Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

226 k-80. orázágós ütés 19Í3 november 26-án, szerdán. Épen a 40. szakaszra vonatkozólag kijelentettem a pártkörben, hogy ezt a párt részéről nyilt kérdésnek tekintem, mert ka talán olyan szöveget fogadnának el, amelyre nézve nekem a kabinetkérdést fel kellene vetnem, én majd levonom — Mezőssy Béla képviselő ur szives felhivása nélkül is — álláspontomnak következményeit, addig pedig kérem, liogy a részletekre nézve szíveskedjenek nagybecsű álláspontjukat teljes nyiltsággal és tüzetességgel kifejteni, én a legnagyobb és leggondosabb megfontolás tárgyává teszek minden indítványt és bírálatot, amely a t. túloldal részéről elhangzik. (Helyeslés jobb felől.) E részben egészen igazat adok Csermák Ernő mélyen t. képviselőtársamnak, hogy nem vagyok hivatott ezen kártérítési kérdésekre nézve, nem tudom, miféle jogtudósként szerepelni, mert őszintén, lojálisán kijelentem itt is, hogy évek hosszú sora óta — bár hivataloskodásomnak kezdetén polgári bíróságnál, majd a tábla polgári tanácsában is működtem — magánjogi kérdésekkel tüzetesen nem foglalkozom és mindig azt tartom lelkiismeretben és hivatali kötelességemnek, hogy a magánjogban nálamnál jártasabb és tudósabb barátaimtól és ellenfeleimtől bölcs tanácsukat kikérjem és lehetőleg kövessem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház ! Ragaszkodni kívánok, igenis, ahhoz — és ezt feltétlenül kabinetkérdéssé teszem — hogy a kártérítés kérdése — ha nem is rendszeresen — már magában ebben a sajtó javaslatban szabályoztassék, amennyiben sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekkel összefügg. (Helyeslés a jobboldalon.) Remélem és kívánom ugyan, hogy a t. túloldal szives közreműködésével és bölcs bírálatával belátható időn belül megalkothatja a törvényhozás a polgári törvénykönyvet is, amelynek életbeléptetésétől azonban legalább is 4—6 esztendő még elválaszt, bennünket. Teljesen kizártnak tartom azt, hogy a gazdasági életünkre is visszaható azok a súlyos bajok és visszaélések, amelyek a sajtófelelősség hiányából erednek, még 5—6 esztendeig eltüressenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És itt pártszempont, vagy pártellentét bennünket el nem választhat. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ezek a kérdések, amelyek a 39. és 40. §§-okkal összefüggnek — kivéve talán a szocziáldemokrata pártot, — nem érinthetik a politikai pártok érdekeit. (Igaz Ugy van ! jobbfelöl.) Igenis itt arról van szó, hogy ilyen és olyan pénzintézet, vagy magánegyén, ilyen és ilyen kárt szenvedett, de hatóságról, hatóság támadásáról, politikai visszaélésekről, vagy nem tudom micsoda politikai vonatkozásokról legalább az én legjobb meggyőződésem szerint, semmiképen az illető perekben nem lesz szó. Tehát ragaszkodom a kártérítési elv megállapításához és ahhoz, hog}^ különösen a végső fokon, hogy épen legyen valami reális alap, szükség esetén a kellő korlátok között, a nyomdatulajdonos felelőssége is fentartassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Bocsánatot kérek, az olyan hírlapíró, aki esetleg pályájának kezdetén van — S ez nem akar a hírlapírókkal szemben semmiféle kritika lenni — aki ofyan szerény viszonyok között van, hogy semmiféle vagyonnal nem rendelkezik, az olyan kiadó, akinek csak néhány száz, vagy ezer koronája van, — ez különösen a vidéki hírlapokra áll — az egyszerű papírkereskedő, akinek alig van az üzleténél egyebe, azon jelentős károknál, amelyek érik a gazdasági életet, egyáltalában nem szerepelnek komoly, reális alapul a kártérítési követelésekre nézve. A nyomdatulajdonost tehát semmiképen sem akarnám kiengedni. (Helyeslés jobbfelől.) Ellenben nem óhajtom és keresem a módot, — ma is beszéltem erről több mint egy órán át magánjogászokkal és a jövő héten a delegáczió ülésezése alatt szintén fogok napokon át értekezni a polgári törvénykönyvszerkesztő-bizottságának több tagjával — hogy ugy állapíttassák meg a nyomdatulajdonos kártalanítási felelőssége, hogy abból a nyomdák semmféle előzetes czenzurája be ne következzék, mert azt nem óhajtom, . . . Polónyi Géza : Szeretném azt a szöveget látni. Csermák Ernő: Ez lehetetlenség. Balogh Jenő igazságügyminister: ... hogy nem tudom, miféle előzetes czenzura legyen a nyomda részéről. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy pedig ezek a kártérítésre vonatkozó elvek nem valami szörnyűségek, nem az alkotmány alapintézményei és közszabadságaink elleni merényletek, erre nézve, habár nem is vagyok magánjogász, tüzetesen áttanulmányoztam a német, angol és a svájczi judikaturát és jogot és csak Ízelítőül leszek bátor egy-két példát felemlíteni. (Halljuk ! Halljuk !) Nagji-on divatos, t. képviselőtársam, Mezőssy Béla képviselő ur is ráutalt, az angol példákra való hivatkozás. Én is ezzel szolgálok. (Halljuk! Halljuk!) Idézem pl. Addisonnak »On torts« czimü munkáját, mely az én ismeretem szerint a kártérítésre vonatkozó anyagnak az angol jog szempontjából legalaposabb monográfiája. Az angol jognak erre nézve az az alapvető eszméje, hogy akár szóbeli, akár Írásbeli becsületsértésről van szó, (libels and slanders) az esküdtek rendszerint nagy kártérítést állapitnak meg avégből, hogy a sértett egyéniséget megvédjék. Itt látható Addison müvének 81. lapján, felolvasom angolul: »the jury are in the habit of giving large damages«. Hogy milyenek ezek a kártérítések, erre nézve leszek bátor előbb egy nem a sajtóval szorosan összefüggő esetet felhozni. A. leütötte X. kalapját. Csak a kalapját. Megállapított az angol bíróság 500 font, vagyis körülbelül 12.000 korona kártérítést. És pedig mivel indokolta a főbiró ezt ? (Halljuk! Halljuk!) Oly ember, mondja a főbiró, — majd leszek bátor az angol szöveget is felolvasni, méltóztassék majd a fordítást kontrollálni -— aki hajlandó figyelmen kivül hagyni minden elvet, amely egy gentlemant magaviseletében irányit, misem tarthatja jobban