Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

495. országos ülés 191Í január li-én, szerdán. 149 hogy kizárólag a román nemzetiségi párt vezérférfiaival folyt tárgyalásokra vonatkozik, és nem veszek föl annak keretébe és fejtegetéseim keretébe más, némileg analóg tárgyakat, pl. semmi vonatkozást a Horvátországgal létrejött megegyezésre, mert hiszen ez a két tárgy egymástól közjogi tekintetben teljesen különböző (Ügy van! a bal- és szélsobaloldalon.) ós ugyanazon szempont alá nem vonható. Másodszor pedig kizárom fejtegetésem és kérdéseim sorából mindazt, amiről nekünk pozitív tudomásunk nincs, tehát a román vezérférfiakkal folytatott tárgyalások tartalmáról szállingózó összes híreket. Mert bármennyire bízom is egyes komoly lapok jól értesültségében, itt a képviselőházban mégis kérdéstétel alapjául csak azt akarom e tárgyban felvenni, amit vagy hivatalos forrásból pozitive tudunk, vagy amit ebbeli tudomásunkból logikai szükségszerűséggel következtetnünk kell. A források, amelyek e tekintetben rendelkezésemre állanak, először az a köztudomás, amelynek senki ellent nem mondott, hogy ugyanis a ministerelnök ur a román nemzetiségi párt vezér férfiaival tárgyalásokat folytat. E tárgyalásoknak ezélja és tartalma tekintetében pedig kizárólag a ministerelnök ur által eddig nyújtott felvilágosítások alapjára helyezkedem, arra, amit a ministerelnök ur a delegáczióban mondott, amidőn ez az ügy szóba került és arra, amit a tegnapi ülés végén igen röviden, de mégis érdemileg kinyilatkoztatott. Van tudomása a sajtónak és a sajtó utján a közvéleménynek arról a tényről is, hogy a ministerelnök ur saját elvbarátai körében bizalmas felvilágosításokat adott e tárgyalások tartalmáról, de ami a felvilágosításokra nézve a lapokban megjelent, az egymással nem egyezik, ennek folytán autentikusnak nem vehető és nem kiindulási pont ama kérdések felállítására és ama fejtegetésekre nézve, amelyekkel a t. ház figyelmét röviden igénybe kell vennem. Tehát kizárólag a ministerelnök urnak eddig tett nyilatkozataiból megállapítható tényekre és az ezen tényekből szükségszerüleg folyó logikai következtetésekre alapítom fejtegetésemet és kérdéseimet. (Halljuk ! Halljuk !) Amiket a minister ur a delegáczióban e tárgyalásokra nézve nyilatkozott, nem akarom egészen felolvasni; megmondom azok tartalmát, itt van a ministerelnök ur, ellenőrizhet, ha valamiben tévedek, ha valamit nem helyesen idézek. Első sorban tiltakozott a ministerelnök ur ott az ellen, hogy azon tárgyalások, amelyeket ő a magyarországi román vezérférfiakkal folytat, összefüggésben állnának a külpolitikai helyzettel és összefüggésben állnának bizonyos ausztriai áramlatokkal, amelyek ilyen irányban nyomást gyakorolni próbálnak. Másodszor — és itt már szóról-szóra felolvasom nyilatkozatát — a tárgyalás ozéljára nézve azt mondja (olvassa) : »Megvalósitani való az a czél, hogy a Magyarországon lakó románok fen-' tartás nélkül, külön naczionalista politikai törekvések nélkül a magyar állami élet keretébe beilleszkedjenek.* Ekkép jelölte meg a célt a delegáczióban a t. ministerelnök ur ; tegnap este pedig ezt ekkép formulázta (Olvassa) : »Egy dolgot azonban ma is megjegyzek. En ismételten bocsátkoztam eszmecserékbe a román nemzetiségi párt vezető egyéniségeivel, nem azért, hogy paktáljak velük, hanem azért, hogy az eszmék tisztázása utján oda vigyem őket, hogy naczionalista politikai programmjukat levegyék a napirendrők. Azokat a férfiakat pedig, kikkel a ministerelnök ur a tárgyalásokat folytatja, a delegáczióban ekkép karakterizálta (olvassa) : »Ezeket az eszmecseréket folytatom egyes olyan férfiakkal, akiknek a Magyarországon lakó románok egy része közt — nagy része közt, de csak egy része közt — tagadhatatlanul befolyásuk van, akik irányitólag hathatnak a Magyarországon lakó románok tetemes részének gondolkozási és érzületvilágára és azt hiszem, ha sikerül velük megértetnünk egymást, nagy szolgálatot tehetünk az ügynek.« Hozzáteszi (olvassa) : »Nem csináltam titkot a tekintetben soha sem és nem engedtem félreértést fölmerülni, hogy ezeket az urakat a Magyarországon lakó összes románok hivatott képviselőiül el nem ismerem és még kevésbbé ismerhetem el azt a jogosultságot, amit különben nem is próbáltak kifejezni, mintha bárminő külön politikai vagy épen közjogi, ha nem is helyzettel, de ambicziókkal biró, a nemzet testében külön testet, szervezetet kéjiező népnek nevében léphetnének fel. Ezek megbeszélések voltak olyan férfiakkal, akikkel óhajtom a megértést, mert ha a megértés megvan, annak üdvös eredményei lesznek ugy a románok, mint a magyar nemzeti politika szempontjából*. Mindezekhez azután a t. ministerelnök ur ugy akkor a delegáczióban, mint tegnapi felszólalásában azt az óhajtást fűzte, hogy várja be minden politikai tényező azt az időpontot, melyben ő ezen tárgyalásoknak összes anyagát és esetleges eredményeit az ország elé terjesztheti és akkor ítéljenek. Mélyen t. képviselőház, én sajnálatomra nem tehetek eleget a t. ministerelnök ur ezen kívánságának. Az én álláspontom az, hogy először az az eredmény, mely a jelzett tényezőkkel való megbeszélések és tárgyalások folytán j elentkezhetik mint pozitív eredmény, a dolog természeténél fogva nem lehet jó az egységes magyar nemzeti állam erejére nézve. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hangsúlyozom, hogy nem lehet jó és ezt meg fogom indokolni. Másodszor, mert akármi legyen az eredmény vagy az eredménytelenség, akármilyenek legyenek a keretek, amelyek közt a megbeszélések folynak, akármik legyenek a határok, melyeket a t. ministerelnök ur maga is átléphetlennek tart, magát a tárgyalást ezekkel a tényezőkkel, magát azt a törekvést, hogy a nemzetiségi békét ilyen tárgyalás utján biztosítsuk, én politikailag súlyos hibának (Élénk helyeslés a baloldalon.) és következményeiben kiszámíthatatlan elhibázott eljá-