Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

388 4-83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. Fájdalom, a magyar városok nincsenek abban a helyzetben, hogy ugyanezt tehessék. A képviselő ur is érintette bizonyos hibáztató kritikával a városok beruházási politikáját. Én nem akarom azt az igen könnyű és olcsó szere­pet vállalni, hogy utólagos kritikával bebizonyít­sak olyan hibákat, amelyeket előrelátni nehéz, utólag, a közbejött események után felismerni nagyon könnyű, de kétségtelen, hogy a városok, a múlt idők könnyebb pénzszerzési viszonyai által elkapatva, erejüket meglehetősen meg­feszítő — nem akarok többet mondani •— invesz­tieziós politikába mentek bele, ezt az inveszti­cziónális politikát követték még akkor is, midőn észre kellett volna venni már nekik is, de hozzá­teszem, a kormányhatóságoknak is, — ebből vállalnom kell a hibának azt a részét, amely a kormányhatóságra esik — hogy a megváltozott hitelviszonyoknál fogva meg kellene állni az inveszticziókban. A városok folytatták tehát bizonyos nem­bánomsággal, mondjuk, az általános pénzügyi helyzet kellő megfigyelése nélkül azt a nagy­arányú beruházási politikát, amely azután egy­szerre elemi erővel zökkent bele olyan kátyúba, amelyből addig, amíg az általános pénzügyi viszonyok meg nem javulnak, lehetetlen lesz a városoknak kilábalni. A magyar városoknak több száz millió koronára rugó inveszticzionális szük­séglete van. Ez részben produktív, kisebb rész­ben kevésbé produktív, szintén igen czélszerü, de luxuskiadás. Ma nemcsak az utóbbiak telje­sítésére nem lehet gondolni, de egyátalában hiányzanak azok a pénzügyi eszközök, amelyek­kel a városok félbenlevő leglényegesebb inveszti­czionális akcziója is előbbre vihető. Méltóztassék meggyőződve lenni, a kor­mánynak is egyik nagy gondja és egyik első sorban álló igyekezete, hogy ezen a téren a városok segítségére jöjjön. Fájdalom, ebben a tekintetben ma még eredményről, azt kell mon­danom, épen nem lehet beszámolni, mert fájda­lom, az elért eredmény alig több a semminél. De méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kormány egész igyekezetét oda fogja fordítani, hogy lehetőleg igazságosan megosztva a városok közt, rendelkezésükre tudja bocsátani, vagy megtudja számukra, -mondjuk a pénzpiaczon szerezni azt az összeget, amely a legszüksége­sebb inveszticzionális politika folytatására nélkü­lözhetetlen. (Élénk helyeslés.) Hogy ez mikor lesz, azt persze tudni nem lehet; ez függ a pénzügyi viszonyok általános fejlődésétől, de a magyar kormány el fog követni mindent, ami emberileg lehető, hogy e tekintetben a magyar városok segítségére siessen. (Elénk helyeslés.) Hát ez nagyon szép dolog; de azoknak az ezreknek, akik, fájdalom, ma a betevő falat megszerzésének legsúlyosabb gondjai közt tépe­lődnek, azoknak nagyon szomorú vigasztalás; és ezekkel szemben a kormánynak, a társada­lomnak és amint helyesen mondta a képviselő ur, a helyi hatóságnak kezet fogva kell meg' tenni minden lehetőt (Helyeslés.) arra, hogy szurrogátumként bárminő munkával való foglal­kozást nyújtsanak a munkanélkülieknek ós abban is, hogy az élet fentartására legszükségesebb eszközöket nyújtsák azoknak, akiknek számára semmiféle munkára alkalom nem kínálkozik. Ebben a tekintetben a kormány egyelőre rövid utón, de érintkezésbe lépett már a fővá­rossal, abból indulva ki, hogy a kérdés meg­oldása ugy a leghelyesebb, ha a megoldást köz­vetlenül a főváros veszi a kezébe, természetesen harmonikus közreműködésével a kormány illető szerveinek és, azt hiszem, bevonásával a társa­dalomnak; (TJyy van!) de a kormány érezni fogja azt a kötelességet, hogy a fővárosnak ezt az akczióját direkt anyagi segélyezéssel is támo­gassa, (Helyeslés.) melynek mérvéről most nyi­latkozni nem tudok és nem akarok, mert azt a tényleges szükséglet fogja megszabni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, hogy, válaszomat tudo­másul venni szíveskedjék. (Elélik helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Huszár Károly (sárvári): T. ház; A válasz azon részét, mely az elemi csapások által súj­tott vidékek gazdasági helyzetének és bajainak enyhítéséről szól, tudomásul veszem. Tudomásul veszem azt is, hogy a kormány kezdeményező lépést akar tenni a Budapesten fennálló munka­nélküliségi nyomor enyhítésére a fővárossal kap­csolatban, ámbár szerettem volna, hogy a kor­mány már ma lett volna abban a helyzetben, hogy ezen akczió terjedelméről és mértékéről bővebb felvilágosítást adhatott volna, mert meg­vagyok győződve, hogy nem ma és nem ezen a héten állott először ezen probléma előtt a bel­ügyminister ur és az egész kormány. Bátorkodom azonban megjegyezni, hogy kérdéseim egész sorára, melyeket pontról pontra irásba foglaltam, a t. minister ur elfelejtett vá­laszolni. Ezek a munkanélküliség elleni küzde­lem további fázisaira vonatkoznak. Én bele­nyugszom ebben a pillanatban abba, hogy erre választ most nem kaptam, de fenn szeretném tartani magamnak az alkalmat arra, hogy mi­dőn a ministerelnök ur válaszolni fog további kérdéseimre, amelyeket feltettem és meg tudja majd mondani a munkanélküliség enyhítésére adandó összeg nagyságát is, akkor részletesen nyilatkozhassam erre, addig pedig a választ ne vegyem véglegesen tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én kérném nyilatkozatomat végleges válasznak tekinteni (Helyeslés jobbfelöl.) és ehhez képest határozni. Ami a képviselő urnak a jövőbeli szocziál­politikai akczióra vonatkozó kérdéseit illeti, ezekre tulajdonképen azért nem válaszoltam, mert ezekkel mégis sokkal nagyobb kérdéseket ölelt fel, semhogy azokat egy interpelláczióra

Next

/
Thumbnails
Contents