Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

h&k. országos ülés 1913 tátott, ahol azt mondta, hogy elég volt, hogy a kormány és az ellenzék, hogy ugy mondjam, labdáztak az erőszakkal, menjünk ki ebből a czirkulus vicziózusból. Azt hiszem, hogy ideje volna ezt a kijelentését, ezt az ítéletét most már a végrehajtás stádiumába juttatni. (Ugy van! ügy van ! jobbfélől.) És a képviselő ur még ma, amikor tavaly még igazán szívhez szóló módon és minden józan hazafinak meggyőződését eltaláló véleményt mondott, hogy az anarchia tönkreteszi az országot és a nemzetet és azt mondta, gondoljuk meg, mi lesz az országból, a nemzetből, — a képviselő ur elhagyta ezt a tanítást, minden szélsőséghez csatlakozik minduntalan kevés meggondolással és erkölcsi tőkéjét aprópénzre váltja a napi pártjDolitika költségeinek a fedezésére (Ugy van! Tetszés jobbról és a középen.) és dialektikai formulákkal igyekszik áthidalni azokat az ellentéteket, amelyek őt elválasztják az ideig-óráig tartó szövetségeseitől. És, t. ház, én reám gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam — sajnálom és fáj nekem, hogy ezt konstatálnom kell — azt a benyomást teszi, mint a hires franczia költő, Lamartine, aki halhatatlan müveket alkotott, az akadémia tagjává választották és élete vége felé aztán a legtriviálisabb dolgozatokkaHoglalkozott és azokkal tartotta fenn magát. Én tőlem távol áll, hogy beleavatkozzam gróf Apponyi Albertnek a személjd dolgaiba, nekem ahhoz semmi jogom, amit mondani akarok, azt közérdekűnek tartom, (Ugy van! Ugy van! bal felől.) azt hiszem egyanis, hogy nem méltóztatnak nekem abban ullentmondani, hogy a nemzetnek is szüksége volna az ö közreműködésére, a nemzetnek szüksége volna arra, hogy ő levonja nagy tapasztalatainak tanulságát és tárja a nemzet elé, hogy mik voltak azok a tévedések, amelyek azokra a sajnálatos, borzasztó eredményekre vezettek, amelyekben részünk volt, hogy ő igyekezzék mélyíteni a nemzetnek politikai műveltségét, igyekezzék helyreállítani és megalapozni azt a politikai ítéletet, azt a politikai érettséget, amelyről a nemzet még nemrég hires volt egész Európában. (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) Én nagyon nagy elégtétellel fogadnám, hogyha erre tudná magát elhatározni gr. Apponyi Albert. T. ház, én kimerítettem témámat. Mint fiatal ember, harmincz évvel ezelőtt felesküdtem gróf Apponyi Albert zászlajára. 0 volt életem politikai ideálja, férfiideálja, sok évvel ezelőtt, de nem szégyenlem bevallani, hogy az is maradt még sokáig, amíg elérte azokat az eredményeket, amikről itt számot adtam. Nem én rajtam múlt, — és rajtam kívül sokunkon — hogy útjaink elváltak. Ezzel a tanuságtétellel tartoztam, mert megvallom, találva éreztem magamat a t. képviselő ur. minapi beszéde által, ahol ő nekünk, vagy legalább is némelyeknek — nem tudom, kiket értett — megkegyelmezett, hogy hát hideczernber 5-én, péntekért. 451 szén azok, szegények, itt vannak, de a légkör megrontotta lelkületüket. (Derültség jobbfelöl.) Mondom, t. ház, befejeztem egész okoskodásomat. A törvényhozás annak idején, a milleninum alkalmával, egy törvényt hozott, amelyet vulgáris módon les Horánszkynak neveznek s amelyben a törvényhozás hálát adott az isteni gondviselésnek, hogy az országot ezer éven át megtartotta. Én, t. ház, hálát adok az isteni gondviselésnek, egész nyíltan és emelt fővel azért, hogy nekem rósz jutott abból a munkából, hogy, mint csekély közkatona, ón is hozzájárulhattam ahhoz, hogy olyan akadályokat háríthassunk el, amelyek bizonyosan megakadályoztak volna minket abban, hogy a második millenniumot is megérjük. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl és a középen.)^ Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Ki következik szólásra? Senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kiván-e valaki szólni ? (Senki!) Ha szólam senki sem kíván, akkor a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot az 1904. év első felében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Elfogadtatok. Következik a részletes tárgyalás. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat ezimét és 1—6. §. szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Hegedüs Lóránt előadó: T. ház! A 6. §. után mint uj 7. §-t vagyok bátor indítványozni a következő szöveget (olvassa): »Az 1914. évi első felére eső közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országait illető összegek gyanánt a rendes kiadások IV. fejezete és az átmeneti kiadások I. fejezete alatt előirányzott összegek csak annyiban használhatók fel, amennyiben azok az 1867 :XII. t.-cz. 40. §-a értelmében a közösügyek tárgyalására kiküldött országos-bizottságok által az 1914. év első felére megállapítandó közös költségvetésből a magyar szent korona országaira eső részt meg nem haladják. Kérem méltóztassék ezt mint uj szakaszt elfogadni, a következő szakaszokat pedig egy-egy nagyobb számmal megjelölni. (Helyeslés.) Elnök: Szólni senki sem kivan? (Nem!) A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az előadó ur által javasolt uj 7. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Elfogadtatik. Szinyei-Merse Félix jegyző: (olvassa a törvényjavaslat 8—15. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása