Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-481
kM. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 267 zik, hogy ha egy oppoziczió harczba megy, megfelelő ellenjavaslatokkal álljon elő, határozati javaslatokat terjeszszen elő, szónokokkal a vitában részt vegyen, a polémiából részét kikövetelje. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minderről itten szó nincs, nem is lesz mindaddig, mig azok az okok fenforognak, amelyek, sajnálattal legyen konstatálva, meggyőződésem szerint ma is fenforognak. (Igaz ! Ügy van ! a bölcs a szélsobaloldahn. j Már most, t. képviselőház, a mi czélunk — és ennek a czélnak a szolgálatába léptem én ma — a rendelkezésünkre álló paralmenti szabályok keretén belül a nemzetet nyilatkozatok tétele által felvilágositani egyrészt arról, hogy a t. többség nem kapható érvekkel való meggyőzésre, másrészt arról, hogy a nemzet jogai oly mértékben vannak veszélyeztetve ezen törvényjavaslat által, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy az ellenzék kötelességének ismeri ezen tárgyalásokban a rendelkezésre álló nyilatkozások és felszólalások jogát igénybe venni, azért, hogy a nemzetet felvilágosítsa arról, ami itt történik és az önvédelemre szólitsa fel. (Helyeslés a balés a szélsőbáloldalon.) Arra kérem a minister urat, hogy ha kontribuálni akar ahhoz, hogy itt normális tárgyalás legyen, amihez igen szivesen kontribuálok magam is, elsősorban tartsa meg a lojalitásnak kötelező mesgyéjét és ne inszimtáljon nekünk olyasmit, aminek az ellenkezője nyilatkozatok által máris konstatálva van. Ez azonban mindenesetre kisebb jelentőségű része a dolognak. Sokkal súlyosabb, mondhatnám szinte megdöbbentő módon súlyos az a vád, amelyet a t. minister ur ellenünk emel. A t. minister ur tegnapi beszédében nem állított kevesebbet, mint azt, hogy a mostani kormányzatot megelőzött úgynevezett koalicziós kormányzat idején a birói függetlenség üldözés tárgya volt, (ügy van !) embervadászat történt (Igaz ! jobbfelől.) és hogy az ezért felelős egyének itt, ezen az oldalon keresendők. Maga ez az állítás is elég arra, hogy azok az emberek, akik ezen kérdés tekintetében a politikai felelősség súlya alá kerülnek, védelmüket, vagy : óbban mondva az objektív igazságot a nemzet szine elé tárják. Talán még súlyosabb a vádnak másik motiválása, t. i. az, hogy azért üldöztek embereket, mert a koronás király kinevezési tényei előtt meghajoltak és azt ünnepelték. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha lehet valaki ellen súlyos politikai vádat emelni, ugy bizonyára mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az. Miután minden hipokrizis teljes mellőzésével ugy is köztudomású, — noha a minister ur adós maradt -annak megnevezésével, aki ezért felelős — hogy az általa esetenként megjelölt dolgok azon időben történtek, midőn Ő felségének, az alkotmányos királynak a felterjesztéseket politikai felelősség mellett én jegyeztem éhen, nekem, aki ennek a felelősségnek egész osztályrészét teljes mértékben követeltem a magam számára, bár jogom volna azt állitani, hogy azt megoszthatnám társaimmal is — bizonyos részében meg is osztom — nekem, t. képviselőház, kegyesek lesznek megengedni, hogy erről a dologról egyszer és mindenkorra tájékoztassam az ország közvéleményét és meggyőzzem, ha lehet, egyrészt magát a minister urat is arról, hogy a vád merőben alaptalan, jogosulatlan, azonfelül, hogy ha bárki, ezt a vádat jóhiszemüleg emelheti, az nem ő lenne, mert a t. minister urnak azokról a körülményekről, amelyek itt előfordultak és amelyek az ő állításait megczáfolják, közvetlen tudomása van. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Először is általánosságban legyünk tisztában azzal a kérdéssel, hogy vájjon igaz-e az, hogy itt politikai meggyőződésért valaki birói vagy ügyészi hivatalos állásában vagy előmenetelében gátolva lett volna, üldöztetett volna, vagy különösen igaz-e, hogy azért üldöztetett, mert cselekedete nem volt más, mint hogy a koronás király kinevezése előtt meghajolt. Nem hiszem, hogy a minister ur a bizantinizmus pályadijára utazzék, nem is hiszem, hogy a magyar történelem okulása szerint a királyi kinevezést magát ugy állitaná oda, mint amely feltétlen imádást vagy adorácziót követelő tény. Mi mindnyájan feltétlen tisztelői vagyunk ebben a monarchikus országban a koronás királynak, (Ménk helyeslés a baloldalon.) és mindnj^ájan egyformán tiszteljük különösen az aggastyán királynak fenkölt személyét és mindnyájan egyetértünk abban, hogy ennek a fenséges magasságnak tekintélyén csorbát ejteni nem engedünk senki által soha. (Helyeslés a baloldalon.) De alkotmányos államban ugy állitani fel a kérdést, hogy a kinevezés ténye előtt való hódolat a király iránti hódolatot jelenti, ez — hogy ne használjak sértő kifejezést — helytelen értelmezése a magyar alkotmányos elveknek, mert hiszen a magyar alkotmány szerint a király tényeiért alkotmányos felelősséggel tartozó ministerek felelnek és sem a dicséret, sem a gáncs — mert ha gáncs nem illetheti a korona magas tekintélyét, a dicséretre sem ő szorult — nem illetheti a magyar királyt, hanem illeti a felelős egyént. És én mély tisztelettel kérem a minister urat, legyen olyan szives a magyar történelem lapjairól visszaemlékezni Récseynek a kinevezésére. Vájjon a magyar történelem kettőnk közül kinek adna igazat, ha ennek a kinevezésnek a ténye előtt meghódoló birót vagy királyi ügyészt egy alkotmányos minister felősségre vont és őt előléptetésre alkalmasnak nem találta ? T. képviselőház ! Lehet politikai, lehet pártkülönbség birák, ügyészek és ministerek közt, de egy dologban nem szabad különbségnek lenni, különösen a birói és ügyészi széken és ez a magyar alkotmány iránti kötelesség. Ez a biró esküjében van benne. (Ugy van l Ugy van ! a baloldalon.) És kérdem én, ha egy kormányról volt szó, mint amilyen volt az a kormány, amelynek idejében ezek az urak demonstráltak a magyar nemzet és a magyar alkotmány ellen, (Ugy van ! Ugy van ! a 34*
