Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-489

489. országos ülés 19Í3 dec külföldön talán nagyobb port vert fel, mint amennyi volt az egész dologban. De az én szándékom épen a kérdés tisztázása volt és örömömre szolgál, hogy ez a tisztázás most itt, az országgyűlés előtt csakugyan végbemehetett, amely tisztázásnak nyomai nemcsak itthon lesznek, hanem a külföldön is. Csak azt sajnálom, hogy a t. rendőrkapitány ur nem tette lehetővé ezt a tisztázást a Magyar Esperantó Egyesületnek felszólítására, mert az a nyilatkozat, a melyet ő a magyar lapokban kiadott, nem lehetett kielégítő. T. i. ő az első, talán némileg tendencziózus közlemény után azt mondta, kérem, én nem mondottam azt, hogy az esperantó tolvajnyelv, csak azt mondottam : quasi tolvajnyelv. Ezt mi a magunk részéről kielégítő válasznak nem vehetjük. Magunk intéztünk hosszú átiratot, felszólitván őt, hogy mondja meg, hogy mit ért alatta és igy mintegy szuggeráltuk neki, hogy mit mondjon. Én mint philológus körülbelül sejtettem, hogy mit akart mondani, ő egy titkos nyelvet akart ezzel mondani, amint a német Gaunersprache elnevezés alatt bizonyos argo-t értünk, amely egyes társadalmi osztályokban el van terjedve és amelyet a nagyközönség nem ért meg. Ha ő ezt a választ megadja a Magyar Esperantó Egyesületnek, a dolog tisztázva lett volna a világ előtt is. De, sajnos, épen az akkori csökönyössége miatt a dolog a külföldön nagy port vert fel és például a német Esperanto-Bund már fordulni akart vagy talán fordult is — legalább ők jelezték nekem — az osztrák-magyar követséghez, hogy elégtételt nyerjenek, azzal indokolván azt, hogy a német Esperanto-Bundnak fővédnöke a szász király és hogy ők mintegy magát a királyi méltóságot látják megsértve, mert nagyon különös, hogy egy király elnöke vagy fővédnöke legyen egy olyan társulatnak, amely tolvaj-nyelvet propagál. Ha, mondom, a székesfehérvári főkapitány abban az időben megadta volna azt a választ, amelyet most a Germana Esperantisto-ban, e Drezdában megjelenő lap közöl és amelyben azt mondja (olvassa): »Sie können versichert sein, dass ich sehr gut weiss, was Esperantó ist und keine ungarische Behörde ist so blöde, dieser Bewegung etwas in den Weg zu legén. Sie würden mich sehr verbinden, wenn Sie die Güte hätten, im Dienste der Gerechtigkeit und behufs Beruhigung der Esperantisten die wahre, aber böswillig verdrehte Sachlage in Ihrem Vereinsblatte zu verkünden. Sie sind im Irrtume, wenn Sie in mir einen Esperanto-Gegner vermutén. Ich bedauere am meisten, dass ich absolut keine Zeit habé, die Sprache zu erlernen«, ha ezt a választ adja, ez kielégített volna bennünket. Csak egy-két szót akarok még megjegyezni ennek a gyűlésnek meg nem tartására vonatkozólag. Itt örömmel konstatálom azt, hogy a t. minister ur másként fogja fel a dolgot, mint ahogy felfogta a rendőrkapitány ur. Mert ha mi annak a felfogásnak adnánk helyet, hogy csak akkor KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. zember 20-dn, Szombaton. 529 lehet gyűlést tartani, mikor egy egyesületnek már ministerileg jóváhagyott alapszabályai vannak, akkor el volna zárva minden lehetősége annak, hogy Magyarországon uj egyesületek keletkezhessenek, mert mielőtt egy egyesület elnyeri a ministeri j óváhagyást, előbb meg kell tartani az alakuló gyűlést, ahonnan azok az alapszabályok a ministeriumhoz felterjesztetnek. A rendőrkapitánynak tehát, nézetem szerint feladata lett volna felvilágositani. Nem mondom hogy törvénytelenséget követett volna el, de bizonyos tapintatlanságot igenis elkövetett. Azokat a munkásokat fel kellett volna vikígositani és azt kellett volna mondania : önök kérjék az alakuló gyűlés megtartását, ott hozzanak határozatot az alapszabályokra vonatkozólag és akkor ha különálló egyesületet akarnak, a dolog meg)" azután a maga rendjén tovább. Ez a hiba történt és újból is kinyilvánitom azt, hogy a minister ur mostani kijelentései által az ügyet szanáltnak tartom s igy válaszát tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) Sándor János beiügyminister: T. ház ! (Halljuk ! Ralijuk !) Az interpelláló képviselő ur szíves kijelentése után nem szólalnék fel, hogyha ő az azt kisérő indokolásában nem tért volna ki ismét arra, hogy a rendő; főkapitány hibázott és helytelenül járt el, amikor a bejelentőket nem világosította fel. Bocsánatot kérek, ezt nem hagyhatom megjegyzés nélkül, azért, mert az illetők azt mondották, hogy ők már megalakultak mint egyesület és alapszabályaik fel vannak terjesztve. Miután ez nem felel meg a tényeknek, a rendőrfőpkaitány ezt konstatálta és nem volt hivatva arra, hogy nekik további utasításokat adjon. Hogyha ők azon kezdték volna a bejelentésüket és azt kérték volna, hogy »mi egyesületet akarunk alakítani, mit kell ebben az esetben tennünk ?«, akkor igenis, ez lett volna a kötelessége a rendőrfőkapitánynak, (ügy van ! ügy van !) Én csak azt akarom konstatálni, hogy ebben a rendőrfőkapitányt hiba, mulasztás nem terheli. Felfogásbeli különbség és egy félreértés volt az egész dolog alapja. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan az interpelláló képviselő ur még egyszer válaszolni ? Giesswein Sándor: Nem ! Elnök : Akkor felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. ház a belügyminister ur válaszát a Giesswein Sándor képviselő ur által előterjesztett interpelláczióra, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Az összeférhetetlenségi bizottság elnöke bejelentést intézett hozzám, amely fel fog olvastatni. Gr. Draskovioh János jegyző (olvassa). »Nagyméltóságu házelnök ur ! Hivatkozással folyó évi november hó 15-én kelt 3099/1913. számú átiratára, tisztelettel jelentem, miszerint az állandó összeférhetetlenségi bizottság a dr. Polányi Károly által Farkas Pál országgyűlési képviselő ur ellen tett összeférhetetlenségi bejelentéssel a mai ülésen foglalkozván, az előkészítő eljárást befejezte s a kisorsolandó itélőbizottsághoz az ügy elő07