Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

394 484. országos ülés 1913 deczember 5-én, pénteken. olyan, a meteorológiai térképhez hasonló térképet ahol benne van, hogy a légköri depresszió hol a legnagyobb, azt látnók, hogy, sajnos, épen a mi hazánk felett a legnagyobb a gazdasági válság depressziója, mi vagyunk azok, akik talán a legjobban érezzük, egyesek és állam egyaránt ennek az összetorlódott középeurópai válságnak a nyomasztó és keserves hatását. (Helyeslés jobbról.) Hogy ez a válság hogyan keletkezett, azt elmondani felesleges. Egy bizonyos. Ez a válság megbuktatta az összes válságelméleteket, amelyeket eddig a német egyetemeken tanítottak. Nagyszámnak ezek, attól kezdve, hogy a napfoltoktól jönnek a válságok, egész addig, hogy ez voltaképen nem egyéb, mint a szocziálista államnak előfutárja. Mindezek az elméletek megbuktak azért, mert jelenleg nern egy válságról, hanem a különféle válságoknak összehalmozódásáról van szó. És épen azért, amint nincs a válságnak magának törvényszerűsége, addig meggyőződésem szerint, minden termelési ág válságának megvan a maga külön törvényszerűsége és ezen válság légköri nyomását keservesen érzi mindenki, aki Magyarországon, vagy Középeurópában gazdasági termelést folytat. Ez a válság azért súlyos, mert, amint egy kitűnő franczia megfigyelő, Georges Raffael Lévy mondja, sohasem fordult elő, hogy a hanyatló konjunktúrával pénzdrágaság együtt járna ; mindig, ha a konjunktúra hanyatlik, nem kell sok pénz, beáll a pénz olcsóbbodása és a hullám saját taraját kilöki. Most beállott az a helyzet, hogy hanyatló az ipari konjunktúra. Méltóztatnak látni, a textil-. továbbá a vas- és gépipar visszafejlődőben vannak. pedig ez az a két standard, amely szerint a konjunktúrát mérjük. És ugyanakkor, ahelyett, hogy mint rendesen szokott, a hanyatló konjunktúra pénzbőséget hozott volna, ahelyett a pénzválságnak, a pénzszükségnek majdnem elviselhetetlen tünetei vannak. Erre a közönség azt mondta, hogy közönséges pénzválság az egész. Jellemző erre, hogy mihelyt az Osztrák-Magyar Bank igen hazafiasán, talán idő előtt saját szempontjából, de a mi szempontunkból igen helyesen leszállította a múlt napokban fél százalékkal a kamatlábat, a leglehetetlenebb ujságnyilatkozatokat látjuk, hogy minden rendben van, megszűnt a pénzválság, pedig meggyőződésem, hogy nem pénzválságban, hanem igen súlyos tőkeválságban élünk. Ennek egyik oka az, t. Ház, hogy milliárdok pusztultak el a háborúkban. Még az orosz-japán háborút ki sem hevertük, máris a Balkán-háborúban értékek ujabb milliói vesztek el, nemcsak azért, mert értékek tényleg elpusztultak, hanem mert olyan összegek, amelyek ha produktív munkára fordítják, ha, teszem, csatornát ásnak belőlük, ez a föld értékét emelte volna, szétpattantak ágyúgolyó képében a Balkán-hegyek jobb- és baloldalán. (ügy van ! Vgy van ! jobbfelöl.) A tőkepusztulás okozta tehát először a válságot és Európa takarékossága még nem birta utolérni ezen tőkepusztitásokat. A másik oka a nagy válságnak az a mondhatatlan spekuláczió és a hitelpapíroknak az az óriási kizúditása a közönségre, amelynek példája a világtörténelemben még nem volt és amelynek a legutóbbi három évben tanúi voltunk. A most szeptemberben tartott bécsi nemzetközi statisztikai kongresszuson egy statisztikát mutattak be ez évben, amely szerint az összes hitelpapírok, amelyek a művelt világon szerepelnek, tehát járadékok, záloglevelek, kötvények, obligácziók együttvéve 850 milliárd értéket tesznek ki s ebből 50 milliárdot az utolsó három év alatt bocsátottak ki. 50 milliárd uj hitelszükséglettel terhelték meg a takarékoskodó világot. Hogy 50 milliárd mit jelent, erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy amióta ember él és öli egymást és vérbefojtja, hogy aranyat találjon, összesen kibányásztak a földből az aranystatisztika szerint 150 milliárd aranyat, tehát ennek a rengeteg értéknek egy harmadrészével felérő névértéket sikerült papírokban produkálni három év alatt s ha így folytattuk volna, annyi papirt produkáltunk volna kilencz év alatt, mint amennyi aranyat kibányásztak a föld méhéből, amióta a világ áll. Már most ezen óriási két eseménynek, tehát egyrészt az értékeknek háborúban való elpusztításának, másodszor az óriási hitelszükségletnek meg kellett hatásának lenni egyrészt az államokra, másrészt a magánosokra. Hogy az államokra milyen hatása volt, azt méltóztatnak a költségvetésből látni. 15 millióval több kamatot fizetünk adósságaink után a jövő évben, mint fizettünk eddig és 670 millióra emelkedett függő adósságunk. S amint a most megbukott franczia pénzügyminister, Dumont, mondta a múlt héten a franczia kamarában, két év alatt 7*5 milliárd függő adósságot csináltak az európai államok. Most már, t. ház, ez az óriási depresszió, amely az egész gazdasági életet eltöltötte, mint minden fizikai mozgás, igen természetesen szintén a gyengébb ellenállás irányában igyekezett magának utat teremteni. A hol leggyengébb volt az ellenállás, ott volt legerősebb a válság és — sajnos — mi voltunk az a pont, ahol az ellenállás a leggyengébbnek mutatkozott. Mi voltunk ez a pont először azért, mert ha a két nagy államcsoportot, a hármasszövetséget és a hármas entente-ot összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy az európai kontinensen fegyveres erőben a hármasszövetség jóval erősebb, ellenben gazdasági erőben viszont a hármas entente áll jóval felette a hármasszövetségnek. Miután pedig mi voltunk a hármasszövetségben az az állam, amely leginkább volt ráutalva a külföldi pénzre, természetszerűleg mi éreztük meg legjobban a hitel elvonását és mi fogjak legjobban megérezni ezt a jövőben is. Ennélfogva csalóka minden álom. amely azt hiszi, hogy a magyar közgazdaság nagy problémáját a francziák vagy a németek oldhatják meg ; és csalóka álomban él minden politikus is, aki azt hiszi, hogy nagy szolgálatot tesz hazájának, ha a francziákat előre