Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

í93. országos ülés 191b január lk-én, szerdán. 117 hatálytalan, a nemzet rendelkezési jogának érvényesítésére alkalmatlan, hibrid valaminek tartanám, ha szemben azokkal, legyenek azok künn vagy benn, kik támadást intéznek a parlament rendje ellen . . . (Elénk helyeslés és taps jobb felől és középen. Nagy zaj és ellenmondás a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Nagy zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György : Ezt komolyan mondja ? (Zaj.) Elnök: Szmrecsányi képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot ! Gr. Tisza István ministerelnök: ... ha szemben azokkal fegyveres erőre is nem támaszkodhatnék. (Élénk helyeslés és taps jobbjelöl.) A képviselő urak hosszú időn keresztül, ismételt és ismételt kérő tanácsok daczára, (Felkiáltások balfelől: Kérő tanácsok ?) igenis, sőt gróf Andrássy Gyula kérő tanácsai daczára is, melyeknek többet kellene nyomniok a latban önöknél, mint az enyémnek . . . (Nagy zaj a baloldalon.) — engedelmet, mi együtt tanácsoltuk évek hosszú során át, együtt mutattunk rá, hogy milyen veszélybe visz az. (ügy van ! jobbfelől.) A mi utaink csak ott váltak el, hogy gróf Andrássy Gyula védtelenül akarta hagyni a parlamentet, (Felkiáltások balfelől: Éljen Andrássy !), én pedig azt tartottam, hogy ha egyszer ilyen tünetek krónikusan mutatkoznak, akkor alkalmazni kell az azok által feltétlenül szükségessé tett, de a parlament rendelkezése alatt álló anyagi erőt. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Beck Lajos: Emeljék fel a fizetést ! (Folytonos zaj a baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Az önök éveken keresztül a magyar parlamentarizmus ellen intézett merényletei . . . (Nagy zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök : Beck Lajos képviselő urat közbeszólásaiért rendreutasitom. (Helyeslés jobbfelől.) Eitner Zsigmond : Elhiszi elnök ur azt, amit a a ministerelnök mond ? (Zaj.) Elnök ; Eitner Zsigmond képviselő urat rendreutasitom. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Horváth Gyula: A legnagyobb merénylet a pénzzel vett mandátum ! (Zaj jobbfelől.) Elnök : Horváth Gyula képviselő urat rendreutasitom. (Nagy zaj és közbeszólások balfelől. Helyeslés jobbfelől.) Miután pedig mindazon kísérleteim eredménytelenek, melyek arra irányulnak, hogy itt a házban a csendet és a szólásszabadságot biztosítsam, kérnem kell a t. házat, hogy Eitner Zsigmond és Csuha István képviselő urakat, kik állandóan közbeszólásokkal zavarják a tárgyalás menetét, a mentelmi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás és felkiáltások balról.) Elfogadja-e a ház ezen javaslatomat % (Igen !) Akik elfogadják álljanak fel. (Megtörténik.) Ezt tehát határozatkép kimondom. (Nagy zaj bálfelöl.) Csendet kérek ! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Az elnök zavarta a szónokot ! Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Gr. Tisza István ministerelnök: Ezek tették elkerülhetetlenül szükségessé a fegyveres erő alkalmazását és mi alkalmaztuk azt. Hogy ezért kit illet a felelősség és hogy azokat, kik a feltétlenül szükségessé vált orvosszert alkalmazták, (Zaj a baloldalon.) gáncs vagy dicséret illeti-e meg : erre nézve a határozathozatalt nyugodtan bizhatjuk a nemzetre. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Justh János: Visszaadta a sópénzt ? (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Most még csak egy pár szót. (Felkiáltások balfelől: Sót!) Sümegi Vilmos: Mit von vissza ? (Zaj.) Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Még csak egy pár szót Vázsonyi Vilmos képviselő ur azon nyilatkozatára vonatkozólag, amelyet én — megengedem — igen erős megjegyzés tárgyává tettem s amely gróf Andrássy Gyula képviselő ur felszólalásának közvetlen tárgya volt. Jaczkó Pál : A napló 51-ik oldalán van. Gr. Tisza István ministerelnök: Igen, köszönöm szépen. Vázsonyi Vilmos képviselő ur ugyan azt mondta, hogy (olvassa) : »Azon alkalommal, amidőn az 1,400.000 koronát kifizetni méltóztatott, nem állította fel azt a csekély kis feltételt, nem élt azzal a nemes és indokolt kíváncsisággal, hogy immáron most a társaság mondja meg mégis, hogy kik azok a kijárok az ismerten kívül, akik a 775.000 koronát zsebrevágták. Ez a kérdés pedig érdekelte volna a ministerelnök urat is, az országot is«. Hát kérdem minden elfogulatlan embertől, hogy abban a beállításban, amelyben ez Vázsonyi Vilmos képviselő ur beszédében volt, abban a gondolatmenetben, amelylyel ezt a kérdést Vázsonyi képviselő ur és barátai hetek és hónapok óta kezelik : érthette-e ezt másként bárki is, mint egy gyanúsítást, egy lappangó gyanúsítást. . . (ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Nagy Sándor: Nyilatkozzék most ! Vonja vissza ! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak ! (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: ... mint egy lappangó gyanúsítást abban az irányban, hogy itt olyan kijárok vannak . . . Gr. Andrássy Gyula: Vázsonyi meg meri mondani! Gr. Tisza István ministerelnök: ... akiknek személye és szereplése homályt vet a munkapártra és annak kormányára. (Helyeslés a jobboldalon.) Most egészen eltekintve egy kis komikus körülménytől, attól t. i., hogy azok a képviselő urak, akik nekem annak idején szemrehányást tettek azért, hogy miért várok a kifizetéssel, miért kötöm azt bizonyos feltételekhez, miért nem fizetek azon-