Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

440 48.1 országos ülés 1913 deczember 6-án, szombaton. az a hidegség, amelylyel a t. igazságügyminister urnak épen előbb idézett kijelentése a ház amaz oldalán találkozott, erre nézve bennem némely kételyt ébresztett. (Mozgás.) De vettem e kijelentéseket olyanoknak, aminőknek tétettek és a kormány szolidaritásába fektetett Ht alapján elhatároztam magam arra, hogy a nyilatkozásra alkalmat nyújtok az igazságügyminister ur egyik kollégájának, akit a politikai küzdelmek hullámai eddig nem érintettek, aki, amikor hivatalba lépett, Iá is jelentette, hogy ő nem szándékozik politizálni, hanem tárezájának nagyfontosságú ügykörét az ország érdekében szándékozik tárgyilagosan betölteni. A kereskedelmi minister úrhoz fordulok ugyanis, hogy alkalmat adhassak neki arra, hogy az igazságügyminister ur által hirdetett elveknek általános, az egész kormányzatban való érvényesülését tényleg bebizonyíthassa. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ezért történt az, hogy a nyáron lefolyt aradi választásból kifolyó ügyeket csak most, ily későn hozom szóba. Nem hoztam őket szóba itt a képviselőházban eddig, mert a t. igazságügyminister ur nyilatkozata előtt semmi reményem sem volt, hogy e tekintetben orvoslást fogok nyerni. E nyilatkozat után, amelynek magaslatáról talán csak tévedésből távozott a t. igazságügyminister ur ebben az esetben, van erre reményem és miután van reményem, kötelességemnek tartom azok érdekében felszólalni, akikkel szemben az én meggyőződésem szerint a legnagyobb mértékben fennáll a reparáczió azon kötelessége, amelyre a t. igazságügyminister ur hivatkozott. Es épen azért, mivel reparácziót akarok, nem is fogok az aradi választásnak részletes előzményeire egész terjedelmében kiterjeszkedni, (Mozgás.) hanem kizárólag azokat a tényeket akarom felemlíteni, amelyeknek reparáczióját kérem a t. kereskedelemügyi minister úrtól. Az aradi választásból kifolyólag egyebek közt 24 államvasuti tisztviselő és altiszt, aki az ellenzéki jelöltre szavazott, helyeztetett át úgynevezett szolgálati érdekből Aradról máshová. Huszonnégyet mondtam, (Mozgás.) a listával szívesen szolgálok a kereskedelemügyi minister urnak, ő azonban hivatalosan is megszerezheti magának; a 24-ből kettőre nézve nem egészen tiszta és világos az informáczió, 22-re nézve teljesen megbízható és minden kételyen felül áll. Nemes Zsigmond: Száztizenöten szavaztak az ellenzékre ! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Platthy György: Hagyták volna szabadon, mind az ellenzékre szavazott volna ! Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Neumann báró másra szavazott, alá fizette a választást. Gr. Apponyi Albert: En köszönettel veszem a közbeszólást, de enélkül is kiterjeszkedtem volna arra a csodálatos körülményre, hogy nem valamennyien helyeztettek át, kik az ellenzékre szavaztak. (Derültség a baloldalon.) Egészen világos, hogy ez materiális lehetetlenség lett volna, tehát a példastatuálásnak, a megtizedelésnek rendszerére tértek át. Hogy ennek a huszonnégy vagy mondjuk legrosszabb esetben huszonkét tisztviselőnek vagy altisztnek áthelyezése a politikai bosszúállásnak műve volt. azt bizonyítom a következő körülményekkel : (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Először valószinü-e és elfogadható-e az, hogy egy helyen levő valamely hivatal körében egyidejűleg pár rövid héten belül huszonnégy egyénnek áthelyezése mutatkozik szükségesnek szolgálati okokból ? Valószinü-e, hogy ez a huszonnégy egyén történetesen kizárólag csujián olyan, ki az ellenzékre szavaz ? (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) Az elfogulatlanságnak csak legkisebb mértékével is megáldva lehetetlen ennek a két körülménynek találkozását, a választás időpontjának találkozását a tömeges áthelyezésekkel és azzal, hogy az áthelyezettek kizárólag olyanok, kik az ellenzékre szavaztak, a körülmények véletlen találkozásának nevezni, Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) De kezemben van a beismerés, nem hivatalos köröktől, de az aradi helyi pártnak köréből, amennyiben, az aradi munkapártnak hivatalos közlönye egy hozzám intézett nyilt levél alakjában egyenesen csúfolódik velem s az ellenzéknek Aradon járt vezérférfiaival és egy vasutasnak szájába adja azt a szemrehányást : no hát szépen vagyunk, ti nekünk megígértétek, hogy nem lesz bántódásunk, s íme, nem tudtátok megakadályozni, hogy mégis áthelyezzenek bennünket a szavazásért! (Felkiáltások a baloldalon : Gyönyörül) Rakovszky István : Lovagias ! Tisztességes ! (Zaj jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Megjegyzem, hogy olyan ígéretet, hogy a politikai szempontból való áthelyezéseket meg fogom gátolni, nem tettem és nem is tehettem, hanem azt mondtam igenis és állom ma is, hogy ha egyszer fordul az idők járása, (Felkiáltások jobbfelől: Aha ! Aha !) erkölcsi kötelességünk lesz (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) a jelenlegi zsarnoki rendszer összes áldozatait teljes kárpótlásban részesíteni. (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Tehát a hozzánk intézett szemrehányásban, melyet ebben az ironikus alakban az ottani párt hivatalos közlönye intéz felénk, nyilt beismerése van a szóban forgó ténynek, melyben különben nem is kételkedik senki. Hiszen az aradi üzletvezetőség és az ottani helyi pártok közt valóságos traktátusoknak tárgya volt, hogy egyes áthelyezések megtörténjenek-e vagy visszavonassanak-e. Az ottani pártvezetőség egyenesen beleszólt az adminisztráczióba. Ez az áthelyezés pedig az illetők nagy részére nézve tényleg anyagilag romlásos volt és erkölcsi érdekeikben is érintette és súlyosan megkárosította őket, Nem egyre nézve gyermekeik meg-