Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

486. országos ülés 1913 elvet teljesen megczáfolják és megingatják, (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Legyen szives a t. igazságügyminister ur megmondani nekem, mi a különbség az engedély megtagadása és a tudomásulvétel között abban az esetben, ba mindegyik mint gátló akadály szerepel a lap megindítása tekintetében? A 19. §-ban a minister ur kötelezi a lapot, bogy a megindításkor a lap megindítását bejelentse a hatóságnál és megtiltja — és ezt a tilalmat azután büntető szankczióval is megerősíti — hogy a bejelentés tudomásulvétele előtt a lapot megindítsa. Az első foknál 15 napi terminust tüz ki, amelynek elteltével, ha a törvényhatóság első tisztviselője nem nyilatkozik, a lap akadály nélkül megindítható. De ha nyilatkozik és megtagadja, akkor annak a lapnak nem áll többé módjában megindulni, ha azt a belügyminister kormányzati vagy pártpolitikai szempontból meginditandónak nem tartja, (ügy van ! ügy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Az igen tisztelt igazságügyminister ur a vita folyamán többször felszólalt és ugy tudom, hogy ezt az érvet, ezt a kifogást ennek a vitának során az ő felszólalásai előtt is felhozták és az igen tisztelt igazságügyminister ur erre a kifogásra mindeddig nem válaszolt. Nagyon kérem tehát, tessék ebben a kérdésben nyiltan előlépni és nyiltan megindokolni előttünk és az ország előtt: mi az intencziója ennek a rendelkezésnek? Ha nem az, amit én itt állítok, akkor hogyan magyarázza az igen tisztelt igazságügyminister ur azt, hogy egy lap megindításának jogát egyenesen a belügyminister tetszésétől teszi függővé ? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a dolog annyival is inkább súlyos, mivel van ebben a javaslatban egy másik szakasz, — a 61. §. — amelynek alkalmazása, révén nemcsak az újonnan meginduló lapok megjelenését lehet meghiúsítani, hanem a már meglevő, a már folyamatban levő lapok fennállását is egyszerűen egy belügyministeri rendelkezéssel meg lehet szüntetni. Ráth Endre: A Budapesti Napló ellen készült ez a szakasz! (Derültség balfélül.) Lovászy Márton: Azt mondja ugyanis a 61. §., hogy »a 16—18. §-okban meghatározott kötelezettségeket a szerkesztők és a kiadók e törvény életbeléptétől számított egy éven belül kötelesek teljesiteni«. Tehát minden meglevő lap egy év múlva abba a helyzetbe jut, hogy kénytelen a 16. §-ban foglalt kötelezettségnek megfelelni, kénytelen bejelenteni azt a szerkesztőt, azt a kiadót, szóval: mindazokat a bejelentéseket köteles elvégezni, amelyek ott preczizirozva vannak. Akkor azután annak a törvényhatóságnak első tisztviselője egyszerűen nem veszi tudomásul ezt a bejelentést, a lap felebbez a belügymínisterhez, a belügyminister nem intézi el hónapokon keresztül ezt a felebbezést és a törvényhatóság első tisztviselője egyszerűen kiadja a KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XX. KÖTET. deczember 15-én, hétfőn. 489 rendeletet, hogy, mivel ennek a lapnak bejelentése nincs rendben, ennélfogva ez a lap tovább nem jelenhetik meg. Talán mégse lehet a t. minister urnak ily messzemenő czélzata? Es kérdem, ilyen súlyos eshetőséggel szemben mivel nyugtatja meg a nemzetet és mikép akar gondoskodni arról, hogy a sajtó ily életbevágó zaklatások ellen megvédelmeztessék? (Igaz! Ugy van!) Hiszen, ha már ragaszkodik a t. minister ur a bejelentéshez — amely szerintem teljesen felesleges, elavult és alkalmatlan rendelkezés — akkor miért nem alkalmaz ezen a téren rövid terminusokat ? Hiszen ott, ahol a sajtó ellen irányuló intézkedésekről van szó, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) nagyon hamar készen van a rövid terminusokkal. A helyreigazitási kényszernek három nap alatt eleget kell tenni! De mikor a sajtó életéről van szó, rábízza a terminust a belügyministernek és a hatóságoknak diszkrécziójára. Miért nem kell például az elsőfokú hatóságnak három nap alatt nyilatkoznia, tudomásul veszi-e és ha nem veszi tudomásul, akkor jjéldául nyolez nap alatt lenne köteles a belügyminister dönteni, mert ha nem dönt, a lap megindítható. És harmadfokban miért nem kötelezi a közigazgatási bíróságot, hogy például 15 nap alatt döntsön? Ráth Endre: Azért, mert politikai czélja van! Azért, amiért áthelyezték a kézdivásárhelyi törvényszéket Sepsiszentgyörgyre! (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Lovászy Márton : T. képviselőház ! Mondjuk, hogy egy lapvállalat keresztülesett a kaueziónak és a lap meginditásának akadályversenyén. Most már a terjesztésre ós a kolportázsra kerül a sor. Itt az igazságügyminister ur már egyenes támadást intéz az ellen az elv ellen, hogy a sajtótermékek terjesztése szabad. Azt hiszem, ebben a képviselőházban nem kell vitatni, hogy engedélyezés és sajtószabadság egymással homlokegyenest ellenkező fogalmak. Az igazságügyi bizottság maga is megdöbbent ennek a rendelkezésnek szigorú reakezionárius voltától és attól, hogyha ezt a rendelkezést a maga ridegségében fentartja, oly erős felháborodást fog okozni a közvéleményben, amely a tisztelt többség állására nézve is veszélyes lehet, ennélfogva jónak látta egy módosítással enyhíteni a dolgot. Csakhogy, amint az előbb Griesswein Sándor t. képviselőtársam is rámutatott, ennek a módosításnak semmiféle értéke nincsen. Mert az egész különbség az, hogy míg az eredeti szöveg szerint a belügyminister nemcsak az itt felsorolt okokból, hanem bármely egyéb okból is betilthatja az utczai terjesztést, addig a szöveg most ugy módosult, hogy csak az ott felsorolt okokból lehet a betiltást alkalmazni. Ámde ezen okok között ott szerepel az is. hogy eltiltható a terjesztés, ha az a sajtótermék a közrendet veszélyezteti. Ez olyan tág fogalom, hogy, amennyire én hatóságaink lelkiismeretét és leleményességét 62