Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

tt-92. országos ülés 19ík január 13-án, kedden. 9íl a baloldalon.) A képviselők jogai meg vannak nyirbálva, az immunitás illuzoriussá vált, az egész parlamentarizmus egy humbug. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre I Rendre!) Fernbach Károly (közbeszól.) Elnök: Fernbach Károly képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Kérem gróf Károlyi Mihály képviselő urat, méltóztassék kifejezéseiben a parlamenti illemhez alkalmazkodni. Ráth Endre: Igaza van! Beck Lajos: Igazat mondott (Zaj.) Elnök: Ráth Endre és Beck Lajos képviselő urakat kérem, ne szóljanak közbe. Gr. Károlyi Mihály: Mikor ezt látjuk, természetes, hogy kétszeres erővel, kétszeres energiával küzdünk a javaslat ellen. Az ország látja, hogy az önök egész rendszere arra van felépítve, hogy jogfosztásokat gyakoroljon. Kérdem a t. háztól, nem-e érthető akkor, hogy a néprétegek alsóbb részei fellázadnak e rendszer ellen ? Mikor látják, hogy itt az egész kormánypártnak más gondja nincs, minthogy a jogokat megnyirbálja, ahelyett, hogy nyomoruságukra orvosszereket keressen és találjon, akkor kérdem : nem-e érthető, hogy itt lázadásban van az egész világ? (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon. Ez nem nevetni való!) Eitner Zsigmond: Csak az oláhoknak adnak kiváltságokat, de a magyar embereknek nem. (Zaj.) Fernbach Károly: Eladják Erdélyt! (Zaj.) Gr. Károlyi Mihály: Önök nevetnek és ha halomra lövik is a katonák a munkásságot, a melynek se kenyere, se munkája, akkor azt tartják, amit a ministerelnök ur mondott, hogy a képviselőház nem egy hisztérikus asszony, — mert ezeket a szavakat használta, ha jól emlékszem, május 24-én — a képviselőház nem egy hisztérikus asszony, aki elájul attól, ha egy pár embert lelőnek. Farkas Zoltán: Nem kell izgatni! Azt nem kell! (Ugy van! jobbfélöl.) Gr. Károlyi Mihály: Én is azt tartom, hogy mi nem vagyunk hisztérikus asszony, de azt igenis tartom, hogy ha önök nevetnek, gúnyolódnak azalatt, mialatt itt lövik az embereket, (Ellentmondás a jobboldalon.) hogy akkor (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t, képviselő urak. Kérem a képviselő urat, hogy napirendi indítványomhoz méltóztassék szólni. Gondolom, hogy rá fog térni, de kérnem kell mégis, méltóztassék a felszólalás jogcziméhez szólni. (Helyeslés a jobbóldalon. Felkiáltások a baloldalon: Azt indokolja!) Eitner Zsigmond: Jobban tetszik, ha a panamákról beszélünk? Bakonyi Samu: A helyzetről szól, tehát joga van elmondani, hogy milyennek tartja a helyzetet! (Zaj.) Gr. Károlyi Mihály: De, t. képviselőház, már odáig jutottunk, hogy nem csodálkozom azon, hogy önök nevetnek ezeken az eseményeken, hogy önöknek ez teljesen közömbös . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Senki sem nevet!), hogy önök viczczelődnek afelett, hogy itt az egész parlamentet nem tudom hány száz katonával veszik körül. Hajós Kálmán: Nincs rá szükségünk! Meg tudjuk magunkat védeni! Gr. Károlyi Mihály: Én ezen nem csodálkozom. Nem csodálkozom pedig azért, mert igenis önök jól érzik, hogy az önök rendszere csak addig fog együtt maradni, ameddig ezen ország nyomorúságban van, ameddig ezen országban vér folyik, ameddig ezen országban a nyomorúság és munkanélküliség tart. Ahogy a gazdasági viszonyok javulni fognak, ahogy a normális állapotok, a normális pénzviszonyok helyreállanak, akkor az önök hatalmának is vége. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Abban rejlik az önök hatalma, hogy nyomoruságban van az ország és ezért ezt a nyomorúságot nem is akarják megszüntetni. Gr. Tisza István ministerelnök: Ezen muszáj nevetni. Ezen lehetetlen nem nevetni. Egry Béla: A sópénzt erre kell fordítani! Gr. Károlyi Mihály: Azt tartja a ministerelnök ur, hogy ezen lehetetlen nem nevetni: én pedig azt tartom, hogy lehetetlen nem sirni a mai állapotok felett. En azt tartom, hogy akkor, amidőn az ország pénzügyei olyan állapotban vannak, hogy nem hasonlíthatók a Balkánállamok pénzügyeihez sem, amelyek pedig nagy és súlyos megpróbáltatásokon mentek keresztül, akkor én nem értem azt, hogy a ministerelnök urnak még kedve van nevetni. Ráth Endre: Majd kevesebbet nevetnek! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Ráth Endre képviselő urat! (Zaj.) Eitner Zsigmond: Nem hallották meg, mert akkor nevettek volna! (Zaj.) Elnök (csenget): Eitner képviselő urat is kérem, ne méltóztassék folyton zavarni a szónokot. Gr. Károlyi Mihály: Én nem tudom, hogy a munkásságnak az a nagy felháborodása mire fog vezetni. Én remélem, hogy az utolsó perczben békességgel fognak eloszlani. En kívánom ezt legforróbban. De, t. képviselőház, efelett természetesen a mai pillanatban nem lehetünk biztosak; nem tudhatjuk, hogy odakünn mi fog történni és mi fog történni a legközelebbi félórában. Mindenesetre azt tartom, hogy szükséges, hogy sürgősen megtétessenek olyan intézkedések, amelyek a túlfeszített és túlizgatott kedélyekre jótékonyan hassanak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezen intézkedés pedig egyetlenegy lehet és ez az, hogy levétessék ezen sajtójogi javaslat a napirendről, (Élénk helyeslés és zaj a baloldalon.) mert egyesegyedül az képezi 13*