Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
49Í. országos ülés Í91í január 12-én, hétfőn. i ügyi bizottságnak csak egyetlenegy tagja is fáradságot arra, Hogy Lovászy Mártonnak ezt az egészen rövid törvényjavaslatát elolvassa? Mert ha ezt a törvényjavaslatot elolvasták volna, akkor lehetetlenségnek tartom, hogy egy igazságügyi bizottság olyan merész legyen, hogy azt állítsa, hogy a Lovászy Márton törvényjavaslatában felvetett kérdéseket ez a törvényjavaslat megoldja. Hát hiszen megoldásnak elvégre lehet azt is nevezni, ha teljesen ignorálunk valamit, aminek tárgyalása oda van utalva az igazságügyi bizottság elé, de bocsánatot kérek, ez nem komoly dolog a háznak egy olyan komoly szerve részéről, mint amilyennek az igazságügyi bizottságot legalább eddig ismertük. Lovászy Márton törvényjavaslata elsősorban a kolportázsra vonatkozik. Tartalmát és a törvényjavaslat azon rendelkezéseivel való összevetését, melyek a t. igazságügyi bizottság szerint megoldják a benne felvetett kérdéseket, majd a kolportázsra vonatkozó rész tárgyalásával kapcsolatban leszek bátor ismertetni. Hát a felületességnek és — nem használhatok más kifejezést a legjobb akarat mellett sem — a törvényhozói lelkiismeretlenségnek rikitó példája az, ahogy elbánt az igazságügyi bizottság, a t. kormány s elbánni készül most a t. többség, egy olyan törvényjavaslattal, amelynek szükségét a t. többség kebeléből alakult utolsóelőtti kormány feje, gróf Khuen-Héderváry itt, a ház nyilt ülésén ismerte el, amikor Lovászy Márton képviselőtársam indokolásának előterjesztése után kifejezetten hozzájárult az ő törvényjavaslatának tárgyalásához, de — a követett eljárásból itélve, sajnálattal kell megállapítanom — valószínűleg csak azért, hogy ezzel eltemesse ezt a törvényjavaslatot és a sajtó valódi szabadságának elveit. Valóban olyan időben állni elő egy szerves sajtóreformmal, amikor mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy normális tárgyalási viszonyok uralkodnak a parlamentben : ez nem egyeztethető össze meggyőződésem szerint semmiféle kormányzati bölcsességgel, semmiféle kormány lelkiismeretével. Maga az a körülmény, hogy ilyen viszonyok között áll elő a kormány ennyire fontos javaslattal megmutatja ennek a reformnak valódi czélját s tisztán hatalmi, politikai érdekből táplálkozó indokát. Ennek a pontnak érintésénél felelevenül emlékezetemben egy igen érdekes jelenség abból a választási harczból, amelyet az ellenzék tőle telhető erővel folytatott a t. ministerelnök urnak legutolsó aradi választása alkalmával. Pártom részéről én is ott voltam és tőlem telhetőleg elkövettem mindent az eUenzék jelöltjének érdekében. E munka közben összekerültem egy aradi nagyiparossal, aki valószínűleg a t. ministerelnök ur ama barátai közé tartozik, kikről egyszer itt, a ház ülésén akként emlékezett meg, hogy legutolsó aradi választásának költségeit ezek a munkapárt barátai adták össze. Megjegyzem, ez iránt a t. ministerelnök ur még eddig hálátlannak bizonyult, mert ez az aradi nagyiparos még nem báró. Fernbach Károly : Ne mondd a nevét, mert holnap báró lesz ! (Derültség balfelől.) Bakonyi Samu : Valószínűleg ráismer a ministerelnök ur. Ezt az aradi nagyiparost meglátogattam, beszélgetésbe bocsátkozott velem és megtisztelt azzal, hogy saját politikai nézeteit elmondja. Ezzel felmentett engem attól, hogy én mondjam el érveimet, mert ő maga sorolta fel mindazokat a nagy sérelmeket, amelyeket szerinte is a t. ministerelnök ur a parlamentarizmus ellen, a parlamenti szólásszabadság és egyéb szabadságintézményeink eüen elkövetett és amikor én ezt nagy csodálkozással haUgattam, azt a kérdést intéztem hozzá : de hát ezek után, t. uram, hogyan támogathatja ön mégis grőf Tisza István jelöltségét ? Erre nagyon érdekes feleletet adott, amely megérdemli, hogy itt a házban is megemlítsem. Azt mondta : azért támogatom, mert meg akarom látni, hogy mi jön mindezek után, miért követte el gróf Tisza István ministerelnök ezeket a szerintem is súlyos sérelmeket az alkotmányosság biztosítékai ellen. Fernbach Károly: Hogy Magyarországot -a románoknak eladja. Most már tudjuk. Elnök : Kérem Fernbach képviselő urat, ne szóljon közbe. Bakonyi Samu : Ha figyelmére méltatná ez &7. igen erős Ítélőképességű aradi nagyiparos választó az én igénytelen felszólalásomat, amelylyel az ő nyilatkozatáról megemlékeztem, most már csakugyan láthatja, hogy miért történt mindez, hogy mi következik még mindazok után, amiket a t. ministerelnök ur a maga eddigi kormányzatával elkövetett, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) íme, most a t. ministerelnök ur vezetése alatt álló kormánynak olyan tényével állunk szemben, amely per fas et neías keresztülgázol az alkotmányosságon, az alkotmányosságnak egyik még megmaradt legerősebb biztositékán, a sajtószabadságon. Majd követni fogja ezt egyéb merényleteknek is a sorozata, ugy hogy ha az az aradi választó azért támogatta gróf Tisza Istvánt, mert meg akarta látni, hogy milyen czélra sz űgálnak mindazok a sérelmek, amelyeket elkövetett, most láthatja és levonhatja belőle a maga alkotmányos meggyőződésének következtetését, de vele együtt levonhatják és, ha a nemzetnek alkalma lesz rá, le is fogják vonni mindazok, akik eddig még kitartanak a kormány ilyen politikájának támogatásában. Mondottam, hogy olyan időben, amikor az ország számos néprétege, de talán az egész ország kivétel nélkül sinyli az óriási gazdasági és egyéb válságoknak következményeit, amikor a köznyomor mind általánosabbá kezd válni ebben a szerencsétlen országban, valóban sürgősebb tennivalót is találhatna a t. kormány, mint a sajtónak senki által nem követelt reformjával előállni, még pedig olyan irányú reformjával, amelyet már bátor voltam pár szóval jelezni. A tárgyalás folyamán felemlítették már mások. — én nem akarok
