Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
30& tói. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. nak küldök egy sajtóterméket, büntetéssel leszek-e sújtandó? Mert a törvényjavaslat szövegezéséből nem derül ki az ellenkező. Ilyen vexatórius eljárást azonban nem vihetünk át a gyakorlatba. Épen azért kérem a tisztelt minister urat, méltóztassék a terjesztés fogalmából a szétküldést törölni, vagy olyan szövegezést nyújtani, amely nem ad lehetőséget az ilyen zaklatásra. A 9. §., amely a terjesztésről szól, nagy vivinányképen állítja oda a postai és vasúti szállítási kedvezményt. Erre nézve Polónyi Géza t. képviselőtársam már kifejtette agályait és én nem kívánom azokat ismételni. Csak egy körülményre vagyok bátor a t. túloldal figyelmét felhívni. Ha komolyan akarja a minister ur a sajtószabadságot és az ennek feltételeként minden esetben fennálló terjesztési szabadságot biztosítani, akkor méltóztassék, ha nem is törvényileg, de rendeletileg szabályozni azt, hogy ne legyen kivétel, hogy az államvasutak területén mely lapokat lehet megkapni és melyeket nem. Yégtére is az államvasút területe nem a kormány magántulajdona. Mily jogon tiltja ki a kormány a sajtótermékeket erről a területről, amely csak felügyelete és adminisztrácziója alá tartozik, de egyébként állami vagyon? Amikor ezek a dolgok napirenden vannak, amikor egész csomó lapot tiltanak ki a pályaudvarokról, amikor a kormány egyenesen elő akarja írni, hogy az utazóközönség milyen lapot olvasson, akkor hiába beszélünk itt sajtószabadságról, gondolatszabadságról, mert a kormány lépten-nyomon bűnözik a sajtószabadság és az annak feltételét képező szabad terjesztése ellen. Ha komoly munkát akar a kormány végezni, ne czáfolja meg tényeivel azokat az elveket, amelyeket itt el akar velünk hitetni, hanem mondja ki az egyenlő elbánás elvét. Miért kedvesebb a Budapesti Hírlap a kormánynak, mint a Pesti Hírlap ? Mert a Pesti Hírlap megírja az igazságot? Ennek nem lehet az a következménye, hogy kizárják a pályaudvarokról. Azért ha komolyan akarja a t. minister ur a sajtószabadságot biztosítani, akkor méltóztassék odahatni a kereskedelemügyi ministernél, hogy holnaptól kezdve vonja vissza kitiltó rendeletét. Ha pedig a kormány ezt nem teszi meg, akkor csak annak adja fényes bizonyítékát, hogy itt nem a sajtó szabadságáról, hanem a sajtó megrendszabályozásáról akarnak törvényt hozni, (ügy van! bal felöl.) Itt van, t. ház, a 10. szakasz utolsó bekezdése, amely ugyancsak a terjesztési szabadság egy nagy korlátozását foglalja magában. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a sajtótermékek szabadon terjeszthetők, de ez az utolsó bekezdés ismét megczáfolja ezt. Nem titok előttünk, hogy a külföldről roppant sok sajtótermék jön be nemcsak a fővárosba, hanem az ország egész területére. A közönségnek joga van ahhoz, hogy ezeket a lapokat megkaphassa. Tehát ugyancsak a sajtószabadságnak egyik tárgyi feltétele az, hogy a közönség e lapokhoz szabadon hozzájuthasson. Már most ha a kormány a sajtószabadságot akarja törvénybe iktatni, mi értelme van annak, hogy a magyar szent korona országainak területén kivül megjelenő sajtótermékek terjesztését a ministerium közérdekből eltilthatja? Ha ezt objektív közérdek követeli meg, tisztelettol hajlom előtte. Volt is rá eset, hogy pl. egy alkalommal a Simplicissimus volt kitiltva, mert olyan módon tárgyalt magyar kérdéseket, amely ezt a kitiltást indokolta. De ha a kitiltás helyt foghat is, nem kell-e a sajtójog általános elvei szerint megkívántató azt a garancziát felállítani, hogy a kitiltäsi rendelet meddig marad hatályban? Hogyan képzeli a minister ur a 10. §. utolsó bekezdésének a végrehajtását ? Mondjuk, közérdekből kitiltanak egy lapot. Hogyan kerül az a lap abba a helyzetbe, hogy a kitiltó rendelet visszavonassák ? Nyilvántartási hivatalt szervez a minister ur, amely naponként ellenőrzi a dolgot ? Mert ha nem, akkor a rendeletben magában kell a kitiltás időtartamát meghatározni. Vagy, ha sem nyilvántartás, sem ellenőrzés nincs, sem pedig az időtartam megjelölve nincs, akkor meddig marad hatályban az a kitiltás ? El nem tudom képzelni, hogy miképen gondolja a minister ur e rendelkezés végrehajtását, hacsak nem azon a módon, hogy egy nyilvántartási osztály állíttatik fel, amely vezeti az indexre került nyomtatványok naplóját és akkor, amikor azok megjavulnak, az elnöki osztálynak jelentést fog erről tétetni. Kérem a minister urat, erre nézve szíveskedjék felvilágosítást adni, hogy a közvélemény tisztában legyen ez iránt és hogy a közönség, amely igen jelentékeny számmal külföldi lapokat hozat és olvas, ezen jogát illetőleg ne maradjon teljes bizonytalanságban. Már most t. ház, a 11. §-sal kapcsolatosan még a szaksajtóra nézve is némi észrevételt kell tennem, t. i. egész röviden <és általánosságban nem tartom helyesnek azt, hogy a javaslat a szaksajtót teljesen egy kalap alá vonta az egyéb sajtótermékekkel. A szaksajtó mégis csak tAidományos alapon tárgyalja a kérdéseket, amelyeket a laj) hasábjain elhelyez, ennélfogva már általános kulturális és tudományos szempontból is indokolt volna az a kívánalom, hogy a szaksajtó más elbánás alá kerüljön, mint az egyéb sajtótermékek. Ami a sajtószabadságnak egy további feltételét, t. i. a felelősség kérdését illeti, (Halljuk ! Halljuk ') erre nézve a részletekbe nem kívánok belebocsátkozni az idő előrehaladott voltára való tekintettel, azonban én a magam részéről is csatlakozom azon felfogáshoz, amelyet Polónyi Géza t. képviselőtársam e kérdésben előterjesztett és igy magam is remélem,
