Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-475

60 475. országos ülés 1913 november 13-án, csütörtökön. jövőre is megadják, (Helyeslés.) De, bocsánatot leérek, rendszerré nem tehetem, mert ez idő szerint abból az álláspontból indultunk ki, hogy a községekre uj terheket nem rovunk, (Helyeslés.) viszont a községek tehermentesítését sem akartuk ez alkalommal, hanem mindazt, amit a község önként elvállalt, meg kellett hagyni, számításba kellett venni, mert ha meg nem állunk itt, akkor a költségeknek oly megduzzadása következik be, amelylyel szemben meg kell nyilvánulnia a pénzügyminister aggodalmának és amelyre nézve a felszólalt képviselő ur is óva intett minket, hogy vigyázzunk, ne menjünk túl a mérséklet által előirt határokon ezekkel a fizetésrendezésekkel. Bármily jogos és méltányos is tehát e kívánság, bármennyire hajlandó leszek annak idején, ha szavam lesz hozzá, a községi reformnál figyelembe is venni ezt, ez idő szerint sajnálatomra nem fogadhatom el a módosítást. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Előzőleg a módosítás fel fog olvastatni. Szász Pál jegyző (olvassa Szabó István (nagyatádi) módosítását.) Ezen módosítás a 2. §. szövegét tulajdonkéj') nem érinti, ellentétben azzal nincs, ennélfogva a kérdést ugy teszem fel, hogy elsősorban elfogadtatik-e a 2. § s ha ez elfogadtatott, azután második kérdésként fogom feltenni, hogy a beadott módosítás elfogadtatik-e igen vagy nem ? (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatnak-e a 2. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A 2. §. tehát elfogadtatik. Kérdem már most, hogy a Szabó István képviselő ur által beadott módosítást méltóztatik-e a ház elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) A módosítás nem fogadtatott el. Következik a 3. §. Szász Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat 3—12. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Miután a törvényjavaslat ekképen részleteiben is letárgyaltatott, annak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés narjirendjére fog kitüzetni. Ezzel kapcsolatban elintézést nyert a községi és körjegyzők országos központi egyesületének a törvényjavaslatra vonatkozó kérvénye is. Következik a najürend harmadik jDontja, vagyis a Szolnok-Doboka vármegyének 5 százalékot meghaladó vármegyei j3Ótadó kivetésére adandó felhatalmazásáról szóló törvényjavaslat (ír. 898, 916) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Rakovszky Iván előadó: T. ház ! SzolnokDoboka vármegye közönsége elhatározta, hogy a vármegye területén építendő, Szatmár és SzolnokDoboka vármegyéket összekötő nagybánya—láposvölgyi vasut építési költségeihez törzsrészvények ellenében 200.000 koronával hozzájárul. Ezen összeget kölcsön utján kívánja a vármegye fedezni. A kölcsön amortizácziójára pedig elsősorban fel akarja használni a közúti költségvetésben egyes törvényhatósági közutak fentartási költségeméi megtakarítás czimén elért évi 4000 koronát és ezenkívül egy százalékos vármegyei pótadó kivetését határozta el, hogy ezen két teltéből az amortizáczió összegét fedezhesse. A vármegye közönsége az f883. évi XV. törvényezikk 13. §-ában megállapított pótadó legmagasabb mértékét már igénybe vette. Ha tehát ezen ujabb pótadót ki akarja vetni, ehhez törvényhozási f

elhatalmazásra van szüksége. (Halljuk! Halljuk !) Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a belügyminister a törvényhozás elé terjesztette; a közigazgatási bizottság pedig azt javasolja a képviselőháznak, hogy tekintettel arra, hogy a mondott vasútvonal kiépítésének ügye a vármegyének igen fontos gazdasági érdeke, tekintettel továbbá arra, hogy a teher nagy része egyéb utón fedeztetik és mindössze csekély százalék pótadókivetésről van szó, a közigazgatási bizottság javasolja, méltóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Pál Alfréd jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs, István : T. ház ! A mai szürke tárgysorozatban szerényen húzódik meg három törvényjavaslat, mely Szolnok-Doboka, Trencsén és Máramaros vármegyékben öt százalékot meghaladó vármegyei pótadó kivetésére ad felhatalmazást. Rendes körülmények közt nem volna semmi feltűnő, hogy ilyen törvényjavaslatot terjesztenek a ház elé ; jellemző azonban a mi közállapotainkra nézve, hogy éjitpen a jelen évben, a mai gazdasági viszonyok között ilyen törvényjavaslat terjeszthető a ház elé. A t. kormány s különösen a ministerelnök ur, de maga a belügyminister ur is elismerte, hogy rendkívül válságos gazdasági viszonyok közt vagyunk. Merem állítani, hogy talán két évtized óta ilyen válságos viszonyok nem voltak az országban, mint a maiak. Különösen azokban a megyékben, melyekben a rendkívüli pótadó kivetése czéloztatik, talán egy félszázad óta nem voltak ilyen súlyos gazdasági viszonyok. (Igaz ! ügy van I) Szolnok-Doboka vármegyét, melynek minden zegzugát jól ismerem, lévén ezen megyének szülöttje, mint méltóztatnak tudni éppen az idén a legnagyobb elemi csapások érték. Nemcsak folytonos esőzések voltak, melyek az ország majdnem minden egyes vármegyéjét meglátogatták, de különösen az árviz, a Szamos, az idén a szó szoros értelemben az összes vetéseket elpusztította. És amint hivatalosan megállapittatott abszolút kár volt az egész megyében, mert a hegyi vidékeken elért csekély eredmények számba nem. jöhetnek. Ez a megye szenvedte a legnagyobb károkat, ott kopogtat az éhínség, s ebből a megyéből menekül, aki csak bir, az országiról. És az, kit a törvény ki nem enged, minden utat és módot kieszel, csakhogy menekülhessen, csakhogy éhen ne pusztuljon. A vármegye közönsége ezt a határozatot akkor hozta, amikor ezek a szomorú gazdasági viszonyok nem voltak meg oly súlyos mérvben. Meghozta 1912 május havában. Ezután voltak csak az árvizek 1912-ben és 1913-ban és ahelyett, hogy a korámny arról gondoskodnék, hogy