Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
104 492. országos ülés l'Jlí jauuár 13-án, kedden. Lovászy Márton: Teljes joggal követeljük az elnöktől a pártatlanságot! (Nagy zaj.) Elnök: Lovászy Márton képviselő urat másodszor rendre utasítom. Justh Gyula: A ministerelnököt utasítsa rendre! Azt kell rendreutasítani. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem járja!) Zlinszky István: Hallatlan disznóság! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Miután többszöri és ismételt elnöki figyelmeztetéseim daczára Zlinszky István és Justh Gyula képviselő urak az elnök rendelkezéseivel szembe helyezkedtek, indítványozom, hogy a ház a nevezett képviselő urakat a mentelmi bizottsághoz utasítsa. (Elérik helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Gazság! Gyalázat! A baloldali képviselők kivonulnak a teremből.) Gróf Károlyi Mihály képviselő urat rendreutasítom. Kérem azokat, akik Zlinszky István és Justh Gyula kéjoviselő urakat a mentelmi bizottsághoz kívánják utasítani, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Sághy Gyula: Csak folytassák Coriolanus szerepét! Elnök: Sághy képviselő urat rendreutasítom. Minthogy a többség hozzájárul ahhoz, hogy Zlinszky István és Justh Gyula képviselő urakat a ház a mentelmi bizottsághoz utasítja, ezt határozatképen kimondom. T. ház! Azonközben, hogy a mentelmi bizottsághoz való utasításra a kérdést feltettem, Fernbach Károly, gróf Károlyi Mihály, Lovászy Márton, Zlinszky István és Bcek Lajos képviselő urak tiszteletlen viselkedést tanúsítottak az elnökkel és a házzal szemben és súlyos sértést követtek el a ház méltósága ellen. Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a nevezett képviselő urakat a mentelmi bizottsághoz utasítani ? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a ház Fernbach Károly, gróf Károlyi Mihály, Lovászy Márton, Zlinszky István és Beck Lajos képviselő urakat a mentelmi bizottsághoz utasítja. (Helyeslés.) Kérem a ministerelnök urat, folytassa beszédét. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Azt hiszem, hogyha azzal a desperátus, a politikai kalandorok konokságát jellemző, ismételt szívóssággal visszatérő eljárással szemben, melyet most is tapasztaltunk, (Igaz! TJgy van! a jobbóldalon.) kitört belőlem a felháborodás, azt egyetlen egy becsületesen érző ember sem fogja tőlem rossznéven venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Megyek tovább. Kénytelen vagyok pár szóval megmagyarázni, hogy miért nevettem és nevettünk talán többen is barátaim közül, nehogy fennhagyjam a lehetőségét egy félremagyarázásnak, melynek jelei máris mutatkoznak. Bizonyára nem azért nevettem, mert szomorú az ország közgazdasági és pénzügyi helyzete, hanem nevettem azért, mert nem lehet nevetségesebb dolgot állítani, mint azt, hogy a kormánynak érdekében állana, hogy az országnak ilyen a helyzete, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) mikor ennek az ódiuma, az ezzel járó hálátlan, népszerűtlen munka és óriási felelősség épen a kormány vállaira nehezedik. És nem azért nevettem Károlyi Mihály képviselő urnak a fővárosban ma hirdetett zavargásokra vonatkozó nyilatkozatánál, mint hogyha én nevetni valót látnék azoknak a szerencsétlen, félrevezetett, felizgatott, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) jobb sorsra méltó munkásoknak esetleges bántódásán, amely, remélem, el lesz kerülhető, hanem nevettem azon, hogy Magyarország mai viszonyait bárki is forradalmiaknak akarja feltüntetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mi az igazi forradalom, azt valamelyik nap a Népszavában olvastam, ajánlom gróf Károlyi Mihály figyelmébe (olvassa): »Az lesz a forradalom, mikor az utolsó arisztokratát az utolsó pap belével fogják felakasztani«. (Élénk derültség.) Ez forradalom lesz. De ettől hála Istennek még nagyon messze vagyunk és abból a tényből, hogy oly nagy városban, mint Budajiest, olyan gazdasági viszonyok közt, mint a minők most vannak, hetekig tartó izgatás után egy pár száz vagy egy pár ezer embert ki lehet az utczára tüntetésre vinni, arra következtetni, hogy ez az ország forradalmi hangulatban van, valóban nevetséges. (Elénk helyeslés.) Én megengedem, hogy a képviselő uraknak bizonyos látszólagos fegyvert adtunk a kezükbe azáltal, hogy egész jelentéktelen utczai mozgalmak daczára jelentékeny számú rendőrség és csendőrség mutatkozott az utczán. (Helyeslés.) Hogy ezt megtettük, hogy megtettük a közvetlen szükség" határán túlmenve, ennek oka az, mert egy kicsit jobban szivünkön fekszik azoknak a munkásoknak a vére. mint azoknak az uraknak, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni e felizgatott munkások elhamarkodott cselekedeteiből. (Elénk helyeslés és taps.) És végül felhozták ma is a románokkal való paktálás kérdését. Mondhatom, t. ház, nehezen várom azt a pillanatot, midőn ennek az egész kérdésnek minden részletét elmondhatom a képviselőház és az ország közvéleménye előtt. Akkor, akinek a pártszenvedély el nem vette az ítélőképességét, majd kérem, hogy tegyen összehasonlítást a tények és az újságok és az ellenzéki beszédek állításai között. (Helyeslés jobbfelol.) Ma még a helyzet nincs ott. Egy dolgot azonban ma is megjegyzek. Én ismételten bocsátkoztam eszmecserékbe a román nemzetiségi párt vezető egyéniségeivel, nem azért, hogy paktáljak velük, hanem azért, hogy az eszmék tisztázása utján oda vihessem őket, hogy naczionalista politikai programmjukat levegyék a napirendről. (Élénk helyeslés.) És