Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
k91. országos ülés 191b január 12-én, hétfőn. 17 dául dobatik oda a maguk vagyona azzal, hogy a kártérítési kötelezettség fedezete gyanánt jelöltetik ki a kaucziót. Beszéltem ily üzletággal foglalkozó nagyon tekintélyes pénzintézet vezetőjével, aki kijelentette, hogy ezzel az egész üzletággal fel fognak hagyni, mert lehetetlenség, hogy a gondjaikra bizott idegen tőkét ily veszedelemnek tegyék ki, amelyet involvál a törvényjavaslat most tárgyalt rendelkezése. Lovászy Márton : Erről nem volt tudomása a minister urnak ? (Zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu : Mégis nagyon különösnek kell találnom, hogy oly komoly tartalmú tekintélyes jogász, mint amilyennek a t. igazságügy minister urat van szerencsénk ismerni, . . . Lovászy Márton : Hol ? Bakonyi Samu : ... a komolyság kritériumául egy lap alapitása tekintetében egyesegyedül a pénzbeli potencziát ismeri el és jelöli meg, amikre nézve Doleschall nyilatkozatát volt szerencsém az imént idézni. Ez oly felfogás, amelynek akárhol akarna a t. minister ur érvényt szerezni, talán nem okozna oly romboló károkat, mint azzal, ha e felfogását épen a sajtójog terén hurczolja be. Azt mondja, ezt a szintén egészen komolytalan észrevételt hozza fel indokolásában, a t. minister ur a 45. lapon a kauczióintézmény fentartására, hogy különben oly kialakult közvélemény, amely a fennálló jogállapot megváltoztatását kívánhatná, ily kialakult közvélemény, ugy mondja, nem szolgálhat alapul a törvényhozás munkájának. Hát ha kialakult közvélemény hiányát akarja érinteni, akkor felszólítom a t. minister urat, mutasson rá oly kialakult közvéleményre, amely a kauczió felemelését kívánta volna egyetlenegy megnyilatkozásával. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, amely közvélemény e kérdésben Magyarországon megnyilatkozott, az elejétől fogva osztatlanul mind, egytől egyig, (Mozgás u jobboldalon.) bocsánatot kérek, aki magát szabadelvű jogásznak, politikusnak mondja és én csak az ilyeneket vehetem számításba, csak az ilyenek véleményét tekinthetem irányadóul és fogadhatom el a sajtójog szabályozásánál, mind, egytől egyig, a kauczió intézményének azon jellegére mutatott rá, mely abban domborodik Id, hogy nem tekinthető egyébnek, mint az előzetes czenzura egyik instrumentumának. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ugy hiszem, nem tévedek, hogy itt magában a házban érvelt egyik beszédében az igazságügyminister ur azzal, hogy a kártérítés fedezetéül azért kell a kaucziót fentartani, mert a hitelképesség azóta, mióta először szabályozta a törvényhozás a kauczió kérdését, nagyon megrendült és különösen a mostani válság közepette a hitelképességről szóló hamis hírek folytán egy további rombolástól lehet tartani a gazdasági élet szüárdságát illetőleg. A hitelképességre vonatkozó hamis hirek terjesztésének megakadályozása igazán nem a sajtótörvénybe való és különösen nem épen ilyen gazdaKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. sági vonatkozású és jellegű rendelkezéseknek a felvételével. Ez a kérdés, a hitelképességnek hamis hirek terjesztése elleni védelme szintén oda való, a hová egyéb olyan kérdések, melyeket hajuknál fogva és nyilvánvaló tendeneziával hurczol a t. minister ur a sajtójog rendelkezéseinek körébe, tudniillik az általános büntetőjog revíziójának keretébe. E tekintetben azután, ha komoly szándéka van ilyenek elleni védekezésre, miért feledkezik meg azokról a törvényhozási előzményekről, melyek bőségesen rendelkezésre állnak, miért feledkezik meg például a Szilágyi Dezső által annak idején benyújtott büntetőjogi novellának rendelkezéseiről, mely kifejezett büntető szankczióval és megtorlással sújtja az ilyen hitelképességet gyengítő híreknek terjesztését. Természetesen nem kívánhatjuk a t. igazságügyminister úrtól, hogy az ellenzéknek az egyik vagy másik tárgyalt kérdéssel vonatkozásban álló anyaggal szemben elfoglalt álláspontját kutassa, de azt hiszem, hogy a vita természete hozza magával,. hogy törekedjék az egymással szemben álló álláspontok megismerésére az, ki ennek a vitának befejezésétől várja épen a saját javaslatának törvényerőre emelkedését. Mikor a büntetőnovellát a múlt országgyűlésen tárgyaltuk, épen az ellenzék részéről nyüvánult meg az igazságügyi bizottságban, valamint a plénumban az a kívánság — talán vannak még itt a t. házban, kik erre emlékeznek — hogy gondoskodás történjék a hitelképességnek a valótlan hirek terjesztésével szemben való védelméről. Nem egy tagja van a képviselőháznak és tekintélyes tagja a t. többségnek, ki akkor is helyet foglalt a képviselőházban. Süket fülekre talált azoknál is ez a kívánság, mely az ellenzék részéről jött. Ez volt a tanácskozásnak és kölcsönös kapaczitácziónak eredménye még ebben a szakkérdésben is és azok, kik akkor részt vettek a képviselőház munkájában, azon a meggyőződésen vannak most, melyet a t. minister ur nyilvánít, hogy kell gondoskodni a hitelképesség védelméről. Hassanak oda a t. minister urnái, hogy ez a gondoskodás a maga helyén történjék, az általános büntetőjog revíziójának keretében, nem pedig itt, mert ha itt történik, akkor ez egy adattal több arra, hogy itt nem a sajtójog reformját akarták elérni, hanem deliktumok halmozásával, büntető rendelkezések és kényszereszközök felállításával a sajtószabadságot akarták korlátozni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez az egyedük czélja a törvényjavaslatnak, a többi szempontoknak felhozatala semmi egyéb, mint az ilyen czélok kendőzése. A kauczióra vonatkozólag is egyik legsérelmesebb rendelkezése a törvényjavaslatnak a 61. §. amaz intézkedése, amely a kauczió összegénél is visszaható erőt statuál. A t. minister ur pedig nem átallja az indokolásában azt mondani, hogy a 61. §. szerzett jogok védelméről gondoskodik, amikor egy esztendei határidőt tüz ki nagylelkűen arra, hogy a kauczióra vonatkozó rendelkezéseknek a lapkiadók eleget tegj'enek. Nem lephet meg minket ilyen kijelentés annak a javaslatnak indokolásában, 3
