Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

124 M3. országos ülés Í9ík január lk-én, szerdán. az előbb is aggályoskodott valaki a tekintetben, hogy tényleg benne van-e ez az indokolásban — a reform vezető elveit eléggé erélyes kifejezésekkel irja körül. Azt mondja, hogy »a sajtó utján elkövetett visszaélések ellen hatályos és gyors védelmet nyújtsanak.« Nern akarok e pillanatban hosszasabban beszélni arról, hogy vájjon a minister ur ezen intenczióit, ezen czéljait épen a Herczeg Ferencz által nyújtott módon, a sajtó hivatalos képviselőinek meghallgatása által, az őáltaluk adott tanácsok és informácziók segélyével nem sokkal könnyebben és hatályosabban valósíthatta volna-e meg. De azt mondja tovább a minister ur következő erélyes nyilatkozatában, hogy a tisztességes ,|komoly sajtó szabadságát akarja biztosítani. Mikor azt mondják az embernek, hogy valami rettenetesen sürgős, akkor az, aki gondolkozni szokott, ugyebár, nézi a kézenfekvő okokat, és én azt látom, hogy a »Népszavá«-nak és nem tudom még hány lapnak van még eltiltva az utczai darusítása. Azt kell, hogy higyjem, hogy a minister urnak ezen kifejezései természetszerűleg nem vonatkoznak a Budapesti Hirlaj>ra. Mindenki arra gondol, hogy csak ezekre a lapokra vonatkoznak és azért azt hiszem, hogy elérkezett talán már annak az ideje, hogy beszéljünk egészen őszintén és nyíltan, ugy, amint magyar emberhez illik, és kérem, mondja meg a minister ur felemelt fővel, határozottan, hogy ezekre a pályaudvarokról kitiltott lapokra érti-e azt, hogy nem tisztességesek és nem komolyak. Ha pedig, amint fejbólintásából is látom, az nem ezekre a lapokra vonatkozik ; ha ezeket tiszteségeseknek és komolyaknak tartja, akkor miért engedi, meg, hogy ezek ki legyenek tiltva a pályaudvarokról ? (Derültség. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért nem robban fel ugy, amint azt itt szoktuk látni részéről, kézzel-lábbal, az igazság erejétől áthatva ; miért nem áll fel és miért nem dobja oda ministeri tárczáját, ami pedig kötelessége lenne, mert mi ezekről a padokról ezrek és százezrek szabadságának és ideáljainak védelmére szállunk sikra. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A t. minister ur elhiheti, hogy az olyan ember, aminő szerény magam is vagyok, aki tud érezni, aki tud tisztelni, aki leborul az igazi nagyság előtt, hogy én ugy érzem magam e perezben, mintha ideáljaim egy részét kellene kiszakítanom lelkemből. Mert én azt látom, hogy amióta arra a helyre jutott a minister ur, régi ideáljait mind elhagyta és arra törekszik, hogy gúzsba kösse a szabadságot. (Ugy van ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Azt értem, t. ház, ha valaki az olyan dicső helyet, aminő egy egyetemi tanár állása, elhagyja azért, hogy elfoglaljon egy olyan pozicziót, amelyben lelkének minden ideálját megvalósíthatja, formába öntheti. De vájjon akkor, midőn ön a kultuszministeri államtitkári székben ült, az lett volna az ön ideálja, hog3

r idejöjjön a munkapártnak és gróf Tisza. Istvánnak eszközéül; hogy mindazokat formába öntse, amik átkai lesznek ennek az országnak és a szabadságokat gúzsba kösse ? (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ön továbbra is tűri, mindezt és nem száll szembe ezen áramlattal, amelpiek törvényben való megformálását önre bízták, akkor ne áltassuk az országot azzal, hogy becsületes intenczió az, amely az indokolás előbb felolvasott részleteiben megnyilvánul. Mondjuk meg akkor nyíltan, amit különben mindenki tud, hogy ennek a javaslatnak czélja igenis az : minden ellenvéleményt letörni; (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mindenkit, aki az önök politikáját nem követi, elnémítani, anyagilag tönkre tenni azokat a kiadókat, akik egész exisztencziájukat adadobják a szabadságjogok oltalma érdekében. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ne bujkáljunk és ne avatkozzanak önök az egyéni jogokba és az egyéni szabadságokba. Hagyják, hogy én azt a lapot rlvassam, amelyet én akarok és ne avatkozzanak be a közönség jogába és ízlésébe. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek kicsinyes fegyverek. Ha önök azt hiszik, hogy a nemzet szabadságjogait, a nemzet óhajait és vágyódásait, amelyek szabadságának, alkotmányának ápolására irányulnak, ilyen kicsinyes eszközökkel le tudják törni, akkor nagyon csalódnak. Megtörténhetik ez ideig-óráig. Mi sem vagyunk elragadtatva a nemzet azon hangulatától, amelyben most látjuk. De önök okozták ezt a hangulatot, akik anyagilag tönkreteszik ezt az országot. És egy anyagilag elpusztult, elsenyvedi országban nincs elég erő arra, hogy ideáljainak megvalósításáért most sikraszálljon. Lehet-e itt egy sajtó javaslatot alkotni olyan jelenet után, mint amilyent az előbb láttunk % Remélem, nem volt egyetlen biró sem a kar zaton — Isten óvja Magyarország igazságszolgáltatását ettől — aki látta volna, hogy a képviselőház többsége elnéz egy olyan ítélkezést, olyan bíráskodást, amilyennek az előbb szem- és fültanu voltunk. Eitner Zsigmond: Hamis ítéletek! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Ráth Endre : 1848-ban a nagy sietség indokolt volt. 1848 óta 65 esztendőnek kellett elmúlnia és ezután a 65 esztendő után Balogh az indokolásában még mindig azt mondja, hogy sok helyütt és sokszor felújul a kívánság és óhaj, hogy ezeket az intézményeket és magában a sajtószabadságban levő kérdéseket is megreformáljuk ; de nem volt azokban akkora hiba, hogy az igazságügyminister ur most elő mert volna állani egy kész javaslattal, mert önnek, minister ur, nem az volt a czélja, hogy a nag)^ kérdéseket megoldja, hanem az, hogy azokat az apró, lesipuskás, szégyenteljes eszközöket törvénves formába öutse. (Igaz! Ugy van! balfelől.) " Törvényszerkesztés és alkotás szempontjából