Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-487
500 f i87. országos ülés 19Í3 Elsősorban, t. képviselőház, kifogásolom azt, amit már többször kifogásoltam itt a koaliczió és a szabadelviipárt uralma alatt is, hogy mig más államok közgazdasági kérdésekben kiváló szakértőket, amint például egy Matlekovics nálunk, bevonnak ilyen tárgyalásokba, addig mi, hogy azt mondjam, teljesen a függönyök mögött tárgyaljuk ezeket a fontos kérdéseket. Nálunk beleszólást nem engednek az illető közgazdasági faktoroknak, amelyek talán valamivel jobban ismerik ezeknek a kérdéseknek a praktikus oldalait, meg sem kérdezik őket, hogy valóban megállja-e a kritikát egy törvényjavaslat, illetőleg a kormánynak ilyen előterjesztése vagy sem. Pedig azáltal, hogy meghallgatnának ily kiváló szakértőket és nem szorítkoznának tisztán a ministerium keretére, — ahol, elismerem, szintén a legkiválóbb erőink ülnek, — csak a kérdés helyes megoldását tennék lehetővé. Hogy tehát nern kérdeznek meg másokat is, akiknek praktikus téren vannak tapasztalataik: ez előttem ismét megfoghatatlan. Az angolok egészen máskép csinálják az ő politikájukat. Az angolok, ha hatalmukat meg akarják alapítani idegen országban, ha gyarmatokat akarnak szerezni, mint ahogy pél dául Dél-Afrikát megszerezték, akkor előreküldik kereskedőiket, azokat vonják be elsősorban tárgyalásokba, őket hallgatják meg arra nézve, hogy szükséges-e az a gyarmat Angolország jóvoltára, igen vagy nem ; és csak ha meghallgatták az illető faktorokat, a kamarákat, az egyesületeket, csak akkor mennek bele ilyen fontos kérdések tárgyalásába. Nálunk pedig, nincs egy hónapja sem, hogy ismerjük ezt a törvényjavaslatot. Csuzy Pál: Hat év óta állandóan napirenden van ! Sándor Pál: Van különbség a között, amikor tárgyalnak egy kérdést akadémicze és a között, amikor tényleg a ház elé kerül, amikor azt meg kell valósítani. Hiszen van számos kérdés, amelyről fecsegünk, beszélünk, irunk, vitatkozunk, amelyek még tiz év múlva sem jutnak megoldásra ; de igen nagy különbség-van abban, ha az a kérdés idejön, ahol határozni kell a kérdés felől, határozni kell az ország jövőjéről, annak a kérdésnek nemzetgazdasági előnyeiről, vagy hátrányairól. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam alá fogja azt irni, amit most mondtam. Én azt csak ebben az értelemben gondoltam, anélkül, hogy ministerinmainknak szakavatottságát csak egy pillanatig is kétségbevonnám ; ellenkezőleg elismerem, hogy vannak ottan olyan kiváló erőink, amilyeneket külföldön is alig találhatunk. De ezek az erők legnagyobbrészt doktrinerek, ezek a praktikus téren a kereskedelmet nem művelték ; mig a kereskedők nem közlekedési politikával foglalkoznak, hanem a kereskedelemnek tényleges keresztülvitelével, tehát tarifáival, s ők tudják, hogy hol nyomja őket a vasúti tarifa. Vagy például — hogy egy példát mondjak — meg vagyok győződve, hogy a vasúti poütika tekintetében azóta, amióta BoszniaHerczegovinát okkupáltuk és annektáltuk, igen deczember 16-án, kedden. kevés embernek van fogalma arról, hogyan és miképen kezeltük mi Bosznia-Herczegovinát idáig. Van-e tudomása pl. a t. képviselőháznak arról, hogy kétféle tarifa létezik : az egyik BoszniaHerczegovinának belső tarifája, amely sokkal olcsóbb, mint azok a tarifák, amelyek pl. Magyarországból és Ausztriából Bosznia-Herczegovinába gravitálnak. Van-e tudomásuk pl. arról, hogy eddig a tarifa-politika ugy volt, hogy olyan ipari árukat Boszniában, amelyeket ott előállítottak, sokkal nagyobb tarifát vetnek ki, amint általában a többire nézve a baréme mutatja. Azt hiszem, keveseknek lesz tudomása erről. Anglia, Fraiicziaország, Németország mindent elkövetnek arra, ha egy tartomány birtokába jutnak, hogy az anyaország annak előnyeit élvezze. Nálunk fordítva van. Mi fizetjük a kolóniáinkat, mert okkupáltuk őket; vérrel, pénzzel meghódítottuk Bosznia-Herczegovinát és most ahelyett, hogy ezt a pénzt és vért az ország javára hasznosítsuk, ellenkezőleg mind tovább és tovább fizetjük a tributumot, amelybe nekünk ez a hódítás került. Mily gazdasági czélja lehet igy BoszniaHerczegovinának számunkra, ha nem vagyunk képesek arra, hogy nem mondom mint gyarmatot kezeljük, — a francziák, angolok, németek példájára — de legalább a paritást megóvjuk e tekintetben % Most következik ez az elaborátum. Mi van ebben az elaboratumban ? Egyszerűen az van letéve, és azt senki e házban meghazudtolni, vagy kétségbe vonni nem birja: eddig Magyarország monopóliumot birt, hogy azon árukat, amelyek Ausztriából vagy Németországból jöttek, ha nem tengeren szállították, okvetlenül Magvarország vasutain kellett szállitni Boszna-Bródon heresztül Más összeköttetés Bosznia-Herczegovinába nem létezett, Magyarország tehát direkt privilégiumot élvezett és a magyar államvasutaknak igen nagy bevételük származott abból, hogy ők voltak az egyedüliek, akik e vonalakon szállítottak. Ez a privilégium a mai törvényjavaslattal egyszerűen meg van törve, mert mi.a törvényjavaslat alapján megadjuk Ausztriának a lehetőséget, hogy oda közvetlenül bejuthat saját vonalain, kivéve egy kis, 39 km vonalat, amely magyar vasút és amelyre még visszatérek, közvetlenül bejuthat BoszniaHerczegovinába, még pedig akként, hogy semmiféle különbség a tarifában nem lesz. A mi prioritásunk egyszerűen elveszett. A magyar határ oly fontossággal, mint most a belgrád—zimonyi, Magyarországra nézve többé nem birhat. Következik egy másik inczidens : Ausztria még mindig nem jöhetett volna be a mi vasutainkra, ha nem adtuk volna át neki örök időre a tarifa szempontjából a doberiin—sziszeid 39 km-es vonalat. Itt van egy vonal Ausztria és BoszniaHerczegovina között. Ha mi e vonalon tarifális szempontokból akaratunk szerint disponálhatnánk, igen nagy fegyverünk volna Ausztriával szemben. De az osztrákok e szempontból okosabbak, mint mi. Az osztrákok e vasút építéséhez azt kötötték,