Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

8á Í75. országos ülés 1913 november I3~án, csütörtökön. arra felhatalmazást kérni, hogy ennek alapján kivethesse a pótadót. (Igaz ! Ugy van !) Az én nézetem szerint nem volna helyes ezt ebben az esetben sem megtagadni, mert először — igaz, elismerem, amit a t. képviselő ur mondott — hogy Szolnok-Doboka vármegye egyike azoknak a vármegyéknek, amelyeket az idei árvizek legerősebben sújtottak és hogy a nép segitségére kell sietnünk, de ezzel hivatkozhatom arra, hogy igenis segitségére is siettünk. (Helyeslés.) Én magam is, a földmivelésügyi minister úrral együtt, bejártam azt a vidéket (Éljenzés.) és láttam az ottani állapotokat, amelyekkel szemben a szükséges intézkedések meg is történtek. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur ne tudná, hogy ott az utak helyreállítására nagy összegek fordíttattak, hogy ott a vármegye illetékes hatóságai elismerésre méltó nagy munkát végeztek és hogy ott össze voltak rombolva az utak és a vasutak, amelyek gyorsan és minden áldozattal helyreállíttattak. (Ugy van !) Igaz, hogy a nép nagy kárt szenvedett az árviz következtében, de nyomban ott volt a segitő akczió is és a vármegyei tisztviselői kar, élén a főispánnal, mindent megtett a helyszínén éjjel-nappal, hogy segitségére legyen annak a népnek. (Elénk helyeslés.) Ezek ezután is megtesznek minden lehetőt arra, hogy a népet segítsék és támogassák. (Elénk helyeslés.) A képviselő ur a nép teherviselő képességéről beszél. (Halljuk ! Halljuk I) De tudjuk azt, hogy akinek a termését elvitte az árviz, annak leírták az adóját, az tehát nem fizet sem adót, sem pótadót. Ennek következtében arról nem beszélhetünk, hogy az árviz folytán tönkrement embereket adóztatnák meg itt. Különben nem is valamely nagy tehernek azonnal való behajtásáról van itt szó ; nem arról van itt szó, hogy ez a szegény, elemi csapásoktól sújtott nép teremtse elő azt az összeget, amiből azt a vasutat meg kell építeni, hanem százezrek fognak beruháztatni ott, amihez egy kis összeggel járul a vármegye is és ennek előteremtésére vetnek ki 50 évre 1%-os pótadót. Lehet, hogy ebben az esztendőben nehéz lesz ennek az 1%-nak előteremtése ; lehet, hogy ez talán arra fogja indítani a vármegyét, ami ellen én a magam részéről nem tennék kifogást, hogy a pótadó tényleges kivetését egy esztendővel elhalaszsza; de azért, mert katasztrófák érik az országot, a haladásról teljesen lemondani, magunkat a csüggedésnek egészen odaadni nem szabad. (Élénk helyeslés.) En is óhajtom, hogy a nép egészséges észjárásából megszületett aranyigazságokat szemügy előtt tartsuk. De az, hogy a vasutak mentén elhallgat az ének, nem a nép józan észjárásából, hanem a nép tudatlanságából származó mondás. (Igaz! ügy van !) Az olyan vezetőembernek, mint amilyen a nép között t. képviselőtársam, az lenne hivatása, hogy arról győzze meg a népet, hogy a vasút mentén halad a kultúra és bekövetkezik a gazdasági fellendülés. (Igaz ! ügy van !). Itt a hiba ! Eel kell világosítani azt a népet, meg kell nyugtatni, de nem kell kihasználni az ilyen kérdéseket arra, hogy a kormány és a magyarság ellen vádaskodjunk. Kern akadékoskodni kell az ellen, hogy oda egy vasutba százezreket építenek be ép most a nyomoruságban, hanem egy 50 évre való megterheléssel elő kell segíteni azt, hogy most építsenek ott vasutat. (ügy van!) Az csak egy odadobott frázis, hogy székelyeket visznek oda. Ehhez a vállalathoz azokat a munkásokat veszik, akik arra képesek, alkalmasak és elsősorban helyben vannak. Tagadhatatlan, hogy egy vasút épitésénél a nép minden rétege keresethez jut. Nem hogy átkos és elitélendő volna tehát, hanem ellenkezőleg, kívánatos, hogy épen ilyen nyomorúságos időkben történjék a vasút építése. (Helyeslés.) Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a munkánál nem fognak osztályozni, hogy ki román, ki székely munkás, azt a munkást, aki tud dolgozni, alkalmazni kell és keresethez kell juttatni. Aki képes a munkára és aki vállalkozik, azt legyen magyar, székely, román, ruthén vagy akár olasz is, alkalmazzák. Ez különben is átmeneti kérdés. Fogyasztani mindenesetre fogyaszt ott, tehát ennyiben nyilvánvalóan a vidék javára szolgál. Az a vasút pedig, amely ott létesül e munkával, az az ott lakó népnek és ennek sorában a román népnek is egyformán javára szolgál kulturális és gazdasági tekintetben. (Élénk helyeslés.) Mindezek alapján kérem a t. házat, hogy az indítvány figyelmen kívül hagyásával méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés, taps és éljenzés.) Elnök: Szólni senki em kivan ? (Nem!) Ha nem : a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. Pop Cs. István képviselő ur indítványt adott. be, amely fel fog olvastatni. Szász Pái jegyző (olvassa) : »Inditványozom, hogy a belügyminister törvényjavaslata a SzolnokDoboka vármegyének 5%-ot meghaladó vármegyei pótadó kivetésére adandó felhatalmazásról vétessék le a napirendről.« Elnök : Elsősorban azt a kérdést fogom feltenni, hogy Pop C. István képviselő ur indítványát kívánja-e a képviselőház elfogadni. Ha ez nem fogadtatik el, akkor fel fogom tenni a kérdést a törvényjavaslat elfogadására vonatkozólag. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatnak-e elfogadni Pop C. István képviselő ur indítványát, igen vagy nem ? (Nem!) Nem fogadtatik el. Most kérdem a t. házat, méltóztatnak-e elfogadni a Szolnok-Doboka vármegyének 5%-ot meghalad 5 vármegyei pótadó kivetésére adandó felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. A törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, következik a részletes tárgyalás. Szász Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—2. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.)