Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

486 486. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. mikor az ellenzék itt reggeltől estig ez ellen a sajtótörvényjavaslat ellen a legsúlyosabb érveket hozza fel és a legerősebb, de jogosult támadásokat intézi, akkor a t. többségnek egyetlen szava sincs e javaslat védelmére, akkor ez a többség teljesen megnémult. (Ugy van! balfelől.) Ez a jelenség egyrészt bizonyítéka annak, bogy a mi parlamentarizmusunk halálosan beteg, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy ez a parlamentarizmus üres formaság, hogy ezt a parlamentet a többség az érvek nemes harczának szinteréről egyszerű szavazógéppé sülyeszti alá, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) másrészt bizonyítéka ez a jelenség annak, hogy teljesen igaza van a közvéleménynek, amely, mint ennek a javaslatnak rövid, de dicstelen története bizonyítja, szinte osztatlanul állapodott meg abban, hogy ez a javaslat egyik lánczszeme — és itt a láncz csakugyan nagyon találó hasonlat — annak a reakcziónárius irányzatnak, amely az egész vonalon támadó, szinte mondhatnám, rablóhadjáratot indit a nemzet szabadságjogai ellen, (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) a nemzeti érdekek és a nemzeti törekvések szabad megnyilatkozása ellen és amely békóba akarja verni a nemzeti élet minden megnyilvánulását. Ezt a közvélemény megállapította. Bizonyítja ezt a sajtónak szinte osztatlan állásfoglalása e javaslat ellen, bizonyítják az ügyvédi kamarák feliratai, bizonyítja az a körülmény, hogy az egész ország, amely pedig óhajtott egy komoly, becsületes, mélyreható és liberális szellemű sajtóreformot, egyhangúlag és osztatlanul állást foglalt e javaslat ellen. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon. Elnök csenget.) Tessék nekem egyetlen komoly, számbavehető jelenséget felmutatni, amely az önök körén kívül az önkénynek ezen támogatását bizonyította volna. (Helyeslés a baloldalon.) Az igen tisztelt igazságügyminister ur természetesen tagadja, hogy őt ilyen reakcziónárius irányzatok vezetnék és hivatkozik többek között a köztársasági mozgalom és a királysértés ügyében megalkotott törvényjavaslatra, azt mondja, hogy, amint az események abban a tárgyban igazolták, ugy igazolni fogják őt most is, a sajtójavaslat megalkotása alkalmával. Az igen tisztelt igazságügyminister ur elfelejti azt, hogy azt a bizonyos mozgalmat nem azok a ruthén elégedetlenségek idézték elő, azt a köztársasági mozgalmat az erőszakoskodások és alkotmánysértések okozták, amelyeket a többség elkövetett. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Es amikor az igen tisztelt igazságügyminister urnak az ő törvényével sikerült e mozgalom szimptomáit elfojtani, akkor, igenis, csak a szimptómákat fojtotta el. (Ugy van! balfelől.) De hogy a lelkek mélyén mi megy végbe, arról a t. igazságügyminister ur senkinek nem felelhet. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Azt mondja az igazságügyminister ur, hogy ő a sajtószabadságot bántani nem akarja, mert hiszen ő a franczia forradalom viharában megszületett nagy gondolatnak örököse és végrehajtója, (Mozgás balfelől.) amely szerint gondolatait a sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti; ő csupán a visszaéléseket akarja kiküszöbölni a sajtó területéről, ő meg akarja tisztítani, meg akarja nemesíteni a sajtót. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen, t. ház, mindig a visszaélés volt az ürügy a szabadságok megfojtására. (Ugy van! balfelől.) A reakczióban soha és sehol a világon nem volt meg a bátorság, hogy nyíltan és egyenesen támadjon a szabadságok ellen. (Ugy van! balfelől.) Mindig ürügyeket keresett magának, mindig a visszaéléseket hánytorgatta és mindig az volt a felfogása és mentsége, hogy hiszen ö a szabadságot nem akarja bántani, hanem a visszaélések ellen harczol és e visszaélések elleni harcz természetesen pompás alkalmul szolgált a reakcziónak arra, hogy a visszaélésekkel együtt magát a szabadságot is agyonüsse. (Ugy van! balfelől.) Ha igy áll, amint az igazságügyminister ur mondja, hogy ő csupán a visszaéléseket akarja megszüntetni, akkor nagyon könnyen megegyezhetünk, mert hiszen abban, hogy a visszaéléseket megszüntessük, azt hiszem, e házban mindanynyian egyetértünk. (FeJMáltásole jobbfelöl: Dehogy !) Bocsánatot kérek, igenis . . . Fernbach Károly: De az önök visszaéléseit is meg kell szüntetni! (Zaj.) Egy hang (a baloldalon) : A panamákat! Elnök: Csendet kérek! Lovászy Márton: . . . nagyon könnyen megegyezhetünk, csak legyen szives a t. igazságügyminister ur az ő intézkedéseit ebben a javaslatban arra a térre korlátozni, amely a visszaélések megszüntetésére alkalmas és legyen szives ebből a javaslatból mindazt kiküszöbölni, kiirtani, ami a sajtószabadság megbénítására és megfojtására szolgál. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És akkor egyszerre bebizonyította a közvélemény előtt azt, hogy igenis, az ö szándóka tiszta, az ő intencziói nemesek, ő a sajtószabadságot nem akarja bántani, ő benne komoly elhatározás él a visszaélések megszüntetésére. (Mozgás balfelől.) Csakhogy én ugy veszem észre, hogy az igen t. minister ur nagyon egyoldalú pápaszemmel nézi ezeket a dolgokat. 0, amikor a sajtó üegyét bírálja, nem lát mást, mint visszaélést. Ugy veszem észre — és nagy sajnálattal tapasztalom ezt —, hogy a t. igazságügyminister urnak a sajtó áldásos működése iránt semmiféle érzéke sincs, azt felismerni nem tudja. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Mindig praevenczióról álmodozik az igen t. igazságügyminister ur és elfelejti azt, hogy nincs a világon olyan intézmény, amelynek olyan hatalmas preventív ereje volna, mint éjien a sajtónak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Meg lehet győződve arról az igen tisztelt igazságügyminister ur, hogy az önök törvényé-