Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

íB3. országos Illés 1513 november ZÖ-én, szombaton. 337 javaslatok alkalmával ilyen nem történt meg. És azért nagyon kérem az igen t. minister urat. hogyha szót emel ebben a vitában — és minél előbb kérnők, hogy ezt megtenni szíveskedjék — nyilatkozzék : remélhetjük-e, hogy az igazságügyi bizottságban előterjesztett módosításokat maga az igazságügyminister ur vállalja és hogy azokhoz mindvégig ragaszkodik ? (Helyeslés baljelől.) T. ház ! En lehetetlennek tartom, hogy ilyen erjedő, forrongó politikai szituáczióban, mint aminő a mostani, amely mindnyájunk sajnálatára két ellenséges táborra osztja nemcsak e ház tagjait, hanem úgyszólván az egész magyar társadalmat és éles szakadék van a nemzetben, egy ilyen politikai szituáczióban, amely ugyszólva lehetetlenné teszi a kölcsönös kapaczitálást és a méltányos megértést, ilyen nagyfontosságú törvényjavaslatot előterjesszünk. A sajtószabadság nak a kérdése van olyan fontos, hogy azt nyugodt időknek érlelő hatására lehet bizni. Ha annak idején a ministerelnöki székből hallottuk, hogy a választói jog olyan probléma, hogy nyugodt időknek érlelő hatására kell bizni és aztán szuronyok között csinálták meg, akkor erről a javaslatról el lehet mondani, hogy ilyen időkben a magyar alkotmány fontos kiegészítő részét képező sajtószabadsághoz nyúlni bün és vétek a nemzet ellen. (Helyeslés baljelől.) Nem tudhatja sem a ministerelnök ur, sem az igazságügyminister ur, sem a munkapárt, amely ezt a törvényt meg akarja szavazni, hogy nem lesz-e a legközelebbi vagy legtávolabbi időben ennek a sajtónak minden erejére, minden alkotóképességére és szabadságára szükség, hogy a magyar nemzet faji önállóságát, nemzetünk állami önállóságát meg tudjuk védeni és tartani ? Ennélfogva nem szabad egy ilyen törvényjavaslatot a házban előterjeszteni és szavazás tárgyává tenni, mikor csak a legutóbbi napokban is egy igen olvasott orgánumban erről a pártról és többségről az állott, amit itt nagyon Töviden felolvasni kívánok. Előre is be fogom biztosítani magamat az elnök ur rendreutasitása ellen, azzal, hogy nagyon jó fiu, szolid munkapárti képviselő irta, tehát nem ellenzéki düh, harag, vagy botránycsinálás kerget, hanem ezen nyilatkozatot, amelyet a munkapárt tagja irt, tartom olyan fontos történelmi dokumentumnak, amely a mostani kor tünetei között mint egy fontos okmány fog szerepelni. Nagyon rövid ez a ozikk, tehát e tekintetben is megnyugtathatom az elnök urat. Azt irja ez a munkapárti képviselő — nagyon rövid a czitátum, megnyugtathatom az elnök urat — (olvassa) : »A munkapártnak nincsen taktikája.« Támogatja a helyzetet, hogy az ellenzéknek egyenesen lehetetlen a taktikája. A munkapártnak nincs taktikája, mert az ellenzék viselkedése adja neki a legjobb stratégiai erősséget. A politikában nem a kardidus tisztaság a döntő szemjrant, hanem az okosság. A munkapárt szituácziója olyan, mint a legitim uralkodóké. Többet elbírnak, mint a hóditók. KÉPVH. NiPLÓ. 1910 1915. XX, KÖTET. i Szadova, Königgrätz, a magyar vereségek nagyobb | megalázást jelentettek, mint Szedán, de azért Ferencz József uralkodása sohasem volt kétséges. A munkapárt tudja, hogy — sajnos — a népet csak illegitim eszközökkel lehet megnyernie a magyar nemzeti politikának. Ez pedig csak a 67-es politika lehet, amelyik nem népszerű, mert okos. Ebben a poliglott államban csak akkor birom Svájczot kikerülni, ha azt a dualizmust tartom fenn, mely megfelel Ausztriának is. Éhez pedig a népet nem lehet érvekkel meghódítani. Nekünk a nemzetiségi vidékeken kell behoznunk jelöltjeinket, mert a színmagyar vidékeken a nép mindig csak ellenzéki. Itt nem boldogulunk, tehát a magyar politika érdekében meg kell szereznünk a nemzetiségeket. Ezt minden párt tudja s minden hatalmon levő párt így is tesz, mert kétsége íincs abban, hogy a tiszta választás — kész bukás. Ez a munkapárti képviselő Szüllő Géza. Soha még ilyen czinikusan és frivol módon az erkölcsi fundamentumot párt maga alól ki nem rúgta. Hantos Elemér: Nem a párt rúgta ki. Huszár Károly (sárvári): Szüllő Géza irta. tudom. Ha Szüllő Géza képviselő ur nem a »Világ<< hasábjain irta volna meg ezt a czikket, hanem a pártkonferenczián, vagy itt a parlamentben mondta volna el ugyanezeket, akkor utolérte volna őt is gróf Zichy János sorsa és bizonyos, hogy még delegátus sem lett volna. (Zaj és derültség jobbjelöl.) T. ház ! Ha egy többségi pártnak egyik tagja ilyen nyilvános vallomást végez, ha valaki igy leleplezi önmagát és pártját és lerántja az álarczot, hogy a többség, igenis, illegitim eszközökkel tartja kezében a hatalmat, akkor annak a jmrtnak nincs többé erkölcsi jogosultsága arra, hogy ilyen fontos kérdéshez, mint a sajtójavaslat, hozzáirvuljon. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a bal- és a. szélsőbaloldalon.) A sajtó megreformálása, a sajtó működésének törvényhozási utón való rendezése olyan kérdés, amelyről lehet beszélni. Itt, ezen az oldalon, és minden párton vannak emberek, akik a sajtószabadság teljes tiszteletben tartása mellett szívesen nyújtanának segédkezet bármely kormányzatnak ahhoz, hogy azokat a pusztításokat, amelyeket nem a hírlapírók, hanem az álhirlapirók követnek el, a jövőre nézve meggátoljuk. (Igaz! Ugy van! baljelől.) Azt hiszem, ebben a tekintetben valamennyi újságíró testülettel, valamennyi tisztességes újságíróval egyetértve tehetem meg azt a kijelentést, hogy ehhez a munkához mindnyájan készséggel és szívesen hozzájárulunk. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A katholikus hírlapírók Pázmány-Egyesülete évtizedek óta folytatja az akcziót ebben a tekintetben. Mi a sajtószabadság teljes tiszteletbentartása mellett — és a minister urnak a mi delegátusaink el is mondották már ezt — el tudunk képzelni egy olyan sajtóreformot, amely a sajtó kinövéseit, a sajtóvisszaéléseket megszünteti anél43