Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

440 48.1 országos ülés 1913 deczember 6-án, szombaton. az a hidegség, amelylyel a t. igazságügyminister urnak épen előbb idézett kijelentése a ház amaz oldalán találkozott, erre nézve bennem némely kételyt ébresztett. (Mozgás.) De vettem e kijelentéseket olyanoknak, ami­nőknek tétettek és a kormány szolidaritásába fek­tetett Ht alapján elhatároztam magam arra, hogy a nyilatkozásra alkalmat nyújtok az igazságügy­minister ur egyik kollégájának, akit a politikai küzdelmek hullámai eddig nem érintettek, aki, amikor hivatalba lépett, Iá is jelentette, hogy ő nem szándékozik politizálni, hanem tárezájának nagyfontosságú ügykörét az ország érdekében szán­dékozik tárgyilagosan betölteni. A kereskedelmi minister úrhoz fordulok ugyanis, hogy alkalmat adhassak neki arra, hogy az igazságügyminister ur által hirdetett elveknek általános, az egész kor­mányzatban való érvényesülését tényleg bebizo­nyíthassa. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ezért történt az, hogy a nyáron lefolyt aradi választásból kifolyó ügyeket csak most, ily későn hozom szóba. Nem hoztam őket szóba itt a kép­viselőházban eddig, mert a t. igazságügyminister ur nyilatkozata előtt semmi reményem sem volt, hogy e tekintetben orvoslást fogok nyerni. E nyi­latkozat után, amelynek magaslatáról talán csak tévedésből távozott a t. igazságügyminister ur ebben az esetben, van erre reményem és miután van reményem, kötelességemnek tartom azok érdekében felszólalni, akikkel szemben az én meg­győződésem szerint a legnagyobb mértékben fenn­áll a reparáczió azon kötelessége, amelyre a t. igazságügyminister ur hivatkozott. Es épen azért, mivel reparácziót akarok, nem is fogok az aradi választásnak részletes előzmé­nyeire egész terjedelmében kiterjeszkedni, (Moz­gás.) hanem kizárólag azokat a tényeket akarom felemlíteni, amelyeknek reparáczióját kérem a t. kereskedelemügyi minister úrtól. Az aradi választásból kifolyólag egyebek közt 24 államvasuti tisztviselő és altiszt, aki az ellen­zéki jelöltre szavazott, helyeztetett át úgynevezett szolgálati érdekből Aradról máshová. Huszon­négyet mondtam, (Mozgás.) a listával szívesen szolgálok a kereskedelemügyi minister urnak, ő azonban hivatalosan is megszerezheti magának; a 24-ből kettőre nézve nem egészen tiszta és vilá­gos az informáczió, 22-re nézve teljesen megbíz­ható és minden kételyen felül áll. Nemes Zsigmond: Száztizenöten szavaztak az ellenzékre ! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Platthy György: Hagyták volna szabadon, mind az ellenzékre szavazott volna ! Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Neumann báró másra sza­vazott, alá fizette a választást. Gr. Apponyi Albert: En köszönettel veszem a közbeszólást, de enélkül is kiterjeszkedtem volna arra a csodálatos körülményre, hogy nem vala­mennyien helyeztettek át, kik az ellenzékre szavaz­tak. (Derültség a baloldalon.) Egészen világos, hogy ez materiális lehetetlenség lett volna, tehát a példa­statuálásnak, a megtizedelésnek rendszerére tértek át. Hogy ennek a huszonnégy vagy mondjuk leg­rosszabb esetben huszonkét tisztviselőnek vagy altisztnek áthelyezése a politikai bosszúállásnak műve volt. azt bizonyítom a következő körül­ményekkel : (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Először valószinü-e és elfogadható-e az, hogy egy helyen levő valamely hivatal körében egyidejűleg pár rövid héten belül huszonnégy egyénnek áthelye­zése mutatkozik szükségesnek szolgálati okokból ? Valószinü-e, hogy ez a huszonnégy egyén történe­tesen kizárólag csujián olyan, ki az ellenzékre szavaz ? (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) Az elfogulat­lanságnak csak legkisebb mértékével is megáldva lehetetlen ennek a két körülménynek találkozását, a választás időpontjának találkozását a tömeges áthelyezésekkel és azzal, hogy az áthelyezettek kizárólag olyanok, kik az ellenzékre szavaztak, a körülmények véletlen találkozásának nevezni, Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) De kezemben van a beismerés, nem hivatalos köröktől, de az aradi helyi pártnak köréből, amennyiben, az aradi munkapártnak hivatalos közlönye egy hozzám intézett nyilt levél alakjá­ban egyenesen csúfolódik velem s az ellenzéknek Aradon járt vezérférfiaival és egy vasutasnak szájába adja azt a szemrehányást : no hát szépen vagyunk, ti nekünk megígértétek, hogy nem lesz bántódásunk, s íme, nem tudtátok megakadá­lyozni, hogy mégis áthelyezzenek bennünket a szavazásért! (Felkiáltások a baloldalon : Gyönyörül) Rakovszky István : Lovagias ! Tisztességes ! (Zaj jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Megjegyzem, hogy olyan ígéretet, hogy a politikai szempontból való át­helyezéseket meg fogom gátolni, nem tettem és nem is tehettem, hanem azt mondtam igenis és állom ma is, hogy ha egyszer fordul az idők járása, (Felkiáltások jobbfelől: Aha ! Aha !) erköl­csi kötelességünk lesz (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) a jelenlegi zsarnoki rendszer összes áldozatait teljes kárpótlásban részesíteni. (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Tehát a hozzánk intézett szemrehányásban, melyet ebben az ironikus alakban az ottani párt hivatalos közlönye intéz felénk, nyilt beismerése van a szóban forgó ténynek, melyben különben nem is kételkedik senki. Hiszen az aradi üzlet­vezetőség és az ottani helyi pártok közt valóságos traktátusoknak tárgya volt, hogy egyes áthelye­zések megtörténjenek-e vagy visszavonassanak-e. Az ottani pártvezetőség egyenesen beleszólt az adminisztráczióba. Ez az áthelyezés pedig az illetők nagy részére nézve tényleg anyagilag romlásos volt és erkölcsi érdekeikben is érintette és súlyosan megkárosí­totta őket, Nem egyre nézve gyermekeik meg-

Next

/
Thumbnails
Contents