Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-476

ki6. országos ülés 1913 noi nagy tévedésbe, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) amelynek kikorrigálása indokolt volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Gróf Károlyi Mihály képviselő urat illeti a szó! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Károlyi Mihály: En is csak röviden akarom megindokolni, ha ugyan szabad, ha ugyan ebben nem leszek meggátolva, röviden szeretném megindokolni, miért tartom szükségesnek, hogy a ház ne tárgyalja a következő üléseken a sajtótörvényt, hanem vegye le a najnrendről és vegyen fel más tárgyat. Hogy mely tárgyakat, azt nem is merem most említeni, mert félek, hogy az elnök rögtön!, megvonja tőlem a szót. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur azt mondta egy közbeszólásomra, hogy nem méltó egy pártvezérhez az, hogy oly módon szól közbe, ahogy én tettem. Azt voltam bátor közbeszólni, — ha jól emlékszem, nem akarok az egyes szavakra reflektálni, — de ha jól emlékszem, az volt a lényege közbeszólásomnak, hogy jó volna, ha az 1,400.000 koronát visszafizetné a ministerelnök ur! (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Csekélység!) Erre vonatkozólag csak egyet akarok megjegyezni : Hogyha nem méltó egy pártvezérhez, hogy ily közbeszólásokkal éljen, hát azt hiszem, még kevésbbé méltó egy ministerelnökhöz, hogy az 1,400.000 koronát még máig is vissza nem fizette. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A ministerelnök ur felszólalásában hivatkozott arra, hogy ma és november 18-ika közt az a különbség, hogy ő most azt látja, hogy az egész nemzet a háta mögött van, és hogy a vármegyék és mindenféle testületek mögötte vannak. Én a t. ministerelnök urnak csak azt akarom emlékezetébe hozni, hogy november 18-ika után is ép ugy, mint most, a vármegyék, derűre borura szavaztak bizalmat a kormánynak és üdvözölték akkor is ugy, mint ma. A kérdés az, hogyha az általános választásokat kiirja, hogy az eredmény korrespondeálni fog-e majd a vármegyék Ítéletével ? Mert ez épen nem bizonyos, sőt ha az ember a multakra visszaemlékezik, arra a következtetésre jut, hogy megint csak el fog bukni a kormány és a többség. (Igaz! Ugy van! bal felől.) T. képviselőház és mélyen t. elnök ur! Én sok minden indokot szeretnék felhozni, hogy miért tartom szükségesnek azt, hogy a képviselőház ne tárgyalja a sajtótörvényt, de a szomorú tapasztalatok arra tanítanak, tudom biztosan és látom, hogy ha csak bele is kezdenék az indokolásba, a ház elnöke megvonná tőlem a szót. (Elénk ellenmondás jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Károlyi Mihály: Én nem akarom vita tárgyává tenni, mert hiszen, ha ezt tenném, akkor is megvonná tőlem a ház elnöke a szót, hogy vember lí-én, pénteken. 91 vájjon a házelnök ur az általa elfogadott és egyedül üdvözítőnek tekintett házszabályokat helyesen interpretálja-e vagy nem, tehát én erre sem akarok kiterjeszkedni, hanem egész egyszerűen azt mondom és arra kérem a t. házat, hogy tekintve azt, hogy a parlamentnek, a munkapártnak, különösen a ministeriumnak és a ministerelnöknek van egy olyan becsületbeli kötelessége, melyet eddig nem teljesített addig, ameddig ezt nem teljesiti, más ügyet ebben a házban ne tárgyaljon. (Helyeslés balfelöl.) Ez az ügy pedig nem egyéb, mint a margitszigeti panama. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök: Ilosvay Lajos képviselő ur kivan szólni. Ilosvay Lajos: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Bármennyire tisztelem is azon felszólalókat, kik a sajtótörvényjavaslatnak napirendről való levételét kívánják, sokkal nagyobb mértékben tisztelem azon országos közszükségleteket, melyeknek elintézését minél gyorsabban óhajtom és ezért az elnök ur napirendjét elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr.Tisza István ministerelnök; T. ház! Amit gróf Károlyi Mihály képviselő urnak mondani akarok, az tulajdonkép szavaim értelmének megállapítása és személyes kérdés jellegével bír . . . (Zaj. Förster Aurél közbeszól.) Elnök: Förster Aurél képviselő urat rendreutasítom, Förster Aurél: Köszönöm. (Derültség.) Gr. Tisza István ministerelnök: . . . És csakis azért szólalok fel, mert ezen a jogon kérhetném a szólást akkor is a háztól, ha az mint a felelős kormány tagját az 1848-as törvény alapján meg nem illetne. Én a képviselő urnak azt az inkriminált megjegyzést azért tettem, mert ő, alighogy belefogtam beszédembe és kezdtem válaszolni Andrássy Gyula képviselő urnak, ismételten, ötször-hatszor közbeszólásképen olyan egészen más dolgot emiitett, ami a gróf Andrássy Gyula képviselő ur által elmondottakkal közvetlen összeköttetésben nem állott, ami abba az eszmecserébe nem tartozott bele. Másik megjegyzésem a következő. Én azt megmondottam nagyon régen, és utóvégre az nem tartozik sem a képviselő úrra, sem másra, hogy micsoda okok miatt nem hajtottam még végre . . . (Nagy zaj és közbekiállások a baloldalon: Áhá!) de az tökéletesen elég, hogy megmondtam, hogy azt az összeget, amelyet ez a . . - (Félkiáltások a baloldalon: Kompánia!) Kun Béla: Kinek fizették? A rendelkezési alapba vagy a pártkasszába? Elnök: Kun Béla képviselő urat rendreutasitom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök:... hogy azt az összeget, amit ezek az urak a játékbank