Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
264 4-80. országos ülés 1913 november 2fí-án, szerdán. jön azonban ennek az elvnek egy lényeges megszorítása. Kimondatnék t. i. az, hogy mindazoktól az alkalmazottaktól, akiknek a vasúti üzem, vagy a vasutüzlet vezetésénél és lebonyolításánál írásban vagy szóval, táviratban vagy távbeszélőn intézkedniük és rendelkezniük kell, vagy akik ügyiratok, számadások stb. készítésével és kezelésével vannak megbízva, a magyar nyelvnek szóban és Írásban való ismerete megkívántatik. (Elénk helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, a magyar szolgálati nyelvhez fűződő igények teljesen kielégíttetnek, viszont azonban az általam emiitett másik szempont honorálásaként kimondatnék, hogy Horvát-Szlavonország területén azoktól az alkalmazottaktól, akik az utazó vagy szállító közönséggel és munkásokkal való érintkezésre hivatvák, a horvát nyelv ismerete is megkívántatik. (Helyeslés.) T. ház! Azoknak a hosszas megbeszéléseknek és eszmecseréknek, a melyeket ebben a tárgyban az illetékes horvát körökkel folytattunk, hála Istennek, ma eredményeként konstatálhatom, (Élénk éljenzés.) hogy az összes horvátországi tényezők, természetesen saját elvi álláspontjuk fentartásával, — mert hiszen, a mint mi fentartjuk a miénket, ők is fentartják a magukét — ezt a megoldást, ha ehhez tényleg hozzá nem járulnak is, ha ezt nem helyeslik is, de megfelelőnek tartják a rendezés alapjául annyiban, hogy ebben olyan sérelmet, a mely őket az alkotmányos élet zavartalan menetének biztosításában megakadályozná, nem találnak. (Helyeslés.) Ezzel szemben tehát a tolerari posse álláspontjára helyezkednek. (Helyeslés.) Ezzel meg van az együttműködés-elvi alapja találva az egész vonalon. (Élénk éljenzés.) A kormány akcziójának első felvonása ezzel befejezést nyert. Ebbe az akezióba nem vontunk bele semmiféle párttaktikai, vagy pártpolitikai mozzanatot. Nem tettük ezt két okból: Először azért nem, mert nem tartottuk volna megfelelőnek azt, hogy a magyar kormány közvetlenül belenyúljon Horvát-Szlavonországok alkotmányos pártéletébe, hanem azt gondoltuk, hogy ez a pártpolitikai irányítás már arra a férfiúra vár, aki a magyar kormány előterjesztésére és felelősségére, a magyar kormány bizalmának letéteményeseként, remélem, a legközelebbi időben ki fog őfelsége által a társországok bánjává neveztetni. (Helyeslés és éljenzés.) De nem tettük más okból sem. Abból indultunk ugyanis ki, hogy ha sikerül megtalálni a közreműködés elvi alapját, ezzel eldől a pártpolitikai kérdés lényege is. Mert hiszen bizunk annyira mindannyian a horvát-szlavón pártok hazafiságában és saját nemzetük jól felfogott érdeke iránti áldozatkészségében, semhogy meg ne legyünk győződve arról hogy amint egyszer megvan a mód az alkotmányos élet felvételére, kezet fognak mindazok fogni, akik ezen az elvi alapon állnak, akik az országot ki akarják az alkotmánykrizisek útvesztőjéből húzni és nem fognak a személyes torzsalkodásból, a személyes gyűlölködésből ennek a horvát nemzetre nézve igazán életmentő akcziónak útjába állani. A magyar kormány részéről mindig csak az hangsulyoztatott, hogy mi nem állítunk fel sem személyek melletti, sem személyek elleni semmiféle kívánalmakat. Mi baráti kezet nyújtunk mindazoknak, akik velünk a két nemzet javára való alkotmányos működésben kezet fogni óhajtanak. (Helyeslés.) De elvárjuk HorvátSzlavonországban is minden becsületes hazafitól, hogy akkor, mikor a nemzet legfontosabb érdekei forognak koczkán, ezt az érdeket személyi gyűlölködésből, személyi torzsalkodásból veszélyeztetni nem fogják. (Elénk helyeslés.) Ennek folytán jelenthetem a t. háznak, hogy előreláthatólag u már a legközelebbi napokban be fog következni O felsége döntése, amelylyel a jelenlegi királyi biztos urat ezen állása alól felmentve, őt egyúttal ^Horvát- és Szlavonországok bánjává nevezi ki. És azt hiszem, ezt kevés nappal követőleg meg fog történni a horvát-szlavonországi választások kiírása is. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A kormány tehát azt a feladatát, amelyet ezen a téren a magára vállalt, amely megoldásra várt, megoldott. Szabaddá tette a teret a horvát nemzet előtt, menyitotta előtte az alkotmányos élet sorompóit. Most már a horvát nemzet politikai belátásán és tettekre kész hazafiságán van a sor, felhasználni saját javára is, de r közös hazánk javára is ezt az alkalmat (Éljenzés.) ós helyreállítani azt az évezredes kapcsolatot, azt a testvéri összhangot a magyar és a horvát nemzet között, amelynek megbontása károsít mindkettőnket, de épen a mai viszonyok között végveszélylyel fenyegetheti a horvát nemzet történelmileg megalapozott egyéni különállását. (Helyeslés.) Tudatában van a kormány annak, hogy amikor ezt tette, súlyos felelősséget vállalt magára. Tudatával bír annak, hogy intézkedései esetleg gyűlöletes megtámadtatást fognak maguk után vonni; de tudatával bir annak is, hogy nem volna méltó a kormány nevére, hogyha az ország ilyen nagy érdekeivel szemben csak egj r pillanatig is ingadozott volna, mikor arról volt szó, hogy ilyen nagy czél biztosítása végett elvállalja ezt a felelősséget és szemébe nézzen a támadásoknak. (Elénk, helyeslés.) Abban a tudatban, hogy az a megoldás, amelyet hozunk, érdemileg helyes, hogy az érintetlenül megóvja Szent István birodalmának állami közösségét, hogy az megvédi a magyar nemzet minden jogos érdekét, de egyúttal kielégíti Horvát-Szlavonországoknak minden jogos igényét is, kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni.
