Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-493
152 493. országos ülés Í9M január H-én, szerdán. van! a bál- és a szélsobaloldalon.) az erkölcsi tisztességnek, (Hosszantartó helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) az igazságnak, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a jogtiszteletnek, (Igás! TJgy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) az összes polgárok jóléti és kulturális igényei ápolásának, szóval mindazoknak szempontjából, amiket egy állam a maga polgárainak nyújthat. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azután legyen érinthetlen és megtámadhatatlan a magyar nemzeti presztízs. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) De olyan csonka nemzeti állammal, mint a mienk, olyan magyar államisággal, mely csak addig tart, amig egy leutenant útjába nem áll, olyannal ezt elérni nem lehet. (Hosszantartó helyeslés és taps balfelöl.) Ez és egyedül ez a nemzetiségi kérdés megoldásának útja. Vannak bizonyos intézkedések, amelyeket meg kell tenni az itt-ott mutatkozó kinövések meggátlása czéljából. Vannak repressziv intézkedések, melyeknek szüksége fenforoghat itt-ott. Vannak egyes preventiv intézkedések, törvényhozásiak ép ugy mint kormányzatiak, amelyek azt czélozzák, hogy nem magyarajku polgártársaink magukat itt, az egyéni jog gyakorlata szempontjából, jól érezzék, magukat feszélyezve szükségtelenül, nagy áliami szükségleteknek parancsszava nélkül ne érezzék, ne érezzék magukat korlátozva rosszabb helyzetben. Mert mindezek részben hozzátartoznak az állami igazságossághoz, az államnak kifogástalan működéséhez. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ezt a nagy kérdést in totó megoldani, vagyis előidézni azt az állapotot, amelyben ezen országnak minden polgára, mindnyájan, egyes abberráczióktól leszámítva, a zöme elsősorban magyar állampolgárnak érezze magát ós az ő különben tiszteletreméltó faji érzületeit és szimpátiáit csak ebben a keretben és az ezen keret által parancsolt határok között érvényesítse; ez csak ugy érhető el, ha az a magyar állam csakugyan olyan, hogy ilyen tiszteletet, ragaszkodást, vonzalmat j>arancsol maga iránt. (Élénk helyeslés és t tetszés a baloldalon.) És én nem csinálok belőle titkot, igém t. képviselőház, sőt az az én politikai meggyőződésem egyik alapgondolata, hogy ez a teljesen eredményes nemzetiségi politika, amely nem lehet más, mint teljes nemzeti politika, nem érhető el bizonyos közjogi követelményeknek megvalósítása nélkül, különösen a hadsereg körében. De addig is, mig ezek elérhetők, lehet sokat enyhíteni, lehet előkészíteni, lehet előrehaladni a kedétyvilágnak azon átalakításában, mely a nemzetiségi kérdést másfelé vezeti, ha az állami életnek legalább összes többi részei kifogástalanul vonzó ós imponáló erővel hatnak ebben az irányban. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ez az az ut, t. képviselőház. Ezen az utón haladva ezt az utat követve, czélt fogunk érni, anélkül, hogy külön nemzetiségi politikát, mint olyant, csináljunk. Ha ezt az utat nem tudjuk követni, ha ezen az utón minduntalan megbotlunk, megakadunk, ha a nemzeti presztízsnek mindenféle sérelmét kell eltűrnünk, hogyha közigazgatásunkba behozzuk a jjártosság szellemét, a pártosság szellemét pártok és pártok között, a pártosság szellemét hatalmasak és gyengék, szegények és gazdagok közt, (TJgy van! a baloldalon.) a pártosság szellemét faji tekintetben is, — mert ezt aztán a legrosszabb u. n. magyar politikának tekinteném, amely a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban különbséget akar tenni magyar ajkú és nem magyar ajkú honpolgár közt — mindaddig, mig mindezeken a tereken folytonosan megbotlunk és megbicsaklunk: ne beszéljünk arról, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása felé, a kedélyek azon nagyszerű összhangjának biztosítása felé, mely az egységes magyar nemzeti államot egy közjogi tételből élő valósággá alakítja át, valamikor is egy komoly lépéssel előrehaladtunk. (Igaz! TJgy van! a báloldalon.) De t. képviselőház, az olyan megbeszélések által, mint a minőket a t. ministerelnök ur folytat, ettől a czéltól csak eltávolodunk. (TJgy van! bálfelöl.) Azok az urak, akikkel a t. ministerelnök ur tárgyal, nem fognak lemondani az ő naczionálista elvi álláspontjukról. Ok csak fegyverszünetet fognak kötni, ők, amint az igen t. ministerelnök ur találóan mondja, a kérdést ideig-óráig le fogják venni a napirendről. De maga az a tény: ezeknek az uraknak befolyása által akarni elérni a kedélyeknek simulását a magyar egységes nemzeti államhoz; azoknak az uraknak befolyása által, akik annak elvi ellenségei, akarni a román ajkú tömegeket oda vinni, hogy a naczionálista politikáról lemondjanak és utógondolat nélkül lojális magyar állampolgárok legyenek, — hiszen t. képviselőház, ez logikai ellenmondás. (Ugy van ! balfelöl.j Ok nem fogják maguk alatt elvágni a fát, ők azt a befolyást fenn fogják tartani, ők ideigóráig való fegyverszünetre és hallgatásra, igen, rá fogják birni azokat, akik rájuk hallgatnak, hanem azért azt a falanxot fenn fogják tartani és ez a falanx csak gyarapodhatik. Ha azt látják románajku polgártársaink, hogy az ő megengedhető, tisztán gyakorlatias szempontokon, egyéni jogaiknak, egyéni érzelmeiknek alarjján kifejlődött, tekintetbevehető, méltányos, átgondolást igénylő kivánalmaik ezeknek az uraknak utján, nem a lojális, nem a máris a magyar állameszméhez ragaszkodó román vezetőférnaknak utján, hanem a naczionálista vezetők utján valósulhatnak meg; ha látják, hogy ezek azok, akik azzal a hatalommal birnak, hogy egyetmást, amit talán jogosan óhajtanak, keresztülvigyék számukra: hát akkor mérhetetlenül fog emelkedni a román nép közt azoknak a férfiaknak a súlya, azoknak a férfiaknak a tekintélye, azoknak a férfiaknak a befolyása, akiknek a befolyása alól pedig el kell a román népet vonni. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.)
