Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

481. ORSZÁGOS ÜLÉS 1913 november lió 27-én, csütörtökön, Beöthy Pál, közben pedig Szász Károly és gr. Lázár István elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. — A sajtóról szóló törvényjavaslatnak és ezzel kapcsolatban Lovászy Márton indítványának tárgyalása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Teleszky János, Sándor János, Balogh Jenő, b. Harkányi János, b. Hazai Samu, b. Ghilláng Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 pereskor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Rudnyánszky György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szepesházy Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Szász Pál jegyző ur. Jelentem a t. háznak, hogy Huszár Károly (sárvári) képviselő ur kizáratása letelt. A házszabályok 148. §-ának utolsó bekezdése értelmében jelentem, hogy az összeférhetetlenségi állandó bizottság Mándy Sámuel és Krístóffy József országgyűlési képviselő urak összeférhetlenségi ügyének tárgyalását deczember hó 5-én délután 6 órakor fogja megkezdeni. Tudomásul vétetik. Következik a napirend : a sajtóról szóló törvényjavaslat (írom. 901, 920), kapcsolatban Lovászy Márton képviselő ur indítványával (írom. 397). Szólásra ki következik ? Rudnyánszky György jegyző: Polónyi Géza! (Halljuk ! Halljuk ! halfelől. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Polónyi Géza: T. képviselőház! Amikor a meggyőződésem szerint a nemzet létérdekeit veszélyeztető sajtójogról szóló törvényjavaslattal szemben kötelességem lerovására vállalkozom (Helyeslés baljelöl.) és egyúttal a sajtószabadság védelmével kapcsolatosan az egyéni és közbecsülésnek védelmében is elmondom azt, ami meggyőződésem, mindenekelőtt kötelességemnek ismerem, hogy azután a tárgyhoz annál objektívebben szólhassak, bizonyos törmelékeket eltávolítani az útból, amelyek az objektív vitatkozás területét befolyásolhatnák. Az igazságügyminister ur tegnapi felszólalásában két olyan ténykörülményt említett fel, amelyek különösen azok másodika, nekem egyénileg is kötelességemmé teszik, hogy a megfelelő felvilágosításokat a nemzet színe előtt elmondjam. (Halljuk ! Halljuk!) Az első dolog az, hogy az igazságügyminister ur dicséret alakjában, tényleg azonban politikai inszinuáczióként azt mondotta, hogy íme, mennyire boldog ő, hogy az ellenzék a normális tárgyalások területére tért át. Tisztelt minister ur, ön nem akarja bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy nemcsak a magánjog területén, hanem a parlamenti jog területén is járatlan ? Mert akkor tudnia kellene a minister urnak, hogy a parlamenti vitatkozások területén vannak bizonyos szabályok, amelyek kölcsönös lojalitásra kötelezik a vitatkozó feleket. Ezen kölcsönös lojalitás megköveteli a minister úrtól azt, hogy vegye tudomásul, hogy a háznak ezen oldaláról, az ellenzék részéről, ismételten autoritativ módon ki lett jelentve, mit jelent a tárgyalásokban való részvételünk. Mindenekelőtt ki volt jelentve, hogy ez semmi szín alatt sem jelenti azt, hogy mi addig, míg a meggyőződésünk szerint fennálló sérelmek orvosolva nincsenek, míg a parlamenti vitatkozásnak a szabadszólás joga melletti rendje nem biztosíttatik, érdemleges tárgyalásban normális módon részt fogunk venni. (Helyeslés balfelől.) Ez a kölcsönös lojalitás kötelességévé teszi a t. minister urnak, hogy ezt a mi mostani fellépésünket ne másképp magyarázza, mint ahogy azok mondva voltak és cselekedeteinket ne másképp bírálja, mint ahogy azok intencziója fenforog. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tisztelt minister urat felvilágosítom arról, hogy normális parlamenti tárgyalásokhoz tartó-