Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
483. országos ülés 1913 november "29-én, szombaton. 363 sajtószabadság, hanem a sajtó niegrendszabályo- I zasa. (Ugy van! a bál- és a ssélsöbaloldälon.) Nem helyezek súlyt arra a kérdésre, amely, azt hiszem, szintén fölmerült, hogy szükséges-e ennél a szakasznál oly toldás, amely a törvény korlátaira vonatkozik, hogy a sajtójog csak a törvény korlátai közt érvényesíthető. Erre nem helyezek súlyt, mert akár benne van, akár nincs benne, úgyis egyremegy; azok a megszorítások, amelyeket a törvény felállít, azok megvannak, és ennek legfeljebb demonstratív, valami szimbolikus jelentősége lehet, jelentősége, hogy egyik esetben, ha benne van még ez a toldás, ez egy olyan biztositásféle, hogy csak tessék korlátozni, ha pedig a toldás nincs benne, akkor némileg mementó, hogy a főelv mégis csak a sajtószabadság, tehát tessék azt minden következő alkalommal respektálni. De akár biztatás, akár mementó, ez egyre megy, mert ezt a biztatást és ezt a mementót ugyanaz a tényező intézi önmagához, és hogy foganatja nincs, azt mutatja épen a jelenlegi javaslat, mert az 1848-iki törvényczikkben megvolt a mementó, nem volt ez a korlátozás, és még sem akadályozta a t. kormányt abban, hogy oly javaslatot terjeszszen elő, amelyben ily további korlátozások tannak és megszorítások foglaltatnak. Reméljük a nemzet jövője érdekében, hogy ha véletlenül a törvénybe belefoglaltatnának a megszorító meghatározások, ez nem fogja akadályozni a jövő törvényhozását, hogy azt is felborítsa és liberális sajtótörvényt hozzon. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) A 3. §-hoz volna egy megjegyzésem, amelyre súlyt fektetek, mert a diskussziók eddigi folyamán, ha jól tudom, nem merült fel. Ez a 3. §. meglehetősen ártalmatlanul hangzik. Az első bekezdésben meg van határozva, hogy mi az időszaki lap, meg van pedig határozva olyképen, hogy időszaki lap az egy hónapot meg nem haladó időközökben megjelenő minden hírlap, vagy folyóirat. Hogyha ez csak egyszerű fogalommeghatározás volna, nem helyeznék rá súlyt. De ennek a fogalommeghatározásnak igen fontos jogi következményei is vannak és különböző jogi konzekvencziákat füz azután a javaslat későbbi folyama ahhoz, hogy valami időszaki lapnak tekintetik-e vagy nem és nemcsak kedvező jogi konzekvencziákat füz hozzá, mint ahogy a javaslat azzal eldicsekszik, hogy az időszaki lapok ezáltal előnyben részesülnek az eljárás meginditási határidejére nézve és egyéb tekintetben, hanem privilégium odiosum is van e konzekvencziák közt és pedig a kauczióról rendelkező 18. §-ban, amely a kaucziót az időszaki lapokra vonatkozólag bizonyos összegben állapítja meg, illetőleg az időszaki lapokra nézve, ha politikai tartalommal jelennek meg, megállapítja a kauczió kötelezettségét. Ez a megállapítás pedig eltér az 1848-ik évi t.-cz. megfelelő rendelkezésétől, mert ez a 1 kauczió-kötelezettséget csak a legfeljebb kéthetenként megjelenő folyóiratoknál mondja ki, a havonként megjelenő folyóiratok ellenben a kuczió kötelezettsége alól felmentetnek. Ha tehát ez a meghatározás fenmarad, ennek az volna a következménye, hogy most már nemcsak a kauczió összege emeltetnék fel, hanem a kauczióköteles lapoknak köre is kitágittatnék, ugy hogy beleesnének ebbe a körbe olyan lapok is. melyek eddig kauczió-kötelesek nem voltak, beleesnének az összes folyóiratok, tehát éjDen azok az orgánumok, melyek legalkalmasabbak arra, hogy olyan hosszabb lélegzetű, komoly publiczisztikai tartalommal biró politikai jellegű czikkeknek adjanak helyet, melyeket a napilapok a maguk különös természeténél fogva fel nem vehetnek. Ha ez a rendelkezés ebben a formájában keresztülvitetnék, ez nagy ártalmára volna épen a komoly politikai essay-irodalomnak, melynek niegalajntóit és legfőbb jeleseit Kemény Zsigmondban, Csengeryben és Eötvös Józsefben tiszteljük. Áttérve most már a 6. §-ra, ehhez az igazságügyi bizottság egy módosítást ajánlott. Az eredeti szövegben ugyanis az van kimondva, hogy abban a bizonyos könyvben, melyet a nyomda- vagy kőnyomdavállalat tulajdonosai az általuk készített sajtótermékekről vezetni kötelesek, elszállítás előtt kell a jréldányok számát is bejegyezni. Ezt a rendelkezést az igazságügyi bizottság olykép módosította, hogy ennek a bejegyzésnek egyidejűleg kell történnie, módosította pedig, ugy hiszem, az illető érdekelt vállalatoknak egyenes kérelmére. De nem teljesítette ezt a kérelmet egész terjedelmében és olykép, hogy abból azoknak a vállatoknak tényleg hasznuk, könnyebbségük származzék. En legalább ugy képzelem el a dolgot, hogy az ő óhajtásuk olyan esetekre vonatkozik, mikor a sajtótermékeknek készítése és elszállítása nem egy fix időpontban, hanem sukczesszive történik olyformán, hogy a szedés még áll, a rotácziós még továbbműködik, talán épen valami szenzácziós esemény történt, amit kivisznek a világba és nem lehet tudni, hogy hány példányban fog az a kiadás elfogyni, a rikkancsok folyton jönnek vissza, uj és uj példányokat akarnak átvenni és az a nyomdász nem tudhatja előre, hogy hány példányban fogja azon napokon kiadni azt a sajtóterméket. Méltányosnak tartom tehát azt a kívánságot, hogy a sajtótermék számának a bejegyzése csak az elszállítás napján, de ne ezzel egyidejűleg történjék. Itt van azután a 7. §. Ennek második bekezdéséhez volna egy csekély megjegyzésem, (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) csupán annak illusztrálására, hogy milyen módon történik itt a hevenyészett törvényalkotás. A második bekezdés azt mondja (olvassa) : »A királyi ügyészség vezetője a hozzá beküldött sajtótermékeket az 1897; XLI. t.-cz. 15, 46*