Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

346 483. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. Méltóztassék elhinni, hogy a munkásosztálynak és a kapitalista-osztálynak egyensúlyban való tartására és az ő kontroverz kérdéseiknek elintézésére semmiféle befolyással sines az, hogy ha a sztrájkjogot el nem ismerjük. A gazdasági verseny és harez olyan természetű dolog, a szoeziális küzdelem olyan harcz, amely megkeresi a maga utjátmódját paragrafusok nélkül is, mert az a szoeziális fejlődés az erőviszonyoknak kérdése. S ha lesz ereje valamely munkásosztálynak egy sztrájkot megvívni, akkor meg fogja vívni azt sztrájkparagrafus nélkül is; ha pedig nem lesz ereje hozzá, akkor nem fogja magát megvédeni a kizsákmányolással, az uzsorával és a kapitalizmusnak bizonyos túltengéseivel szemben akkor sem, ha lesz neki sztrájkjoga. Én nagyon kérem a minister urat, hogy ne adjon egy váltót a távoli messze jövőre, hanem formulázza már most itt ebben a törvényben ugy ezt a kérdést, hogy a kártérítésről szóló szakasza a munkásosztálynak a sztrájk-kérdésben való irányító czikkeire semmi tekintetben ne vonatkozzék. Ez a legtermészetesebb igazság és ennek a parlamentnek, amelynek összetétele kizárta és kizárja ebből a házból Magyarország egész munkásosztályát, ennek a polgári társadalomból választott képviselőháznak erkölcsi kötelessége, hogy a munkásosztály ezen jogos kívánságával szemben méltányos és lojális legyen. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha kártérítéssel tartoznak a szerkesztők, illetőleg a kiadók a sajtó által okozott károkért, méltóztassék nekem megmondani igazságügyminister ur, miféle logika az, amely nem kívánja azt. hogy viszont a kincstár szintén tartozzék kártérítéssel minden olyan uj ságvállalattal szemben, amelynek kárt okozott. Megtörténhetik, hogy lefoglalás után vagy biróilag megszüntetett eljárás után feloldják a lapot, a kincstár tehát az okozott kárért feltétlenül felelősséggel tartozik, hisz az el nem tűrhető, hogy a kártérítésre vonatkozólag a lapokkal szemben nagy igényekkel lépjünk fel és ha a hatalom túlkapásai folytán anyagi exisztencziákat vállalatokat ront meg, nagy károkat okoz a lapoknak, hogy akkor a kincstár ne teljesitse kötelességét az anyagi téren, az ülető lapvállalatokkal szemben. Látok itt szigorú büntetéseket, uj deliktum megállapítását látom, holott az egész modern jogélet egész tendencziája ellenkezik ezzel, mert inkább a deliktumok csökkentésére törekszik. Egyet nem látok, azt nem látom, hogy büntetnék a mindenkori sajtófőnököt is, aki tolakodó módon szórja a maga pénzét a lapoknak, nemcsak kormánypártiaknak, eset volt reá, nem is oly régen, (Mozgás.) betolakodik még ellenzéki redakeziókba is és szerkesztő és kiadó háta mögött elszórja az ottani sajtó-kakukoknak a maga arany buzaszemeit. (Mozgás.) Tessék a sajtófőnökkel szemben is valami szigorú rideg paragrafust kieszelni, azt is besorozni a deliktumok közé, amelyeket a t. minister ur a javaslatban statuál. (Derültség balról.) Mindezeket összevetve, t. ház, azzal fejezem be előadásomat, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy nagyon csalódnak az urak, ha azt hiszik, hogy formulákkal, jogi formákkal, akár erőszakkal, akármiféle autizsurnaliszta beavatkozással megbénítják és elnémíthatják a független és igazán a nemzet érdekeit szolgáló ideális sajtót. Mert azt a sajtót, amely a nemzetet ideális czélokból és szempontokból szolgálja, nem fogják önök megölni, azt nem fogják elnémítani semmiféle erőszakkal. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amig egy gyönge toll lesz, egyetlen tollszár és egyetlen rotáeziós gép, addig agyaglábon nyugszik az önök egész képzelt hatalma, mert egyetlen irótoll, egyetlen újság elegendő lesz arra, hogy elpusztítsa mindazt, amin az önök párthatalmi rendszerük felépül. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az az álkonzervaüvizmus, az a szükagyu konzervativizmus, amely azt hiszi, hogy a társadalmi békét, az állami élet nyugodtságát, fejlesztését igy kell biztosítani, az épp ugy csalódik, mint ahogy csalódik a ministerelnök ur az ő politikai szisztémájában. Mert ő azt hiszi magáról és az ő konzervativizmusáról, hogy ő a konzervativizmus vaspánczélba öltözött lovagja, konkurrencziát csinál a társadahni osztályokat felforgató agitátoroknak. Mert gróf Tisza István ministerelnök nem egyéb, mint egy tótágast álló szociáldemokrata és az ő pártja nem egyéb, mint egy fejetetejére állított szocziáldemokratapárt. A szocziáldemokratáknak t. i. az az elvük, hogy a magántulajdont akarják a társadalom közbirtokává tenni. Gróf Tisza István pártja és a gróf Tisza István rendszere Lukács László, a volt ministerelnök ur, aki itt ül velünk szemben, megfordítva csinálják, azok a közvagyont tették a párt magánbirtokává. (Ugy van! Tapsok a szélsőbaloldalon.) És akkor ezen sajtójavaslattal szemben és az önök összes többi javaslataikkal szemben ide állnak és a tekintély elvére, a konzervatív érdekek oltalmára hivnak fel bennünket. Azt mondják, hogy e szempontok vezetik önöket. A konzervatív ember tiszteli a tekintélyt, de csak azt a tekintélyt tiszteli, amelynek morális a bázisa. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mellett a tekintély mellett, amely bitorolja a hatalmat, ugy megyünk el, mint a mesebeli szarka mellett, mely felszállt a feszületre és csodálkozó ct, hogy megsüvegelik az arramenő emberek és nem vette észre szegény, hogy nem a tolvaj szarkának köszönnek az emberek, hanem a feszületnek. (Tetszés a baloldalon.) Mi is tiszteljük a tekintély elvét, a konzervativizmusnak is van államfentartó és épitő, nemzeteket erősítő és népeket fentartó ereje, de csak akkor és addig, mig ez a konzervativizmus morális bázison alapszik. (Helyeslés balfelől.) Mikor ideállnak a sajtójavaslattal, mikor rámutathatok mindarra, ami itt másfél esztendő alatt történt, rámutatok Lukács Lászlóra, Gero kardjára és a képviselőház tanácskozási rendjének összetörésére és rámutatok az önök birói Ítélettel megbé-