Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

Í8Ö. országos ülés 1Í)13 Ba!ogh Jenő igazságügymimsier: Komáromban, ahonnan az egyik ügyészt Erdélynek legszélsőbb határára áthelyezték ez év folyamán, volt egy kulturiinnep, ahol megjelent a t. kultuszminister ur is. Nem is tud az egész dologról, meg fogja lepni, hogy most fölemlítem. Az ünnepen nem jelent meg az ügyészségnek egyetlen tagja sem. Valaki szóvá tette előttem, hogy mégis furcsa, hogy az egész város ünnepel és mert a miníster ott volt, nem jelennek meg az ügyészségnek tagjai. De meg lehet ezt magyarázni pszihológiailag és megértem a dolgot, mert hiszen azoknak az uraknak élénk emlékezetében van, hogy amiért megjelentek egy kormányférfi előtt, aki a jelenlegi túloldal előtt ellenszenves, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Hazafiadon/) ez a jelenlétük milyen következményekkel járt rájuk nézve, (ügy van ! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, ezekkel kimutattam, hogy annak a rendszeres hadjáratnak, amelyről itt szó esett, a birói függetlenség ellen iránjniló czélzata nincs. És igenis ismétlem, hogy kabinetkérdéssé tenném mindig, ha pressziót akarnának reám gyakorolni, hogy valakit politikai meggyőződése miatt, akár ügyészt, akár birót, üldözzek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mélyen t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert (Halljuk/ Halljuk/) — nagyon sajnálom, hogy nincs hozzá most szerencsém, mert beszédemet tegnapról azért halasztottam el, mert azt hittem, hogy ma szembcállhatok vele, — e rendszeres hadjáratnak termékeképen méltóztatott felhozni az 1913. évi XXXIV. t.-czikket, amely a királysértésről szól, amelyre vonatkozólag azt mondotta a t. képviselő ur, hogy az összes intézményeinknek és magának a királyságnak kompromittálására irányul. T. ház ! En a mélyen tisztelt képviselő ur nagy egyéni és etikai tulajdonságai iránt a legteljesebb hódolattal viselttetem és fényes tehetségével és elokvencziájávai szemben a magam inferioritását itt a t. há,z előtt is teljes készséggel elismerem, (Mozgás.) de bocsánatot kérek, egy kérdésben nem ismerem el az inferioritást, t. i. a lelki élet kérdésében, amely egyébként előttem is fontos tényező a nagyrabecsülés amaz érzésére nézve, amellyel a képviselő ur iránt viseltetem. En ép oly erős lelki életet élek és minden szabad gondolkodó rémületére kijelenthetem, hogy mindennap imádkozni szoktam és meg szoktam vizsgálni a magam lelkiismeretét is. (Helyeslés a jobboldalon.) De Isten és ember előtt sohasem vállaltam oly könnyen felelősséget valamiért, mint a hogy vállalom az 1913. évi XXXIV. t.-czikkért (Helyeslés a jobboldalon.) Miről volt akkor szó ? Komoly és nehéz időket éltünk, amikor ennek az országnak határain a Balkánországok folytonos átalakulási, forrongási mozgalmai közepette sosem tudtuk, mi lesz a következő hónapban az ország sorsa. (Halljuk / Halljuk ! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Hogy mi folyt akkor az ország északi részében, november 26-án, szerdán. 221 azt majd néhány hét múlva, deczember közepén, a túloldalon is részletesen fogják megismerni; ma ez még részben hivatalos titok, de egyet-mást elmondhatok. Amikor az évek óta folyó vad agitáczió hatása alatt az ország egyes északi megyéiben, Máramarosban, Beregben, ruthén ruszofil izgatások folytak és egy-egy községben 400—500 ember, Rákóczi hű népének leszármazottjai, áttért egy más vallásra, amely áttérésnek nem volt Ti momentuma, hogy uj'

: hitet vállalnak, hanem az, hogy vágyó pillantásokkal tekintettek egy nagyhatalom felé, amelytől várták, hogy invázióval őket az állítólagos magyar iga alól felszabadítsa, amikor azokat a röpiratokat terjesztették, hogy tessék ide bejönni, szabadítani és ha az ellenség bejön, elhagyjuk a fegyverünket, a hadseregünket, amelynek kötelékébe tartozunk és akkor át fogunk csapni, hogy katasztrofális zavarokat idézzünk elő : (Ugy van! a jobboldalon.) azokban a komoly időkben az ország 21 millió lakosa közül eszébe jut 80 embernek, hogy egy jelentéktelen, furcsa, groteszk operettet rendez, eszébe jut, hogy ő köztársaságot létesít — épen csak ez kellett még ! Amikor az eg}

r

etlen, amiben minden, a haza sorsa iránt aggódó férfiú megnyugodhatott, a trón nyugalma, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) az a tüneményes kötelességtelj esités és bölcseség, amelyet tanúsított az az államfő, akivel a Gondviselés ezt az országot megáldotta . . . (Éljenzés és taps.) Bakonyi Samu : Verebekre ágyával lőni! Balogh Jenő igazságügyminisier: ...akkor fogja magát egy pár ur (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felől. Elnök csenget.) és januártól júniusig folytat egy lelkiismeretlen agitácziót könnyen félrevezethető, Ítélőképességgel nem rendelkező, gyenge emberek elbolonditására (ügy van ! a jobboldalon.) ; folytatja ezt az agitácziót azzal, hogy ő beviszi a gyerekek, az iskolásfiuk közé a köztársasági eszmét — egy csomó tanító volt köztük — és majd azokat fogja köztársasági szellemben nevelni, elköveti a királvsértések egész halmazát és akkor mindig diszmagyarba öltözik az egyik vádlott ur, mond egy szép beszédet, felvonul ötven-hatvan társa, tapsolnak a védőbeszédnek, azután van bankett, ahol ünneplik a természetesen egyértelmüleg felmentett urat és ebből a politikai bölcseség nélküli operettalakból csinálnak nemzeti hőst! (ügy van ! a jobboldalon.) Hónapokig tűnődtem a dolgon és április havában közöltem a magisztratura számos tagjával azt a tervezetet, amelyet júliusban beterjesztettem. Meg voltam győződve, hogy a tervezetnek meglesz a hatása és semmiben nem kaptam nagyobb elégtételt, mint a tervezet hatásában. Megkérdeztem azóta az illetékes ügyészségek tagjait ; már egy nap múlva a benyújtás után megszűnt az egész agitáczió, a törvény szentesítését sem kellett bevárni, preventív hatásánál fogva véget vetett az a kihatásaiban és terjedésében talán komolylyá válható mozgalomnak. Az illető urnak, a — hála Istennek — most már megszűnt köztársasági párt jövőmult elnökének dús haj-