Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

4.93. országos ülés 191 h iránti kérelmét az illetékes tisztviselő megtagadja, vagy pedig esetleg olyan hosszas huzavonával intézze el, hogy akkor már ez a lap ez által nagy anyagi kárt szenved. Súlyos intézkedése a törvényjavaslatnak az is, hogy nemcsak hogy íentartja a kirlapbiztositékot, hanem azt tetemesen fel is emeli, (Ugy van ! a baloldalon.) A hirlapbiztositék teljesen lejárt intézmény, mindenütt eltörölték, (Ugy van! a baloldalon.) még a szigorú német birodalmi sajtótörvény sem tartotta fenn, sőt itt Horvátországban is nemrég megszüntették. ( Ugy van ! a baloldalon.) Az pedig egyenesen a szerzett jogoknak sérelme és meg nem engedhető, amit ez a javaslat kontemplál, hogy annak 61. §-a ezt a rendelkezést visszaható erővel ruházza fel és arra kötelezi a kiadót, hogy egy éven belül a régi biztositék összegét az uj törvény által megállapított biztositéki összeg magasságára egészitse ki. (Halljuk! Halljuk ! jobhfelől. Zaj. Elnök csenget.) (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) T. képviselőház ! Ezek a kérdések annál inkább veszélyesek, mert a terjesztésre vonatkozó engedélyezési eljárás tisztán a közigazgatási hatóságra van bízva. Már pedig nagyon jól tudjuk azt, hogy ily engedélyezés igen sokszor pártszempontokból és bizonyos egyéni animozitásból biráltatik meg és megtörténhetik az az eset is, hogy az engedély kiadásának megtagadása esetén a felebbezési fórumok kihasználásával évekre terjedő idő múlik el addig, amig a kiadó az engedélyt megkaphatja. Csak birói megállapitás lehetne alkalmas arra, hogyha fenforognak oly okok, amelyek a kolportázs engedélyének megadását vagy megtagadását indokolják, ezt a kérdést elintézzék. E tekintetben is természetes csak a gyors birói eljárás szolgáltathat igazságot. E törvényjavaslatnak úgyszólván minden paragrafusa hemzseg a büntetési tételektől és ezek annyiban rosszabbak, mint az eddigiek, mert az eddigi állapot szerint e büntetési tételeknek maximuma csak ministeri rendeletben lévén megállapítva, ez kevesebb volt, mint a mostani törvényjavaslatban kontemplált büntetési maximum, mert mig a ministeri rendeletben három hónapnál több a büntetés nem lehet, addig a törvényben most három, hat hónap, sőt azonfelüli büntetési tételek is meg vannak állapítva. (Mozgás.) Súlyos része e javaslatnak a helyreigazitási jog megállapítása. E javaslat szerint helyreigazitási jog illeti azt, akit valamely időszaki lap személyi vagy vagyoni érdekében egyenesen vagy burkoltan megtámad. Elegendő tehát a puszta megtámadtatás, anélkül, hogy a támadás valótlan tények közlése által történnék. Már ebben az esetben joga van bárkinek a helyreigazításra. De a hatóságot korlátlan helyreigazitási jog illeti meg, akár megtámadták, akár nem. Megilleti továbbá a helyreigazitási jog január lk-ért, szerdán. 143 azt, akiről a lap valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis szinben tüntetett fel. Különösen súlyos az az intézkedés, hogy a hatóságnak bármikor joga van helyreigazításra. A hatóságoknak csak akkor lehetne helyreigazitási joguk, ha valótlan tényekkel, állításokkal támadtattak volna meg. Sérelmes az az intézkedés is, hogy nincs meghatározva az a mértéke a helyreigazításnak, amely a hatóságot megilleti, ugy, hogy e törvényjavaslat szerint a hatóság hosszas közleményeket adhat közzé helyreigazítás czimén, amelyek a lap nagy részét megtöltik. Érthetetlen a javaslatnak az a rendelkezése is, hogy a helyreigazító nyilatkozathoz az időszaki lap ugyanazon számában megjegyzést fűzni nem szabad. Az időszaki lapok anyagi érdekét sértő rendelkezés az, hogy azon esetben, ha a helyreigazító nyilatkozat, a helyreigazított közlemény terjedelmét meghaladja, az időszaki lap e terjedelmen tul is ingyen tartozik a nyilatkozatot közölni. Ez meglehetősen sérelmes. A német birodalmi sajtójogban az az intézkedés létezik, hogy, mikor valaki a helyreigazitási jogot nagyobb mértékben kívánja igénybe venni, mint amilyen mértékben az őt sértő közlemény megjelent, a többletért a szokásos dijakat meg kell fizetnie. A javaslat büntető rendelkezése általában a személyes szabadságot mindenütt igen kevéssé veszik tekintetbe. így a 24. §. 1. pontjában van egy intézkedése a törvényjavaslatnak, mely a nyomdai alkalmazottak munkamegszüntetésének megakadályozására vonatkozik, de ez olyan szövegben van felvéve, hogy a való életben a végrehajtása teljesen lehetetlen és illuzórius, mert, aki ilyenformán akarja megbüntetni a nyomdai alkalmazottakat, az nem ismeri a sajtóközlemények nyomdai előállítását, hiszen az a sajtóközlemény annyi kézen megy keresztül, mig a gép alá kerül, hogy annak minden közreműködőjét megbüntetni és megállapítani, hogy megtagadták-e a munkát, teljesen lehetetlen. A javaslat fogház- és elzárásbüntetést állapit meg ott is, hol külföldi sajtójogokban csak enyhe pénzbüntetés van megállapítva. A 24. §. felsorolja a törvényszéki hatáskörbe tartozó vétségeket. A 24. §. 2. pontja és a 25. §. szerint egy hónapig terjedhető fogházzal és 100— 4000 korona pénzbüntetéssel büntetik azt, aki büntető Ítélettel sújtott vagy előzetesen lefoglalt vagy a nyomda vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosának nevével vagy a nyomtatás vagy más többszörösités helyének megjelölésével el nem látott vagy a 10. §. második bekezdése szerint a terjesztésből kitiltott sajtótermékeket, e körülményt ismerve, bármily módon terjeszt. Eszerint tehát nemcsak az árusítás, hanem az ingyen szétosztás, a közszemlére kitétel, a nyilvános helyen való elhelyezés és a szétküldés is a terjesztés fogalma alá esik. Aki tehát egy oly sajtóterméket, mely előzetesen le van foglalva, mert neki van néhány példánya, barátai közt ingyen