Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-485

434 485. országos ülés 1913 deczember 6-án, szombaton. B. Ghillány Imre földmiveiésügyi minister: T. képviselőház ! (Halljuk! Ralijuk!) Van szerencsém benyújtani az egyes vizrendező társulatoknak adandó előlegekről, illetve segélyekről szóló törvényjavaslatot (ír. 942) indokolásával együtt. Kérem a t. házat, szíveskedjék elrendelni a javaslat kínyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Einök: A beterjesztett törvényjavaslat az egyes vizrendező társulatoknak adandó előlegekről, illetve segélyekről ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! Van szerencsém benyújtani két törvényjavaslatot. Az egyik szól a Magyarország és Horvát-Sziavoh-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beezikkelyezéséről szóló 1906 : X. t.-cz. hatályának meghosszabbításáról, (írom. 946), a másik a magyar állami vasgyárak vasérczszükségletének biztosítása érdekében teendő némely intézkedésekről (írom, 945). Tisztelettel kérem, méltóztassék intézkedni, hogy a két javaslat kinyomassák, szétosztassék és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés.) Elnök : A beterjesztett törvényjavaslat a magyar királyi állami vasgyárak vasérczszükségletének biztosítása érdekében teendő némely intézkedésekről ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Továbbá a beterjesztett törvényjavaslat a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beezikkelyezéséről szóló 1906 : X. t.-cz. hatályának meghosszabbításáról ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Pop Cs. István képviselő ur személyes megtámadtatás és félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. Méltóztatnak a felszólalási jogot neki megadni t (Igen !) A képviselő urat illeti tehát a szó. Pop Cs. István : T. képviselőház! Tegnapi beszédem folyamán bátor voltam felhozni, hogy szemben az előttem szólt t. képviselő ur azon állításával, hogy szépen megúsztuk ezt a balkáni nagy megrázkódtatást, bátor voltam felhozni és ellenvetőleg megállapítani, hogy bizony nekünk is óriási áldozatokba került a dolog és állítottam, hogy bevallottan körülbelül egy fél milliárd költséget okozott ez a háború, eltekintve attól az emberanyagveszteségtől, amely előállott a betegségek és a nélkülözések miatt. A t. ministerelnök ur, amidőn erre reflektált, felhasználta objektíve előterjesztett érveimet egy súlyos támadásra, Ez ellen nem volna jogom itt felszólalni, ha a ministerelnök ur nem magyarázott volna belé szavaimba olyan kijelentéseket, amelyek távol állnak tőlem és amelyeket nem hagyhatok még huszonnégy óráig sem megezáfolatlanul. A ministerelnök ur ugyanis az én szavaimból azt akarta kiolvasni, mintha én kishitű és gyáva magatartást tulajdonítottam volna a mozgósított katonaságnak. Bátor vagyok fodrozni röviden a tényeket, amelyeket állítottam. Tény az, — és csodálkozom, hogy a t. ministerelnök urnak nincs tudomása róla — hogy a határszélen a katonákat nem lehetett elhelyezni rendes kaszárnyákban. Hisz épen ezért kérik a hadügyi költségek emelését, épen ezért kívánják a létszám felemelését, hogy az ott elhelyezett ezredek nagyobb létszáma feleslegessé tegye a kiegészítést. És ha a ministerelnök ur érdeklődött és ha kapott panaszos levelet, amint én kaptam igen sokat, akkor tudja, hogy bizony a leghidegebb időben is barakkokban voltak kénytelenek a katonák hálni kettős pokróczczal. Én magam saját szememmel láttam hazatérni a határszélről lesoványodott, sápadt arczu katonákat. Nekünk kötelességük volna itt őszintén feltárni a bajokat, mert csak igy lehet azokat orvosolni. A ministerelnök urnak nemcsak kötelessége a bajokat feltárni, hanem ha a ház kívánja, kötelessége azt is bejelenteni, hogy hány áldozata volt ennek a vérnélküli háborúnak ? Én nem kishitüséget vagy gyávaságot tulajdonítottam a katonáknak, sőt ellenkezőleg, dicsőitettem őket. Felszólalásomnak tehát nem az volt czélja, hogy a ministerelnök ur védelmébe vegye őket, mert ha védelmébe akarja venni, akkor legalább annyit tett volna a t. kormány, mint amenynyit tett Románia, amely felfüggesztette az adóvégrehajtást azokkal szemben, akik mozgósítva voltak és nem szánthatták fel földjeiket. Ezt kellett volna tennie a ministerelnök urnak is; emellett pedig gondoskodnia kellett volna a családok ellátásáról és jelentést kellett volna tennie arról, hogy milyen segítségben részesültek azoknak családjai, akiket rnozgósitottak. Épen ezért bátor vagyok a t. ministerelnök urnak vádját magamtól elhárítani, annál inkább, mert sajnálatomra, egy igen tekintélyes lap ma azt irja, mintha én azt állítottam volna, hogy katonáink jajveszékelve mentek volna a mozgósított területre. Én ilyen gyávaságot sohasem tulajdonítottam senkinek. Ez ellen tiltakozom, mert sokkal többre becsülöm katonáinkat, akik legalább is annyi áldozatot hoznak a haza oltárára, mint a t. kormánypárt. Ami a személyes megtámadtatást illeti, midőn én bátorkodtam felhívni a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek előtt senki szemet nem hunyhat, amelyek az osztrák delegáczióban játszódtak le, szíves volt a ministerelnök ur azt mondani, hogy mi helyezzük el a kakuktoj ásókat és valószínűleg a mi rágalmainknak eredményei, ha ilyen rosszul vannak informálva azok a bécsiek a magyar viszonyokról. A komolyság és a tárgyilagosság szempontjából jó volna már felhagyni ezekkel a vádakkal, hogy mi Magyarországnak úgyszólván a bel-