Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

Í85. országos ülés 1913 deczember 6-án, szombaton. 449 igazságát, hogy a kaueziót széles e világon mindenütt fenyegetésnek, büntetésnek tekintik, a közszabadság megnyirbálása egyik legerősebb tényezőjeként alkalmazzák ott, ahol abszolutisztikus intézkedéseket akarnak érvényesíteni. A horvátok első feltétele volt, hogy ezt a rendeletet azonnal hatályon kivül helyezzék. A báni kinevezés még meg sem történt, már azt megelőzően egy héttel, 27-én publikáltatott, mint a horvátokkal kötött jsaktum első feltétele, hogy a kauczió nemcsak hatályon kivül helyeztetik, de mindenkniek, aki azt befizette, visszafizetik. Amint tehát egy állam területén megszűnik az abszolutizmus, az első feltétel és követelés egy józan és jövendőjére féltékeny nemzetnél az : adjátok vissza első sorban a sajtónkat, addig nem is beszélünk veletek. A sajtóvita során elég bőségesen fejtegettem, hogy a kauczió brutális remanencziája egy középkornak, amellyel már Európának és Amerikának minden művelt állama szakított, brutális differencziálása az állampolgárságnak, mert a szegény ember számára lehetetlenné teszi gondolatainak szabad közlését és terjesztését, brutális támadás különösen a munkáselem ellen, amely úgyis jogvesztésekről és jogsérelmekről panaszkodik. De akkor még nem állott rendelkezésemre az, amit most látok. T. uraim ! Egy perezre legyenek szívesek félretenni minden érdemrendjüket, csak egyet tartani meg, a legbecsesebbet : azt, hogy önök is magyarok. Méltóztassanak nekem erre felelni : mivel szolgált rá ez a szerencsétlen magyar nemzet, hogy ugyanakkor, mikor önök állítják, hogy itt, Horvátország területén egy állambontó, államveszélyeztető, a nemzettől való elszakadást hirdető elem volt, annak önök hitelt adnak és első ajándék gyanánt visszafizetik neki az összes kaueziókat és felmentik a további kaucziókötelezettség alól, a magyar nemzettől pedig, amely önöknek is fentartója, önöknek is szülőanyja, mint nekünk, 150%-kal felemelt kaueziót akarnak a jövendőben követelni ? A ministerelnök utján a magyar kormány ingerencziát gyakorol a horvát autonóm ügyekre is anélkül, hogy azt saját kormányzati tényének, tekinthetné, de a felelősség velünk szemben ezekért is terheli. Méltóztatnak emlékezni, mikor Horvátországban meg akarták csinálni a külön horvát állampolgárságot, egységesen ellentállt a magyar nemzet és ezt a kísérletet csirájában elfojtottuk. Engedjenek meg, sehogy sem tudok más értelmet tulajdonítani ennek az intézkedésnek, • mint hogy az ellenzék és az ellenzéki sajtó ellen való legigaztalanabb támadás, ha Magyarországon a kaueziót fentartják. Honnan van az, hogy a t. kormány egy és ugyanazon birodalomban, Szent István koronája országaiban, egy és ugyanazon időben, akkor, amikor nálunk a sajtójavaslatot tárgyalják, százötven százalékkal felemelt kaucziókkal áll elő, holott Ausztriában sincsen kauczió, s most már Horvátországban sincsen kauczió \ Honnan van az, hogy nálunk kell a kauczió, de Horvátországban ÜÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915, XX. KÖTET. nem kell 1 Fényes bizonyíték ez amellett, hogy az a nemzet, amely az ő passzív rezisztencziájának tíljes erejével ellentállott az ellene intézett merényletnek és támadásnak, ime, jutalmát látja. Minket pedig, akik itt teljesítettük alkotmányos kötelességünket, kidobálnak, szabadságunkban, testi épségünkben veszélyeztetnek, pedig nem vagyunk másban bűnösök, mint abban, hogy magyarok vagyunk és Magyarország függetlenségében reménykedünk. De itt felmerül a kérdés nemcsak elvi, hanem gyakorlati szempontból is, hogy olyan állapotokat akar a t. minister ur előidézni, hogy az, akinek vagyoni viszonyai a kauczió miatt ezt Magyarországon lehetetlenné teszik, kénytelen legyen a Dráván túlmenve, pl. Csáktornya szomszédságában nyomdát létesíteni és a magyar lapokat Horvátország területéről kiszorítani 1 Erre tudok ám preczedenseket! Volt idő rá, mikor Ausztriában üldözték a sajtót, akkor Stojalovszky páter lengyel néppárti képviselő ide menekült Magyarország területére, Csaczára — már meghalt szegény — és innen adta ki az ő lengyel nyelven megjelent lapját és Magyarország akkori kormányzata Ausztriának nem szolgáltatta ki ezt az embert. Milyen rövid idő kellett hozzá, hogy ime megváltozzék a helyzet. Most már hiába jönnének ide a Stojalovszkyak, nekünk kell átvándorolnunk vagy Ausztriába vagy Horvátországba, ha szabadságunkat, gondolataink szabadságát meg akarjuk védelmezni. (Igaz ! ügy van.' a baloldalon.) Hogy fog a történetíró eligazodni azon, hogy ilyen körülmények között, mikor önök vádolják a, horvátokat államellenes tendenoziával és elszakadási törekvésekkel, akkor a kaueziót ott eltörlik, Magyarországon pedig, azt hiszem legalább, rólunk ilyen törekvéseket nem állithatnak, mert önökkel együtt szoktuk imádkozni, hogy e nagy világon e kivül nincsen számunkra hely. Kérdést intézek az igen t. minister úrhoz, van-e tudomása arról és részt vett-e azon a ministertanácson, amidőn ez a kérdés be lett jelentve és szőnyegen volt és kérdem, hogyan tudja akkor összeegyeztetni ezt azzal, hogy Magyarországon ilyen javaslatot képviseljen ? Mindezek előrebocsátásával és bocsánatot kérve, hogy ennyi ideig vettem igénybe szives türelmüket, a következő interpelláczóit intézem a kereskedelmi minister úrhoz (olvassa) : Interpelláczió az igazságügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása arról, hogy ugyanazon időpontban, amikor a képviselőházban a sajtójavaslat tárgyalás alatt áll, Horvát-Szlavonországok területén a hirlapkauczióra vonatkozólag a királyi biztosság által a törvény ellenére elrendelt biztosíték (kauczió) letétele visszavonatott és most a magyar birodalomnak ezen területén a politikai tartalmú időszaki lapoknak megjelenése semmiféle kauczió letételétől függővé téve nincs ? 2. Hajlandó-e ilyen előzmények után a sajtó" ...