Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
20 491. országos ülés 191 lett a t. többség egyik-másik tagjának lelkiismerete meg fog szólalni és beható bírálat tárgyává teszi az igazságügyi bizottság azon merész kijelentését, amely kijelentésében foglaltatik, hogy ezen kérdések ebben a szellemben megoldásra találnak ebben a törvényjavaslatban. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon tévedsz! Nincs ott lelkiismeret! Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a javaslat indokolásában a t. minister ur a II. pont alatt a 21. lapon, bogy (olvassa) : »A nyomtatványok terjesztésének szabadságát törvényeink csak elvben mondják ki, de annak intézményes biztosításáról és a terjesztés szabályozásáról kellően nem gondoskodnak«. Ezt a hiányt akarta tehát pótolni, ugy-e bár, a t. igazságügyminister ur a maga javaslatában a kolportázsé terjesztésének szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel? Bezzeg gondoskodik a t. minister ur javaslata mindarról, ami a gondolat szabad terjesztésének akadályául szolgálhat és legfeljebb azt cselekszi meg, hogy az előző kormány egyik tagjának jóvoltából a kolportázsra vonatkozólag kibocsátott rendelet szabadságellenes intézkedéseit most már törvénybe foglalja, ámbár ezt is akként, hogy, amint nemsokára rá fogok térni, még az abban foglalt valamelyes biztosíték jellegű rendelkezéseket is in peius változtatja meg. (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatnak a kolportázsra vonatkozó 11. §-a a maga szabadságellenes rendelkezéseinek indokolásául a következő intézkedést tartalmazza : (Halljuk! Halljuk!) Kimondja, hogy (Olvassa.) »az olyan sajtótermék utczai terjesztését, amely a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet elleni gyűlölet ébresztésére alkalmas, vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja, anélkül hogy ezt a közérdek kivánná, engedélyezni nem szabad«. Itt láthatjuk megint az engedélyezési rendszer kárhozatos következményeit, különösen akkor, ha az engedélyezés megtagadását attól teszik függővé, hogy vájjon annak a sajtóterméknek tartalma, amelynek szabad terjesztésére az engedélykérés vonatkozik, nem foglal-e magában olyan valamit, — ez emelkedik ki különösen a javaslatnak ezen ártalmas rendelkezéséből — ami a közrendet vesz'lyezteti. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a szabad terjesztésre, az utczai elárusitásra vonatkozó az a korlátozó rendelkezés egészen méltán illeszkedik bele a törvényjavaslatnak azon rendelkezéseinek keretébe, amelyek tulajdonképen nem jelentenek egyebet, mint az előzetes czenzurának becsempészéssel való visszaállítását. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Mert hiszen ha a terjesztésnek a haladó kor Ízlése mellett és gazdasági viszonyai között legtermészetesebb és leghatályosabb egyik módjának az igénybevételét lehetetlenné teszszük azáltal, hogy ezt annak előzetes elbírálásától teszszük függővé, hogy annak a sajtóterméknek tartalma nem foglal-e magában olyant, ami a közrendet veszélyeztetné : ez, t. ház, in pessima forma, az előleges január 12-én, hétfőn. czenzurának becsempészése. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Bizony Ákos : Teljes czenzura ! Bakonyi Samu : Különösen akkor kell ezen meggyőződésemet nyilvánítanom, ha rámutatok arra, hogy ez az elbírálási jog miféle közfunkczionáriusok kezébe van adva, hogy kinek engedélyező eljárásától és intézkedésétől teszi függővé a törvényjavaslat az utczai elárusitás megengedését. Közigazgatási közegeknek, közigazgatási tisztviselőknek belátásától, tehát olyan egyéneknek belátásától, akik a komiánynyal szemben függő helyzetben vannak, különösen, ba meggondoljuk azt, hogy küszöbön áll a t. kormánynak azon másik üdvös ujitása, (ügy van balfelől.) amelylyel az önkormányzati tisztviselőknek jelenleg még valamiképen a választási rendszer következtében megmaradó, bár annak mai állapota mellett is csak fogyatékosan megmaradó függetlenségét teljesen megszünteti és a kormány kinevezésétől teszi függővé ezen állások betöltését. Fernbach Károly: A hatalom szolgái! Bakonyi Samu : Az államosításról pro és contra érvelhetünk egyaránt; de azt senki sem fogja megtagadni, hogy a kormány kinevezése függőbb helyzetbe fogja hozni a közigazgatási tisztviselőt a kormánytól magától, mint amilyen helyzetben ma van a kormánynyal szemben. Tehát ez nem jelent egyebet, mint a legközelebb bekövetkező államoSitás után az államosított czenzori állás rendszeresítését, akinek hatáskörét igy az államosított közigazgatási tisztviselőnek funkcziói közé fogja a törvény sorozni, tehát az utczai elárusitás engedélyezését vagy megtiltását is. De maga az a feltétel, amelyet lényeg szerint megszab a törvényjavaslat az utczai elárusitás iránti engedély kérésének elbírálására, mit mond ? A közrendet állítja fel kritérium gyanánt, azt nem szabad veszélyeztetnie a sajtóközleménynek. Azt hiszem, hogy senki sem fogja megtagadni, hogy ez a rendelkezés nagyon vágul s hogy a történelem tanúsága szerint mindenkor a közrend oltalmára való hivatf ozás szolgál a legközelebb fekvő eszköz gyanánt a kormányoknak arra, hogy a közszabadságot támadják meg, a közszabadságot korlátozzák a közrendek nevében, (ügy van! balfelől.) Már jiedig ennek az újításnak veszedelme annál nyilvánvalóbb, minél inkább megfontolás tárgyává kell tennünk azt, hogy tulaj donképen mi képezi hát a sajtószabadságnak (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) az igazi lényegét. Nem vonhatja senki kétségbe, hogy a sajtó a maga szabad működését csak akkor fejtheti ki, ha szabadságának legsarkalatosabb alkotó eleme, a terjesztés szabadsága minden korlátozás nélkül biztosíttatik. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Hiszen végre is irni mindenki irhát, amit akar, ha azt elteszi a fiókjába, nyilvánosságra nem hozza ; még ha kinyomatja is, abban senkit meg nem akadályozhat a legerősebb hatalmi eszközökkel felruházott czenzura, az intézményesen visszaállított czenzura maga sem.