Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
Í83. országos ülés 1913 november W-*én } szombaton, 383 csavargókról szóló törvény, amely minden munkásra alkalmazható, aki hónapokon át foglalkozás nélkül van; ha agyában azzal a gondolattal megy haza, hogy otthon újból kenyeret, meleg ruhát és tüzelőanyagot kérnek tőle a gyermekei, akkor, uraim, higyjék el, nem az izgatók csinálják a forradalmat, hanem az, hogy a mi állami ás gazdasági berendezkedésünk mellett évről-évre, vagy négy, öt, vagy tiz esztendős cziklusokban a krízisek megismétlődnek és a munkanélküliek száma rengetegre gyarapodik. A tőke a munkanélküliség következménye alól könnyen menekül, visszavonul és legfeljebb kevesebb kamatot hoz, de a munkások elveszítenek mindent, ami az élethez és az élet boldogságához tartozik. Ezért a magyar törvényhozásnak lelkiismeretbeli kötelessége kell, hogy legyen, hogy, miként a nyugati államok és a modern nagy indusztriális czentrumok teszik, gondoskodjék arról, hogy a gazdasági berendezkedés következményeképen előálló munkanélküliség enyhittessék, hogy megmentessenek a munkások százezrei, itt nálunk tízezrei, hogy megadassák nekik a munkához, a kenyérkeresethez való lehetőség. A múlt esztendőben a főváros 50.000 koronát adott a munkanélküliek nyomorának enyhítésére. A magyar állam nem adott semmit. Az állam megtalálja a munkásokat, sőt legnagyobb százalékban azokat találja meg, amikor katonára van szükség, de nem veszi számon őket, ha nyomorukat kell orvosolni. Magyarországon, ugy mint az egész művelt világon, mindenütt, van egy egyesület, amely a munkanélküliség szocziális problémájának tudományos feltárásával és a probléma megoldásával foglalkozik. Ezelőtt egy esztendővel ez az egyesület, amelynek Földes Béla képviselőtársam az elnöke, felterjesztést intézett a kormányhoz és előre felhívta a figyelmét arra, hogy a múlt év nagy munkanélkülisége előreláthatólag az idén is meg fog ismétlődni. A kormány még arra sem méltatta ezt az egyesületet, hogy felterjesztésére választ adott volna; még kevésbbé tett valamit. A munkanélküliek mindössze két dolgot kaptak a kormánytól. Az egyik a ministerelnök ur minapi megjegyzése, amely nagyon szerencsétlenül volt megválasztva, mert a ministerelnök ur minden szükség és minden ok nélkül azt vetette szemünkre, hogy pártpolitikai szempontból akarjuk fruktifikálni ezt a problémát, holott ezt nem teszszük, én sem fogom tenni, teljesen távol áll tőlem; ellenben, igenis, a ministerelnök ur fruktifikálta a kérdést, mert innen a parlamentből ki a munkások felé azt hangoztatta, hogy lesz segitve a munkanélkülieken, megfelelő közgazdasági politikával, majd ha a parlamentben csend, rend, fegyelem és munkaképesség lesz! Hát ministerelnök ur, ön az ur ebben a házban másfél esztendeje. (Zajos éljenzés jobbfélöl.) Ön másfél esztendő óta azt csinálhatja, amit ön akar, és nincs módjában senkinek önt cselekedeteiben megakadályozni. Ha tehát olyan nagy a részvéte a munkások nagy nyomorával, a munkanélküliek tízezreivel szemben, ki a_farbával, lássuk az erős kéz politikáját itt. (Élénk helyeslés balfelöl.) Podmaniczky képviselő ur higyje el, nem arról van szó, hogy birokra magyar... B. Podmaniczky Endre: Csak helyeseltem! Huszár Károly: ... hanem ahogy a ministerelnök ur kijelentette, hogy a kérdést pártpolitikai szempontoktól teljesen elválaszszuk és teljes tisztaságában vigyük a közvélemény elé, azt akartam volna én is, hogy a ministerelnök ur se használta volna ki e kérdést pártpolitikai szempontból. Kaptak még valamit a munkanélküliek; azt, hogy amikor a kereskedelemügyi minister úrhoz elmentek, ez azt mondta, hogy nem akar semmit ígérni, semmit, mert hiszen ö tettek embere. Ez uj formája az üres mogyoróosztogatásnak, hogy valaki azért nem igér egy nyomorgó néposztálynak, mert ő a tettek embere, majd tanulmányozni fogja a dolgot. De az éhes gyomrok nem érnek rá, amikor a szüntelen váltakozó ministereknek a munkanélküliség problémáját külön-külön kell tanulmányozni. Ez égetően sürgős dolog: a munkanélküliség a törvényhozás ajtajánál jelentkezik és itt a segítésnek napok alatt, hetek alatt kell bekövetkeznie. (Helyeslés balfelöl.) Kaptak még egyet a munkanélküüek a kormány részéről, t. i. plakátokat az utczán, amelyben felszólítja őket a főkapitány, hogy ne merjenek az utczára kimenni. Én elvileg ellensége vagyok annak, hogy bármiféle erőszakos utczai demonstráczió történjék. Azonban ha joguk van a vagyonos osztály tagjainak arra, hogy ezerszámra sétáljanak a város utczáin, (Zaj jobbfelöl.) tessék csak meghallgatni — ha joguk van arra, hogy akár a Dunaparton, akár a Kossuth Lajos-utczában, a Városligetben, a Stefánia-uton korzó formájában akár ezerszámra megjelenhessenek; ezen munkanélküliektől sem szabad a levegőhöz való jogot mindaddig megtagadni, aniig demonstrácziójuk és az utczán való megjelenésük békés formák között történik, amig ez más embereket szabadságukban, testi épségükben, vagyonúkban nem bántalmaz; addig ezen embereket, akiknek már nagyon sokszor nincs is lakásuk, mert az utczának lakói, még az utczáról is kitiltani annyit tesz, mint tőlük az életjogot megtagadni. (Helyeslés balfelöl.) Én nem látok semmiféle okot arra, legfeljebb politikai neuraszténiát, hogy miért kellene megakadályozni, hogy ezen társadalom a munkanélküliek nyomorgó nagy sokaságának ijesztő számát meglássa, hogy az egész magyar közvélemény megdöbbenjen e látványtól és kezdeményezzen, inauguráljon olyan politikát, amely
