Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-497

342 497. országos ülés Í91k január 20-án, kedden. rendkívüli körülmények között vállalkoztam én is feladatom teljesítésére. Feladatunk az, hogy reámutassunk a javaslatban levő veszélyes elvekre és a javaslattal szemben védekezésre hívjuk fel a közvéleményt. Ennek, tőlem telhetőleg, én is eleget tettem. Eeámutattam arra is, hogy szerintem a mai kormányzat ezen javaslattal éppúgy, mint a többivel, mindenhol kénytelen az egyébként alkalmazott fegyverek mellett a hipokrizis fegyvereit is használni. Ez annak a kérlelhetetlen végzetnek az átka, amely az önök kezéhez tapad. Befejezem egy rövid idézettel. Gsemegi Károly, amint már hivatkoztam rá, 1873-ban a Jogászegyleti értekezések között közrebocsátott egy gyönyörű tanulmányt, egy remekmüvet, nem a mai viszonyokról, hanem általános érvényű igazságokról, amelyeket igen jő lenne megszívlelni és egész terjedelmében megfontolás tárgyává tenni. Ez a beszéd nagyon szépen kapcsolódik Apponyi Albert t. képviselőtársunk azon beszédeihez, amelyekben ő — nem akarok hízelgő kifejezést használni, de az elismerés legnagyobb fokát kell nyilvánítanom vele szemben, valahányszor a jogrendről, a jogrend megsértéséről beszél, annak mindig oly szívből jövő és természetes kifejezést tud adni. Azt mondja Csemegi (olvassa): »A jogtalanságnak leginkább abban nyilatkozik átkos végzete, hogy önfentartásának egyedüli eszközét csak az erőszakban találja; minden léptennyomon űzőbe vétetik saját törvénytelenségének ijesztő árnyai által s a zsarnokság rideg szüksége, mint kényszer, mint kérlelhetetlen végzet tapad kezeihez, midőn attól már régen megundorodott a kebel. Aki a földre sújtott egy nemzetet és a hatalom önkényi parancsával merte eltörölni kedvelt intézményeit: arra nézve merő kénytelenség, hogy mindig az erősebb legyen s az erő alkalmazásában ki ne fáradjon. Hamisan játszani s becsületesen nyerni, vagy a hamisjátékban raboltat a becsületes tulajdon erkölcsi biztositékával fedezni nem lehet. »Hacsak vége volna, mikor megtörtént!* Nem ugy van! A gyilkolásnak azzal nem szakad vége, hogy az áldozat meghalt. Egy hosszú sora a bűnöknek származik a bűnből; az erőszak nem részesül a jog boldogító boldogságában; neki sújtani, kínozni, dúlni, fosztani, sérteni és remegni kell tovább is; a börtön nyilasán, melyet alkotott, s mivé az államot átalakitá, őrködnie kell szüntelen.« Én a magam részéről ugy találom, hogy ezt Csemegi Károly mintha gr. Tisza István számára irta volna. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Ez a sajtójavaslat csak egy sprodakus része és megnyilvánulása az ő politikájának ; de az is bizonyos, hogy a jogrendszer nem olyan, mint valami ódon épület, amelynek egyes részeit tetszés szerint lehet lerombolni; a jog élő organizmus, amelynek egyik testrészét ha egyszer beteggé teszik, beteggé lesz az egész szervezet és beteg marad, amig azt a beteg részt meg nem operálják. A jog nem olyasmi, ami kegyelemből van, az magából a szükségből származott. Amint Sonders mondotta, a joggal való visszaélés által mindég elvész a jog. És jól ügyeljenek, ezt az axiómát a legridegebb merevséggel és következetességgel mindig a tömegek logikája szokta alkalmazni. Mert annyi bizonyos, bármiként vergődjenek is önök ma ebben a lehetetlen, beteg, szervezetileg beteg állapotban, egyszer vissza kell térnie a jogrendnek: ezt megmondotta Chaeaubriand, mert a jog maga az igazság és igazság nélkül nincsen társadalom. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Vigyázzanak az események nagyon furcsák, néha romboló erővel szólnak közbe, a zivatar romboló erejével rázzák fel a félálomban szunnyadó lehetőségeket. És jól vigyázzanak még egyre: Tallayrand hivatkozik rá, hogy ha vak lovat fogunk az állam kocsijába, a felfordulás kikerülhetetlen. Hogy milyen ló van államunk kocsijába belefogva, ezt jól tudjuk; mi teljes nyugalommal várjuk rövidesen azt a felfordulást, amely kell hogy bekövetkezzék. Kétségtelen, hogy ez a javaslat annak a szerencsétlen politikának egyik sporadikus része, ugy hogy én azt nemcsak hogy el nem fogadhatom, de lelkiismeretemre mondom, bármikép erőszakolják is keresztül, a törvényben én a magam részéről megnyugodni nem fogok soha. amig az megváltoztatva nem lesz és a régi 48-as tiszta liberális szellem egy uj javaslatban érvényre nem jut. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután az idő előrehaladt és még csak néhány perez van hátra a tárgyalásra szánt időből, a napirend tárgyalását félbeszakítjuk. Mivel holnap interpellácziós nap van, fel fog olvastatni az interpellácziós könyv. Pál Alfréd jegyző: T. ház! Az interpellácziós könyvben a következő bejegyzések vannak: 1914 január 15-iki kelettel Beszkid Antal képviselő ur a felsőmagyarországi vidékeken észlelhető rutén politikai és vallási mozgalmak tárgyában, a ministerelnök úrhoz; 1914 január 16-iki kelettel Huszár Károly (sárvári) képviselő ur a magyar kir. Operaház ének- és zenekarának Turcsányi Emilia temetésén való részvétele tárgyában, a kultuszminister úrhoz; 1914 január 16-iki kelettel Huszár Károly (sárvári) képviselő ur Boda Dezső rendőrkapitánynak a Kino-riport vállalathoz intézett levele tárgyában, a belügyminister úrhoz; 1914 január 20-ról Bottlik István képviselő ur, Héderváry Lehel mentelmi ügyében, a ministerelnök úrhoz; 1914 január 20-i kelettel Székely Aladár képviselő ur a petrozsényi járás főszolgabirájá-