Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

deczember 5-én, pénteken. 420 >,U. országos ülés 1913 tikát folytatni, mely a magyar állam vonzóerejét fokozza, az ittélhetést kielégítőbbé, az otthonosság érzetét intenzivebbé és a hozzánk való viszonyt bensőbbé tegye. Nemcsak szóval — mondja többek között — de tettekben, intézkedésekben és intézményekben nyilvánvalóvá kell tenni előttük, hogy a velünk való közösség módot ad jobb és szebb megélhetésre, különb érvényesülésre, nemesebb és előhaladottabb kulturfokra«. így gondoljuk mi a belső konszolidáltságot. Ezt egy magyar ember irta és ha nem tévedek, nem az utolsó magyar volt, aki ezt papírra tette. Ezeknek az elveknek alapján lehetne és kellene egészen uj nemzetiségi politikát inaugurálni Magyarországon. Ha a monarchia teljesíteni akarja világtörténeti hivatását itt a Közép-Duna bassinjáAdria és az Aegei tenger között, ha ez a monarchia ezenkívül prosperálni akar gazdaságilag is és nem akarja összes erőit a fegyverkezésre lekötni, csak ugy teheti, ha mindazokat a népeket, amelyek ezt a két államot alkotják, boldoggá, megelégedettekké teszi. Mert ha azt kívánom, hogy ezt a jogart lentartsuk és védjük viribus unitis, akkor feltétlen és logikus következménye az, hogy azok az egyesült erők csakis megelégedett, szabad és független népekben keletkezhetnek. Egyik előttem szóló t. barátom tett egy kijelentést, hogy a Balkán-háborúk alatt a délvidéken mozgolódások voltak. Bátor vagyok ezt határozottan megczáfolni. Voltak tényleg híresztelések, azonban, ha jól emlékszem, talán épen itt a Curiánál végleges befejezést nyertek; bizony azok mind mesék voltak, mert a vádlottak, ha jól tudom, nagyobbára mind fel lettek mentve. Ellenkezőleg, épen ezen mozgalmas, kritikus időkben példaszerű volt a nemzetiségek magatartása. Minden nemzetiség igyekezett megmutatni az államnak, hogy hűséges népelemek lakják ezt az országot és kritikus időkben mindenkor számíthat az ország az ő erejükre és segítségükre. Ne állítsunk tehát olyan dolgokat, amelyek épen az állam tekintélyének és reputácziójának rovására esnek, akkor, amikor, mint mondom, az összes nemzetiségek példás magatartást tanúsítottak. A nemzetiségek elvárhatták volna, hogy a kormányok haladéktalanul megkezdjék azt a munkát, amelyet »Az Ujság« említ ebben a czikkben és intézményekben hálálják meg azt, hogy a nemzetiségek minden körülmények között e haza hü fiainak mutatták magukat. A kormánynak szerény véleményem szerint az lett volna első kötelessége, hogy intézményekben biztosítsa a nemzetiségek létérdekeit. Ezzel a külállamokkal szemben is növelné erejét. Mert Romániának nem lehet nagyobb kívánsága, mint hogy tudja, hogy mi itt boldogok és megelégedettek vagyunk. Az sem áll, amit Szerbiáról állítanak, hogy Oroszországnak volna expoziturája. A józan ész mondja, hogy az ilyen kis államok semmi körülmények között sem kívánhatják, hogy beleolvadjanak egy hatalmas államba, amely úgyszólván megsemmisítené őket. Ha az itt élő nemzetiségek ki vannak békitve, meg vannak elégedve, akkor belső erőnk akkora, hogy külpolitikánkban a legnagyobb támadásokat is ki fogjuk bírni. Említettem, t. ház, hogy már a lapok tele vannak azokkal a, hírekkel, hogy minket tejbevajba fürösztenek. sőt mi több, gróf Tisza már el is adta volna a hazát a nemzetiségeknek, vagy Bomániának. (Derültség.) Igen sajnálom, hogy ezekkel szemben nem tudunk mutatni semmi eredményt. Ha nem ezek az alarmiroző hírek, de csak valami igaz volna, nem abból t. i., hogy eladták nekünk a hazát, hanem, hogy abból a sok tejből-vajból tényleg jutott is nekünk valami, akkor mi volnánk az elsők, akik sietnénk hálánkat leróni. De, t. képviselőház, igen sajnálom, a kormányzatnak eddigi intézkedéseiben semmi olyasmit nem vettem észre, ami arra mutatna, hogy más mértékkel akarna mérni, mint az előző kormányok, sőt még fokozottabb mértékben veszszük észre minden intézkedésében az eljárás szigorúságát. Ami különösen a belügyministerium intézkedéseit illeti, nem habozom kijelenteni, hogy a belügyminister ur igen sok retrográd intézkedéssel még az előző kormányokat is dezavuálta. Már régen követeli az ellenzék, sőt hirdeti a kormánypárt számos kiváló tagja, hogy itt iktattassák törvénybe a gyülekezési és egyesülési szabadság. Ebből ízelítőt már szolgáltatott a belügyminister ur, amidőn kibocsátotta f. évi október havában 430 sz. rendeletét a gyülekezési jog gyakorlásáról, amely sokkal reakcziósabb és sokkal szigorúbb, mint az eddigi rendeletek. A rendelet 48 órával korábban részletes tárgysorozat bemutatása mellett négy megbizható önálló magyar állampolgár részéről való bejelentést követel és szabad ég alatt tartott nyilvános gyűlésekre és felvonulásokra nézve pedig előzetes bejelentés alapján adott rendőrhatósági engedélyt ir elő. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ez egyik legsúlyosabb megsértése a gyülekezési jognak, mert a mindenkori alantas közigazgatósági hatóság kénye-kedvének szolgáltatja ki azokat, akik gyűléseket akarnak tartani. Én földmivelő népet képviselek; a román nép majdnem kizárólag földmivelőkből áll. Ezek rendesen a szabad ég alatt szoktak gyűlésezni, mivel nincsenek nagy szalonjaik és termeik, különben a falvakban egyáltalán nincsenek alkalmas helyiségek. Már most ismerve a közigazgatási hatóságok jóakaratát az ilyen nópgyülésekkel szemben, biztosra lehet venni, hogy soha olyan népgyűlést, amely a kormányra nézve kellemetlen, engedélyezni nem fog, vagy ha engedélyez, visszavonja az engedélyt, miheI lyest látja, hogy ott impozáns számban jelennek