Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
388 4-83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. Fájdalom, a magyar városok nincsenek abban a helyzetben, hogy ugyanezt tehessék. A képviselő ur is érintette bizonyos hibáztató kritikával a városok beruházási politikáját. Én nem akarom azt az igen könnyű és olcsó szerepet vállalni, hogy utólagos kritikával bebizonyítsak olyan hibákat, amelyeket előrelátni nehéz, utólag, a közbejött események után felismerni nagyon könnyű, de kétségtelen, hogy a városok, a múlt idők könnyebb pénzszerzési viszonyai által elkapatva, erejüket meglehetősen megfeszítő — nem akarok többet mondani •— invesztieziós politikába mentek bele, ezt az inveszticziónális politikát követték még akkor is, midőn észre kellett volna venni már nekik is, de hozzáteszem, a kormányhatóságoknak is, — ebből vállalnom kell a hibának azt a részét, amely a kormányhatóságra esik — hogy a megváltozott hitelviszonyoknál fogva meg kellene állni az inveszticziókban. A városok folytatták tehát bizonyos nembánomsággal, mondjuk, az általános pénzügyi helyzet kellő megfigyelése nélkül azt a nagyarányú beruházási politikát, amely azután egyszerre elemi erővel zökkent bele olyan kátyúba, amelyből addig, amíg az általános pénzügyi viszonyok meg nem javulnak, lehetetlen lesz a városoknak kilábalni. A magyar városoknak több száz millió koronára rugó inveszticzionális szükséglete van. Ez részben produktív, kisebb részben kevésbé produktív, szintén igen czélszerü, de luxuskiadás. Ma nemcsak az utóbbiak teljesítésére nem lehet gondolni, de egyátalában hiányzanak azok a pénzügyi eszközök, amelyekkel a városok félbenlevő leglényegesebb inveszticzionális akcziója is előbbre vihető. Méltóztassék meggyőződve lenni, a kormánynak is egyik nagy gondja és egyik első sorban álló igyekezete, hogy ezen a téren a városok segítségére jöjjön. Fájdalom, ebben a tekintetben ma még eredményről, azt kell mondanom, épen nem lehet beszámolni, mert fájdalom, az elért eredmény alig több a semminél. De méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kormány egész igyekezetét oda fogja fordítani, hogy lehetőleg igazságosan megosztva a városok közt, rendelkezésükre tudja bocsátani, vagy megtudja számukra, -mondjuk a pénzpiaczon szerezni azt az összeget, amely a legszükségesebb inveszticzionális politika folytatására nélkülözhetetlen. (Élénk helyeslés.) Hogy ez mikor lesz, azt persze tudni nem lehet; ez függ a pénzügyi viszonyok általános fejlődésétől, de a magyar kormány el fog követni mindent, ami emberileg lehető, hogy e tekintetben a magyar városok segítségére siessen. (Elénk helyeslés.) Hát ez nagyon szép dolog; de azoknak az ezreknek, akik, fájdalom, ma a betevő falat megszerzésének legsúlyosabb gondjai közt tépelődnek, azoknak nagyon szomorú vigasztalás; és ezekkel szemben a kormánynak, a társadalomnak és amint helyesen mondta a képviselő ur, a helyi hatóságnak kezet fogva kell meg' tenni minden lehetőt (Helyeslés.) arra, hogy szurrogátumként bárminő munkával való foglalkozást nyújtsanak a munkanélkülieknek ós abban is, hogy az élet fentartására legszükségesebb eszközöket nyújtsák azoknak, akiknek számára semmiféle munkára alkalom nem kínálkozik. Ebben a tekintetben a kormány egyelőre rövid utón, de érintkezésbe lépett már a fővárossal, abból indulva ki, hogy a kérdés megoldása ugy a leghelyesebb, ha a megoldást közvetlenül a főváros veszi a kezébe, természetesen harmonikus közreműködésével a kormány illető szerveinek és, azt hiszem, bevonásával a társadalomnak; (TJyy van!) de a kormány érezni fogja azt a kötelességet, hogy a fővárosnak ezt az akczióját direkt anyagi segélyezéssel is támogassa, (Helyeslés.) melynek mérvéről most nyilatkozni nem tudok és nem akarok, mert azt a tényleges szükséglet fogja megszabni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, hogy, válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. (Elélik helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Huszár Károly (sárvári): T. ház; A válasz azon részét, mely az elemi csapások által sújtott vidékek gazdasági helyzetének és bajainak enyhítéséről szól, tudomásul veszem. Tudomásul veszem azt is, hogy a kormány kezdeményező lépést akar tenni a Budapesten fennálló munkanélküliségi nyomor enyhítésére a fővárossal kapcsolatban, ámbár szerettem volna, hogy a kormány már ma lett volna abban a helyzetben, hogy ezen akczió terjedelméről és mértékéről bővebb felvilágosítást adhatott volna, mert megvagyok győződve, hogy nem ma és nem ezen a héten állott először ezen probléma előtt a belügyminister ur és az egész kormány. Bátorkodom azonban megjegyezni, hogy kérdéseim egész sorára, melyeket pontról pontra irásba foglaltam, a t. minister ur elfelejtett válaszolni. Ezek a munkanélküliség elleni küzdelem további fázisaira vonatkoznak. Én belenyugszom ebben a pillanatban abba, hogy erre választ most nem kaptam, de fenn szeretném tartani magamnak az alkalmat arra, hogy midőn a ministerelnök ur válaszolni fog további kérdéseimre, amelyeket feltettem és meg tudja majd mondani a munkanélküliség enyhítésére adandó összeg nagyságát is, akkor részletesen nyilatkozhassam erre, addig pedig a választ ne vegyem véglegesen tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én kérném nyilatkozatomat végleges válasznak tekinteni (Helyeslés jobbfelöl.) és ehhez képest határozni. Ami a képviselő urnak a jövőbeli szocziálpolitikai akczióra vonatkozó kérdéseit illeti, ezekre tulajdonképen azért nem válaszoltam, mert ezekkel mégis sokkal nagyobb kérdéseket ölelt fel, semhogy azokat egy interpelláczióra