Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
102 í92. országos ülés Í9ík január 13-án, kedden. Gr. Tisza István mínisterelnök: Cseppet sem érdekelt! VáZSOnyi Vilmos: . . .érdekelte volna az országot is, amint érdekelte az országot az is, amikor a darabont-pénzekről volt szó, amelyekkel a szabadelvüpárt adósságai kifizettettek, hogy ezek a darabont-pénzek miből keletkeztek, mert megmondhatom : a Jelzáloghitelbank sorsjegyeinek konverziójáért fizetett panama-pénzekből. (Élénk taps és éljenzés a bal- és a szélsőbáloldalon. Felkiáltások balról: Megint panama ! Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Ráth Endre (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Ráth Endre képviselő urat, sziveskedjék csendben maradni. VáZSOnyi Vilmos : Addig, mig ezek a kérdések elintézve nincsenek, én valóban nagyon csodálom, a t. többség bátorságát, hogy addig sajtójogi javaslatot akar tárgyalni és sajtójavaslatot akar alkotni, mert először csak méltóztassék tisztázni ezeket a dolgokat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ily forrásokból merített pénzekkel, ily erkölcsi talapzaton, amelylyel ezek után rendelkeznek, nincs joguk semmiféle sajtótörvény megalkotására (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nincs joguk a közszabadság még fennálló garancziáinak lerombolására. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondja, az ország nyugodt és büszkén emlegeti, hogy egyedül sétálhat az utczán. (Mozgás jobbról.) Ez az országnak és a magyar fajnak a dicsősége, nem pedig az öné, t. ministerelnök ur, mert ebben a legkevesebb érdeme önnek van, t. ministerelnök ur. Mindenkinek van érdeme abban, hogy bántódás nélkül sétálhat, csak önnek, t. ministernelök ur, nincs. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert amit a ministerelnök ur csinál, az nem valami heroikus munka ; a császártól kölcsön kapott ágyuk hátáról nagy beszédeket tartani, szuronyokat felsorakoztatni, azt mindenki meg tudja csinálni, csak legyen hozzá lelkiismerete. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az országnak a parlamentarizmusát katonasággal megrakni, az ország ellenállási erejét Ausztria és az udvar előtt kigúnyolni, letajsosni, az ország ellenállási erejét gúny tárgyává tenni, ezt is mindenki meg tudja tenni, csak lelkiismerete legyen hozzá. (Élénk mozgás jobb felől.) fis segítségül hivja az oláh izgatókat a lázongó magyarok ellen. Ezt is mindenki meg tudja tenni. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldahn.) A ministerelnök úrban megvan ez a lelkiismeret. Benne megvan. Hangosan mosolyog, mikor nem tudja, hogy odakint mi történik, mert hiszen mindent megtesz arra ; (Élénk mozgás jobbról.) mosolyog, jókedvű, nem tudja, mi lesz, de mosolyog. A ministerelnök úrban megvan a jólélek, megvan a lelkiismeret. En azonban azt hiszem, t. uraim, bennünk ellenzékben nincs meg a humornak ez a nagysága, nincs meg a lelkiismeretnek ez a heroizmusa. hogy ne törődjünk semmivel és gázoljunk mindenen keresztül. Ismétlem, amit a ministerelnök ur csinált, azt bárki megcsinálhatja; nincs benne sem virtus, sem genialitás, csak lelkiismeretlenség van. (Élénk taps és tetszés balról. Nagy zaj.) Lovászy Márton : Elvetemültség — az van benne ! (Nagy zaj. Zajos felkiáltások jobbról: A mentelmihez !) Elnök : Lovászy Márton képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos: Addig is, amig ez az egész rendszer, amely erőszakra és korrupczióra épült fel, önmagában belefullad a sárba, kérem a javaslatnak a napirendről való levételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mihályi Péter jegyző: Illés József! Illés József : T. ház ! Azok a szavak, amelyek a túloldalról elhangzottak, mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy mily fontos törvényjavaslat tárgyalásáról van itt most szó. A magam részéről nem félek kijelenteni, hogy igenis, e törvényjavaslat tárgyalása oly fontos, hogy ennek napirendről levételét nem akarhatjuk, azért a magam részéről az igen t. elnök ur napirendi indítványát elfogadom és tisztelettel kérem annak elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A vita ki van merítve, a vitát tehát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselőház. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! jőbbfelől.) En semmi egyébről beszélni nem akarok, mint a tényállást akarom fixirozni egy pár olyan invektivával szemben, amelyekre magamnak tartozom azzal, hogy ne olyan hangon feleljek, amilyenen azok intéztettek. (Élénk éljenzés és taps a jobbóldalon és középen. Nagy zaj és közbeszólások a báloldalon.) Elnök : Fráter Lóránd képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministerelnök: Bárminő csekélység legyen is, mégis kénytelen vagyok egy dolgot konstatálni, t. i. azt, hogy én soha azzal nem dicsekedtem, hogy egyedül sétálok. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj balfelól.) Huszár Károly képviselő urat kérem, hogy ne szóljon közbe. Eitner Zsigmond : Együtt sétál Lukács Lászlóval! (Zaj.) Elnök : Eitner Zsigmond képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministerelnök: Engem hónapokon keresztül . . . Justh János : Detektívek kisértek ! (Zaj.) Nagy Sándor : Justh Gyulát csupa csirkefogó kisérte. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Ráth Endre képviselő urat másodízben utasítom rendre! (Ráth Endre kifelé indul
