetenként legalább ötször megjelenő lapok részére. Más esetekben pedig Budapesten 20.000 koronában, vidéken 10.000 koronában. A horvát törvény ennél sokkal liberálisabb. Ámbár azt hallottam, hogy egy báni intézkedés a kaucziót most teljesen elengedte, mégis összehasonlítás kedvéért czitálnom kell a még érvényben levő 1875-ik évi horvát törvénynek 12. §-át, majd a 11. §-át, amely azt mondja, hogy az óvadék összege időszaki folyóiratoknál 4000 forintban állapittatik meg, oly nyomtatványoknál azonban, melyek hetenként háromszornál többször nem jelennek meg, ezen összegnek csak fele teendő le. Viszont a 11. § azt állapítja meg, hogy a havonként kétszernél többször megjelenő minden időszaki folyóirat kiadóvállalkozója, ha a folyóirat a politikai napi eseményekkel csak mellékesen foglalkozik is, vagy ha a folyóirat a politikai, vallási vagy társadalmi napi kérdéseket tárgyalja, óvadékot köteles letenni. A horvát törvény a magyar törvénynyel szemben azt a liberálisabb intézkedést tartalmazza, hogy a havonként csak kétszer megjelenő időszaki folyóiratoktól kaucziót nem követel. Ha tehát ez a javaslat törvényerőre emelkedik, különösen az ellenzéki lapokra alkalmasabb lesz, ha Horvátországba költöznek, a szabad Zágrábban nyomatják ki lapjaikat, mert ott sokkal nagyobb sajtószabadság van, mint Magyarországon. (Ügy van! baljelől.) A javaslat intézkedései közül a 19. § egy részére kívánok még reflektálni. Elnök (csenget) : Kérnem kell a t. szónokot, méltóztassék tekintetbe venni, hogy az általános vitánál vagyunk. Ne tessék talán olyan kérdések pontonként való tárgyalásába elmerülni, amelyek a részletes vitához tartoznak. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Joga van hozzá !) Gr. Esterházy Mihály: Én csak a horvát törvénynyel akartam összehasonlítani a javaslatot. A horvát törvény 8 napot állapit meg a bejelentések tudomásul vételére, mig a magyar törvény 15 napot. Hogy ne mélyedjek be tovább a részletekbe, — agyis csak pár paragrafusra akartam kiterjeszkedni, amelyek figyelmemet különösen megragadták — még csak a fokozatos felelősségnek egyik momentumával akarok röviden foglalkozni. A fokozatos felelősség a gyakorlati életben számos veszélyt rejt magában, amelyeknek nem legutolsója az, hogy a felelős személyek egész lánczolatát teremti meg, akiknek felelősségük fokozata szerint befolyást enged a lap szerkesztésébe. A törvényjavaslat intézkedései folytán szinte illuzóriussá lehet tenni egy ellenzéki lap szerkesztését, miután a czikkirótól, kiadótól, nyomdásztól kezdve mindenki, hogy a büntetéseket lehetőleg elkerülje, a lap vezetésébe befolyást fog gyakorolni. Illuzóriussá válhatik tehát a lap szerkesztőségének, vagy a politikai lap vezetőinek az a munkája, amelylyel egy lap irányát, politikáját szabályozni akarják. Miután igy röviden reá mutattam azokra a hibákra, azokra a visszásságokra, amelyek e javaslatban különösen szemembe ötlöttek, pár szóval el szeretném mondani, hogy mi ebben a tekintetben, a sajtó tekintetében a mi álláspontunk. (Halljuk ! Halljuk!) Nem tudok egy irott pártprogramra létezéséről, de azt hiszem, valamennyiünk szivében él a sajtószabadságnak szeretete és azt hiszem, hogy ez a pár tétel, amelyet a sajtóról és egy uj sajtótörvény vezető elveiről itt elmondandó vagyok, a ház ezen oldalán ülő többi t. barátomnak is programmját képezi. Ezen programm röviden azt foglalja magában, hogy teljes, igazi sajtószabadság legyen nálunk, liberális intézkedésekkel, olyan, mint más kulturállamokban : Angol-, Franczia-, Olaszországban, Belgiumban, sőt Németországban is. A kauczió töröltessék el teljesen. A terjesztésnek legyen meg a teljes szabadsága, mert miért ne terjeszthessen sajtótermékeket egy tizennégy éves fiu ? A czenzurát az egész vonalon el akarjuk törölni, mindennemű nyilt vagy burkolt formájában, a lapkiadás és a terjesztés pedig legyen bejelentési és nem engedélyezési eljáráshoz kötve. Leg} T en ugy, mint Francziaországban, vagyis a bejelentés tudomásulvétele csak akkor legyen megtagadható, ha a lap kiadója a törvényes feltételeknek meg nem felel; ha nem nagykorú, ha gondnokság alatt áll vagy diffamáló bűncselekmény miatt volt büntetve és ehhez hasonlók. Minden kizárandó, amivel valamely lap terjesztését megakadályozni lehet. Képezzen büntetendő cselekményt egyes lapoknak a pályaudvarokon, trafikokban vagy olyan üzletekben való elárusitásának megtiltása, amelyek a kormány közegeinek befolyása alatt állnak. Azonban a szemérmet sértő nyomtatványok, valamint a vallást súlyosan sértő közlemények terjesztése a vizsgálóbíró által gyorsan, záros határidőn belül lefolytatandó eljárásig felfüggeszthető legyen. A sajtóvétségek felett bíráskodjék egy független esküdtbíróság. A magánbecsület és a családi élet szentsége ellen elkövetett támadások képezik azon egyedüli terrénumot, ahol az esküdtbiróságot a tárgyalásoknál mellőzni lehetne. Ez legyen az egyetlen pont, amikor a szakbiróság bírálja ezeket a támadásokat, mert sokszor az ártatlanul meghurczoltakra nézve a nyilvános tárgyalás nagyobb sérelmet hoz, mint amekkora elégtételt nyújt az Ítélet. Azonban ezen bírósági eljárásokra is ki kell mondani, hogy rövid időn belül legyenek lefolytatandók. Itt azt az elvet kell felállítani, amelyet Polónyi Dezső t. barátom tegnap kifejtett, hogy nem szabad hazudni. Ha valaki az igazat megírja, azért büntetést nem fog szenvedni. Ha pedig magánszemélyekről, a családi életről közleményeket irnak, csak akkor írják meg, ha a bizonyítékok már a kezükben vannak. És ne legyen a jövendő idők ezen javaslatában semminemű latitude adva a politikai hatóságok' 44*
