Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-493

1K) >i93. országos ülés 19í'i szünteti az a körülmény, hogy a t. ház megadta az engedélyt, hogy szóljak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: ügy is van ! Gr. Andrássy Gyula : A tegnapi nap folyamán az ülés végén a t. ministerelnök ur azt mondta Vázsonyi Vilmos t. barátomról (olvassa) : »Engedelmet kérek, ilyen gyanúsításokkal előállni, tisztességes emberek becsületes jó hírnevét ilyen nemtelen módon megtámadni nem szabad.« (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Igaza volt!) Csuha István : Ministerelnöki stüus ! Eitner Zsigmond : Utasítsák rendre és zárják ki a ministerelnököt! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Megállapítom, hogy gorombább és sértőbb kifejezése annál alig van, mint az, hogy valakinek az eljárása nemtelen, (ügy van ! a baloldalon.) Kérdezem, volt-e a t. ministerelnök urnak joga . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Hogyne lett volna ! Gr. Andrássy Gyula : . .. ilyen váddal, ilyen sértéssel előállni ? (Felkiáltások a jobboldahn : Volt!) Bocsánatot kérek, én is vagyok olyan érzékeny a becsület kérdéseiben, mint akármilyen munkapárti képviselő. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csuha István : A sólovagok beszélnek ! Gr. Andrássy Gyula : Mit mondott Vázsonyi Vilmos t. barátom ? Gyanúsított ? (Felkiáltások a jobboldalon : Igen ! Közbeszólások a baloldalon : Igazat mondott!) Gyanúsított munkapárti képviselőket ? Allitotta-e, hogy egy munkapárti képviselő közbenjárt, hogy az iUető itt is van a házban, (Felkiáltások a jobboldalon: Kijárókról beszél !) és még mindig nem derült ki az ő turpissága ? Gyanúsított ő ? Nem ! (Felkiáltások a jobboldalon : Igen !) Pál Alfréd : Burkoltan ! Gr. Andrássy Gyula : Az igaz, hogy beleolvastak önök a naplóba olyanokat, amik nincsenek benne. (Ellenmondások a jobboldalon.) De igen ! Majd rátérek arra is, de azt már el nem érhetik, hogy ne legyen benne az, amit elmondtak és ami a naplóban be van jegyezve. Ezért felolvasom Vázsonyi Vilmos t. barátom beszédét. Tessék megállapítani, van-e ebben munkapárti képviselőre nézve bárminő gyanúsítás. Ö szemére vetette a többségnek és a t. ministerelnök urnak— és teljes igazsággal vetette szemére. magamévá teszem azt a vádat, amelyet Vázsonyi Vilmos t. barátom emelt (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) — mondom, ő szemére vetette a t. ministerelnök urnak, hogy nem járt utána annak, hogy kik azok a közbejárók, annak ellenére, hogy itt a házban munkapárti képviselő is megemlítette azt a tényt, hogy vannak még más kijárok is. Vázsonyi t. barátom szemére vetette a ministerelnöknek azt, hogy ámbár lett volna most alkalma kideríteni a tényállást, ezt az alkalmat elszalasztottá, (ügy van ! a baloldalon.) január lí-én, szerdán. Gr. Károlyi Mihály: Ö nem volt kíváncsi! Gr. Andrássy Gyula: Vázsonyi Vilmos a következőket mondotta (olvassa) : »Azon alkalommal, amikor az 1,400.000 K-t kifizetni méltóztatott, nem állította fel azt a csekély kis feltételt, nem élt azzal a nemes és indokolt kiváncsisággal, hogy immáron most a társaság mondja meg mégis, hogy kik azok a kijárok az ismerten kívül, akik a 775.000 K-t zsebrevágták ?« (Felkiáltások a baloldalon : Na ! Na !) Ez a kérdés pedig érdekelte volna a ministerelnök urat is, érdekelte volna az országot is. Ez a vád teljesen alapos, teljesen jogosult. Itt a képviselőházban mondták azt, hogy közbenjárók voltak, a kik pénzt kaptak. Magyarország érdekében van — és itt nem pártról beszélek, jellemző a t. ministerelnök úrra, hogy hogyan fortyant fel mindjárt csak a pártjának védelmére, (Nagy zaj és felkiáltások jobb felől: Hát ön 'nem védi a pártját ?) de Magyarország védelmére nem. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Neki első kötelessége a magyar kormányzat, a magyar politikai élet tisztaságát megvédeni és megóvni, (ügy van ! balfelől.) E tekintetben mulasztás terheli őt, mert csakugyan, ha általában szabad volt feltételekhez kötni ennek az összegnek visszaadását, csak egy feltétel volt megengedhető és ez az, hogy mondják meg, kik voltak a közbenjárók, hogy tudja a közvélemény, vájjon hiba követtetett-e el vagy nem. Mert igen jól el tudom képzelni azt, hogy olyan közbenjárók voltak, a kik ezt jogosan tehették meg. Hiszen nincs kizárva mindenki ebből a szerepkörből. Egy ügyvéd, akinek nincs politikai befolyása és hatalma, aki nem hivatalnok, nem tagja valamely közjogi testületnek, nem tagja a törvényhozásnak, egy ilyen teljes joggal járhat közbe, egy ilyenre nézve nem megbecstelenítő, ha kisül, hogy ő pénzt is kapott ezen fáradságáért. De igenis, ha a tö vény hozás tagja, vagy más állami hivatalnok, más olyan magas állású ember, akinek politikai tekintélye van, ezt a politikai tőkét, azt az állami hatalmat, amelyet esetleg kezel, azt a tisztviselői állást arra használja, hogy keresztülvigyen ilyen valamit, akkor igenis súlyos hibát követ el. (Igaz ! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Id. Erdélyi Sándor: Azt mondjuk mi is! Gr. Andrássy Gyula: Nohát! A t. ministerelnök urnak kötelessége, nem a pártja iránt, hanem az ország iránt (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ügyet ilyen módon tisztázni. Azért teljes joggal emelte Vázsonyi azt a vádat, hogy elmulasztotta ezt a kötelességet. Ebben a vádban nincs semmi gyanúsítás, • ebben nincs semmi, akár a ministerelnök, akár bármelyik munkapárti képviselő becsületét, jellemét bántó vád. Ez politikai mulasztás, amely súlyos azért, mert Magyarországon — sajnos — a közerkölcsök úgyis gyenge lábon állnak, (ügy van ! balfelöl.) És higyje el a t. ministerelnök ur, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesz Magyarország tekintélyének, Magyarország