Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-487

510 Í87. országos ülés 1913 urnak is. Szerény nézetem szerint a szavazás nem volt helyes, mert a javaslat elfogadása nem zárja ki az én határozati javaslatom elfogadását is. Ezen határozati javaslatban én csak azt proponáltam, hogy a növi—biliácsi vonal közköltségen építtessék ki és hogy ezen vonal ne bocsáttassák a bosnyák autonóm kormány rendelkezésére. Arra a kérdésre, hogy ez a vonal miért lett kikapcsolva a programmból, feleletet nem kaptam. Azt hiszem azért, mert a dolog lényege abban áll, hogyha mi épitjük e vonalat, akkor nekünk van jogunk ott a tarifális kedvezményeket biztosítani azon esetben, amikor ezen vonal transzverzális vonalnak lesz átvive. Ez volt az oka, amiért a delegáczió elfogadta határozati javaslatomat. Miután a kérdés szerintem nem lett helyesen feltéve, határozati javaslatomat még egyszer beterjesztem. Megjegyzem, hogy a t. ministerelnök urnak igaza van abban, hogy az 1902. évi t.-czikkben e vonalról nem volt szó. Ez igaz, de az is igaz, hogy amikor megindultak a tárgyalások, a bihács—növi vonal bent volt a programmban ; ezt aztán kihagyták és csak később vették be megint. Ezt voltam bátor megjegyezni. A t. elnök urnak pedig ismétlem azt, hogy azt hiszem, a törvényjavaslat elfogadása nem zárja ki, hogy határozati javaslatom is el ne fogadtassék. Elnök: Egy nyilatkozattal tartozom a képviselő urnak azon kijelentésére, hogy a szavazás nem volt helyes. A képviselő ur nem fogadta el a törvényjavaslatot és ezzel szemben benyújtott egy határozati javaslatot. Természetes tehát, hogy ezt szemben a törvényjavaslattal kellett feltenni szavazásra. (Helyeslés jobbfelol.) De ha nem ez lett volna a képviselő ur intencziója és külön akarta volna feltétetni a kérdést, mindenesetre akkor, amikor indítványt tettem arra nézve, hogyan teszem fel majd a kérdést a szavazásra, kérhette volna, hogy a kérdés a határozati javaslatra nézve külön tétessék fel. Erre akkor kérhette volna a külön szavazást. Most már nagyon sajnálom, a törvényjavaslat általánosságban el van fogadva és így a határozati javaslatot újra feltenni szavazásra nem lehet. Ha azonban a képviselő ur súlyt helyez arra, hogy a kormánynak ilyen utasítás adassék, azt hiszem, a képviselőháznak, nem lesz kifog ellen, hogy ha valamelyik szakasznál fog ilyen határozati javaslatot beterjeszteni, amely aztán ott szavazás alá is kerülhet. (Általános helyeslés.) A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Ami mindenekelőtt a növi—bihácsi vasutat és e-irek az Ogulin felé való csatlakozását illeti, én előző felszólalásomban is kifejezést adtam annak, hogy a magyar kormány e kérdéssel igen szívesen foglalkozik és igyekezni fog ezt megfelelően megoldani. Hiszen természetszerűleg a megoldás a mi kezünkben lesz, mert a csatlakozást nekünk kell a magunk területén kiépítem. Itt egy kis vonalrész esik csak Bihác tói kezdődőleg Bosznia határáig a bosnyák kormány hatáskörébe. De ezzel eczember lö-án, kedden. a kérdéssel az ügy jelenlegi stádiumában ezt a törvényjavaslatot egyáltalában nem lehet komplikálni és megakasztani és ezért, ha beadná is még egyszer a t. képviselő ur határozati javaslatát, én már most bátor vagyok kijelenteni, hogy abban az esetben kérni fogom a házat, hogy ezt a határozati javaslatot mellőzni szíveskedjék. (Helyeslés.) Áttérek most már nagyon röviden azokra, amiket Sándor Pál t. képviselő ur mondott. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ő itt szóba hozott egy bosnyák erdővasutat, amely lassacskán, ugy látszik, az erdővasut szűkebb kereteiből bizonyos pontig kifejlődött és amelynél bizonyos jelek a további fejlődésre mutatnak. Erre vonatkozólag kijelentem, hogy ehhez az osztrák kormánynak semmi köze. Ez a bosnyák országos kormány dolga, tehát itt ebből vádat emelni az osztrák kormány ellen nem lehet. (Helyeslés.) Ami magát a dolog érdemét illeti, én az ügy mai stádiumában csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a magyar kormány azon az állásponton áll, hogy mindenféle vasút engedélyezése az 1880. évi VI. törvényezikk értelmében a magyar kormány hozzájárulásához van kötve. Ezt az álláspontját fogja a kormány kifejezésre juttatni ennek a konkrét kérdésnek megoldásánál is. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben a tárgyalások már folyamatban vannak és én azt remélem, hogy sikerülni fog teljesen megnyugtató eredményt elérni. Addig, amig ezek a tárgj^alások le nem folytak, az ügy érdemére vonatkozó további nyilatkozatoktól itt természetesen tartózkodnom kell. (Helyeslés.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő a novibihaci vasútra nézve azt kifogásolta csak, hogy az mint katonai vasút épülne. Hát ebben egy kis tévedés van. Ez bosnyák vasút lenne és Bosznia pénztárából építtetnék ki. Tehát nem kerülne katonai kezelésbe és nem lenne katonai vasutépitkezés. A katonai hatóságok kizárólag egy vonalrészt, a doberiin—banjalukai részt kezelik, meg is súghatom, hogy miért 1 (Derültség.) Egyszerűen abból a szempontból, mert arra, hogy a katonai vasúti csapatok kellő gyakorlatban álljanak, szükséges, hogy egy hosszabb rendes vasutvonalat kezelhessenek, amelynél a vasúti szolgálat minden gyakorlati részletébe kellőleg begyakorolhatják magukat. Ezért adták oda arra a czélra a doberlin— banjalukai vasutvonalat, de ép ugy odaadhattak volna bármely mást. Arról van tehát csak szó, hogy fontos katonai érdek, hogy legyen a katonai csapatoknak quázi gyakorlóterük, ahol ők a vasúti szolgálatot magából az életből elsajátíthassák. Különben pedig én természetesen meghajlom az előtt a nagy fölény előtt, amelyben t. képviselőtársam minden ilyen szakszerű kérdésben felettem áll. Én nagyon természetesen — hiszen ebben nincsen semmi, ez magától értetődő, mert t. képviselőtársam ezekkel a kérdésekkel igen nagy szakavatottsággal foglalkozik és a tarifaügyekben bizonyosan sokkal jártasabb mint én — elismerem az ő fölényét és még azt is elhiszem, hogy ezek az összes tarifakérdések t. képviselőtársamnak a